Augusztus 20. Újabb hétvégi peca a kedvenc csatornánkon. A felszerelés szokásos, 14,5-es rakós, picker, telefeeder, 7-es boló, na meg a dióverők. Az első hal péntek reggel 5 óra tájban érkezik egy termetes kárász személyében, a feederen felkínált fűzött kukoricára. Nem sokkal később ugyanarra a botra jelentkezik egy balin, nem kis meglepetést okozva. Gyors fotó, megy vissza. Jött még egy szép kárász pickerre, aztán leállt a kapás. 10 órakor már rekkenő a hőség. Olyan erősen süt a nap, hogy az összes napernyőmet föl kellett állítanom. Próbálok rakózni, fogok is néhány vörös szárnyút, de annyira felforrósodik a fekete bot, hogy égeti a kezemet. Addig bénázok, míg végül beakadok a szemközti gyékénybe. Végre van indokom egy kis mártózásra. 
Nagy unalmamban már éppen tervbe veszek egy biciklis terepfelderítést, mikor éktelen vartyogásra figyelek fel. Tapasztalatból tudom, a kecskebéka ad ilyen síró hangot, amikor nyeli a sikló. A vízisikló általában hátulról kezdi szép lassan elfogyasztani az elkapott brekit, az meg egyfolytában sír, amíg végleg el nem tűnik a pofájában. Nosza, elő a fényképezőt, talán sikerül csinálnom néhány horror felvételt.
Hamar megtalálom a sáslevelek között a tragédia színhelyét, készítek pár fotót, ám amikor közelebb akarom tolni a gépet egy jó makró reményében, hozzáérek a siklóhoz, az meg ijedtében kiköpte a félholt békát és eltűnt az aljnövényzet alatt. Így esett, hogy megmentettem egy brekit az elmúlástól.
Napközben jött a halőr és elmondta, csütörtökön telepítés volt lejjebb a hídnál. Véleménye szerint várható, hogy a méretes telepített pontyok már felúsztak idáig. No, majd meglátjuk.
Végre bicajra pattanhatok és eltekerek a zsilipig. Minimálisan van nyitva, épp hogy csorog át rajta némi víz, pedig a DVCS szintje megengedné a bővebb frissítést. Áttekerek a DVCS-t megnézni, folyik erősen és rengeteg békalencse, meg hínár úszik rajta.
Napközben néhány vörin és bodorkán kívül nem fogok semmit. Éjjel jött egypár szebb kárász, majd beugrott az első telepítésből származó másfeles ponty és egy kilós-forma jász. Ez utóbbit fotózás után visszaengedtem. Na, nem direkt, egyszerűen mellédobtam a haltartónak, pedig elég nagy a szája . Érdekes módon a kapások éjfél után kezdődnek és reggel 8 óra tájékán be is fejeződnek.
Reggel 6 körül erős kapás a kishalason, némi küzdelem után szép, éppen méretes csukát szákolok. Az apró horog csak a szája szélébe akadt, minimális sérülést okozva. Fotózás után mehet szabadon.
Délelőtt 10 óra felé, elpilledve a hőségtől lassan kortyolgatom a jéghideg sörömet, mikor szinte egyszerre szólal meg az összes kapásjelző. Megdöbbenve látom, hogy az addig csendesen csordogáló víz valami hihetetlen zavaros áradatba csapott át! Gyorsan kimenekítem a botjaimat és a haltartót, majd elképedve nézzük az asszonnyal, ahogy percek alatt 20 centit emelkedik a vízszint. Mikor kezdenék megijedni, stagnál az emelkedés, de az iszapos áradat folyamatos marad. Végre leesik a „tantusz” kinyitották a zsilipet! Gyorsan bicajra pattanok, ezt látnom kell! Mikor odaérek, valóban teljes szélességében nyitva a zsilip, a tetején pedig egy horgásztársunk épp a vízügyes emberrel beszélget. Kérdésemre elmondják, átöblítést végeznek és még egy bő fél óráig folyatják a vizet, utána lehet folytatni a pecát. Remélhetőleg a frissítés serkentőleg hat a halak étvágyára is. Megnyugodván elköszöntem tőlük és visszakarikáztam megnyugtatni asszonykámat is: maradhatunk, nem kell pakolni!
A jelzett idő leteltével leállt az áradat, szép lassan visszatért a normális kerékvágásba a csati, csak egy bökkenő maradt! A rohanó víz rengeteg hínárt leszakított és ezek most megannyi tutajként szép lassan csordogáltak lefelé, ellehetetlenítve a fenekező horgászatot. Sebaj, éjszakára csak letisztul! Nem tisztult le… Egész éjjel ki-bedobáltam a fenekezőket, hínárok kilóit szedegetve le a damilról. Azért lehet, hogy volt némi igazság a frissítéssel kapcsolatban, mert az éjjel fogtam még 3 pontyot, mind a telepített egyenméretből. Ezzel zárult a hétvégi peca, ami valljuk be, ismét nem volt eseménytelen. Arról nem is beszélve, hogy a fél halfaunából is fogtam egy-egy darabot. Lássuk, mik is voltak ezek: fogtam pontyot, csukát, balint, aztán még: ezüstkárászt, jász keszeget, dévért, és az aprajából: vörös szárnyút, bodorkát, törpét, sügeret, snecit. Szóval van változatosság!
Következő hihetetlen történetemben elolvashatjátok, hogyan jártam pórul egyórás fárasztás után egy gyönyörű szürkével!
Addig is:
Görbüljön!