2021-ben kevés időm jutott a horgászatra, ezért egy összefoglalót írtam.

Május végén megejtettük az idei év első sátorozós, két éjszakás horgászatát. A helyszín a szokásos csatorna, csak most vittem magammal néhány szerszámot és táborozásra, horgászatra kicsit alkalmasabbá tettem a helyet.

Sajnos a víz szinte teljesen halott volt, mintha eltűntek volna belőle a halak. Sem egy snecit, sem egy keszeget, de még egy törpét sem tudtam fogni semmivel. Már esteledett, amikor végül egyetlen 7-8 centis keszeget sikerült merítenem a kishálóval. Ezt rendesen elosztottam és bevetettem a rablózós szerkóm. Talán néhány nagyobb törpét fogok vele, mire elfogy. Hát nem fogtam semmit. Reggel úgy volt rajta a két haldarab, ahogy bedobtam. Szinte biztos, hogy ívnak a törpék és valószínűleg a keszegek is. Akkor szoktak így eltűnni.

Azért péntek éjjel akasztottam egy két kiló körüli pontyot. Már ott csobogott előttem, készültem meríteni, amikor elhúzott jobbra és lemaradt. Kicsit furcsálltam a dolgot, főleg, hogy szakadt az előkém, de aztán rájöttem, hogy én balga, bennhagytam a kishalas hálót a vízben, a potyka meg egyenesen beúszott a merevítő pálcák közé. Valamivel később még egy akadt, az meg a túloldali nádasban maradt le. Ezzel vége volt a komolyabb halak fogásának erre a hétvégére.

Másnap teljesen leálltak a kapások, egész nap 3 törpét fogtam összesen. Késő délután, vagy már inkább kora este, kocsiba vágtam magam és elmentem egy kisebb beömlő csatornára csalihalat fogni. Ez a csati nyár közepére már hínárfőzelékké változik és meghorgászhatatlan, de most még jó volt. Főleg, hogy valakik szépen kipucoltak néhány helyet. A partot is rendbe tették és a hínárt is kiszedték egy darabon. Jól láthatóan rendszeresen horgásztak rajta, de most nem volt a környéken senki. Köszönet a munkájukért!

Tervemet siker koronázta, mert egy kevés etetés után elkezdtem fogdosni a bodorkákat, keszegeket. A hatodik-hetediknél járhattam, amikor beugrott közéjük egy tenyeres kárász. Aztán jött még egy, a következő pedig letépte a horgomat. Szerencsére hoztam magammal kettő tartalék előkét, de mindkettőn 10-es zsinóron apró, 16-18-as horog volt. 8-9 kárászt sikerült fognom, köztük fél kiló körüliek is voltak, mire elszakadt az utolsó előkém. Eddigre már a nap is kezdett lebukni, éppen ideje volt visszamenni.

Az éjszaka ismét betli volt, gyakorlatilag kapás nélkül megúsztuk, a szuper csalihalak ellenére. Reggel ismét elugrottam a kis-csatornára, immár erősebb horgokkal és zsinórral felszerelkezve. Nagyjából két óra alatt ismét fogtam 8-9 kárászt, tenyeresektől felfelé. Ennyi elég is volt. Visszamentem, összepakoltunk és elhúztunk haza.

A nagycsatorna nem adott halat, de végül azért egy adag olajos halnak való kárászt sikerült összefogdosnom. 

A következő szombaton nem bírtam magammal, ismét le kellett ruccanni a csatira. Most már célzottan a kiscsatira készültem egy jó spiccbotos kárászozásra. A horgászhely üres volt, de a használat nyomai ismét láthatók voltak. Valamelyik kedves horgásztársunk otthagyott 5-6 sörösdobozt és telepöckölte a vizet cigi csikkekkel. Amit tudtunk, kiszedtük és elhoztuk.

A szemétszedés után indulhatott a peca. Alapozó etetés és immár kárászokra tervezett szerelék, ami 14-es előkére kötött 10-es körüli horogból, 1,5 grammos úszóból és 4 méteres spiccbotból állt. Kipróbáltam a 6-os spiccet is, de a sok bokor, nád és hínár miatt többet bogoztam, mint horgásztam vele.

Csontival kezdtem és törpékkel indult a reggel. A harmadik után áttértem csemegére, de ezt meg csak tologatták a kishalak. Átváltottam 1 szem csemege/2 csonti kombóra és ez meghozta az első bodorkát. Hamarosan megjelentek a túrásnyomok, pezsgések és megakadt az első karcsi. Nem szaporítom a szót, estig 40-45 kárászt sikerült fognom és összesen csak 5-6 törpét. A kárászok fél tenyérnyitől fél kilóig terjedtek, a zöme olyan bő tenyeres, igazi sütnivaló volt. Estefelé egy nagyobb hal letépte a 14-es előkémet, de csak ez az egy ilyen eset volt. Ez egy jó nap volt.

Júniusban bedurrant a nyár, én meg szögre akasztottam a horgászbotokat. 35-38 C fokos hőségben nem pecázok. Inkább a klimatizált szobámban hűsölök. Úgy tűnik, öregszem, régebben semmi nem tudott visszatartani a lógatástól.

Július elején jött egy kellemes hidegfront, visszahűlt a levegő, ideje volt megnézni a csatornát. Természetesen a kikaszált, rendbe tett helyet felfedezték mások is. Jól jelezték ezt a horgászhely közepén rakott tábortűz maradványai és az időközben szépen megnőtt nád közé dobált sörösdobozok. Nincs mit tenni, ez egy ilyen világ. Összeszedtem a szemetet, eltüntettem az üszkös fadarabokat és egy kicsit komfortosabbá tettem a helyet. Gyors táborverés, utána beetetés és indulhatott a peca. Semmi extra, szokásosan egy bot az etetésre, egyel úszóztam, a csalihalhálót pedig jobbra bevetettem. Csalinak sima csemegekukoricát tettem elsőre. Nagyjából fél óra és néhány kapás után felnéztem a fenekezőt. Természetesen a horog már üres volt. Úgy döntöttem, áttérek egy szem tigrismogyoróra, csalitüskén felkínálva, apró horoggal.

Alig ültem le a bedobás után, már hajlik is a spicc. Felkapom a botot, mielőtt megszólalt volna a fék, finoman beemelek egyet. Jókora csobbanás rá a válasz. Hoppá, csak nem amurkomával van dolgom? Az szokott felugrani a felszínre, amikor megszúrja a horog.  Azonnal behúz a csatorna közepére, így már szinte biztosra veszem, hogy amur. Jól húz, de azért nem tűnik túl nagynak. Fél kézzel fárasztok, a másikkal kitekerem az úszós botot. Eszembe jut a jobbra bedobott kishalas háló. A parti susnyásban elbotorkálok odáig és kirántom azt is. Most már szabad a pálya, lehet fárasztani. Hamar a merítőbe terelem a 7,5 kilós amurt. Sajnos fotót nem készítettem róla, mert minél hamarabb a haltartóba kellett kerülnie, nehogy elpusztuljon. Ezt most feláldozzuk a gasztronómia oltárán.

Jól indul a peca, remélem, ilyen lesz a folytatása. Estig még fogok pár keszeget, kárászt és törpét. Gyűlik a halászlé alapanyag. Csalihalat is sikerül fognom, este hét tájban pedig beugrik egy kiló körüli ponty.

Az éjszaka furcsa kapásaim vannak a csalihalakra. Csattan a karika, megszólal a fék, de vagy abbamarad a kapás, vagy üresbe vágok. Végül megakasztok egy 25-30 centi körüli kölyökharcsát, valószínűleg a többi kapást is ezek csinálhatták. Úgy tűnik, elég sok megmaradt a tavalyi harcsatelepítésből. Egyébként csendesen telt az éjszakánk.

https://www.rdhsz.hu/index.php/hirek/505-harcsatelepites-domsodon

Délelőtt tízkor végre fékrecsegtetős kapás, 4,5 kilós potyka talált rá a horgomra. Délután egy körül egy kilós kárász gyarapította a haltartóm tartalmát. Ezután egy kis szünet következett majd egy 2,5 kilós pikkelyessel folytattuk a sort és végül este hét tájban egy 3 kilóssal befejeztem a békés halakra való horgászatot. Megfogtam pontyból a napi kvótát és a konyhára is bőven elég ennyi hal. Ha most pár hét kimarad a horgászatból, akkor sem kell lemondanunk a finom halhúsról.

Szóval most húshorgász voltam és semmit sem engedtem vissza, ami hivatalosan elhozható volt.

Az éjszaka ismét csendesen telt, hiába volt mindenféle csalihalam, hiába próbálkoztam a taposott snecitől kedve az irdalt keszegfarokig, pár törpén kívül nem jött más.

Reggel még a kánikulát megelőzve összepakoltunk és elhúztunk haza. Ez egy rövid, de tartalmas hétvége volt.

Szeptemberben sikerült leszerveznünk egy háromnapos balatoni pecát, de a csodálatos idő és az egész éjszakás horgászatok ellenére 10-12 keszegnél többet nem sikerült fognunk. Legalább a naplemente és a pirkadat mesés volt a stégről nézve.

Október utolsó hétvégéjén a mindenszentek ünneppel egybekötve és a viszonylag jó időt kihasználva egy utolsó, többnapos pecára mentünk a csatornára. Most egy kicsit visszanyúltunk a múltba. Egy szomorú családi haláleset miatt visszakaptuk a régi Skif sátras utánfutónkat. Mivel a lakókocsink még mindig felújítás alatt van, a Skif kapott egy gyorsjavítást, műszaki vizsgát és ezzel mentünk a szezon utolsó pecájára.

Kicsit tartottam a hidegtől, nem is alaptalanul, de végül a kemping gázpalackra szerelhető hősugárzó tökéletesen tette a dolgát és nem fáztunk a hajnali -3 °C ellenére sem. A csodálatos késő őszi idő ellenére néhány keszegen és egy 47 centis csukán kívül nem sikerült mást fognom. Valójában ez a horgászat inkább a kutyusunk tréningezéséről és egy új horgászláda felavatásáról szólt, de ez már egy másik történet, amit itt elolvashattok:

Ülőkés horgászláda – pumpili pecalapja

Ez az év most ilyen szerényre sikeredett, reméljük, hogy 2022 valamivel jobb lesz.