Horgászat COVID idején

Üdvözöllek kedves Olvasóm!

Mostanában nincs miről írnom, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem járunk horgászni. A COVID miatt elrendelt korlátozások lehetetlenné teszik a több napos horgászatokat, az egy napos peca pedig nem az én stílusom.

Valójában ez csak kifogás, nagyon is van miről írnom, de ez sajnos nem a horgászat témaköréhez tartozik és nagyon nehéz a számomra. A vírus elérte a családunkat, több közeli hozzátartozóm súlyosan megbetegedett és sajnos haláleset is történt.

Bizony rá kellett ébrednünk, hogy a COVID már nem csak egy hír a TV-ben, hanem itt szedi közöttünk az áldozatait. Vigyázzon mindenki magára és másokra!

Érthető, hogy ilyen helyzetben a horgászat érdekelt a legkevésbé.

Márciusban lezajlottak a tavaszi telepítések, de a súlyos vírushelyzet miatt nem lehetett kísérőként dolgozni. Szóval erről sem tudtam tudósítani.

Ezzel még nem volt vége, mert mint tudjuk, a rossz mindig csőstül jön. A kutyám is megbetegedett. Valószínűleg agyhártyagyulladást kapott, talán egy kullancstól. Borzalmasan rosszul volt. Tüsszögő rohammal kezdődött, de olyan erőssel, hogy minden alkalommal eleredt az orra vére. A tüsszögés átváltott egy nagyon durva epilepsziás rohamba, amitől időnként még eszméletvesztés is fellépett. Volt olyan éjszaka, hogy félóránként jöttek a rohamok és 10-15 percig tartottak. Már készültünk a legrosszabbra, amikor végül az antibiotikum, a nyugtató és a CBD olaj hatására gyógyulni kezdett.

Nagyjából egy hétig szinte tünetmentes volt, majd egy hétvégén ismét visszaesett, ha lehet még durvábban, mint előtte. Már az állatorvos is felvetette az eutanázia lehetőségét, de azért kipróbáltunk új, epilepsziarohamra való gyógyszereket. Kemény hétvége volt. Szerencsétlen kutya vasárnap már állni és menni sem nagyon tudott a görcsrohamoktól. Aztán hétfőn hajnalban bejött hozzám a szobába, megsimogattam és kiment. Amikor még kétszer megtette ezt, márt tudtam, hogy a gyógyulás útjára lépett. Reggel már hozta a labdáját, az udvaron pedig összeugattak a szomszéd kutyával.

Azóta a tüsszögés és epilepsziás rohamok lényegesen csökkentek. Egy kicsit stresszes és ijedősebb, mint volt, de már nagyon szépen javul és remélhetőleg nyom nélkül gyógyulni fog. Végül az állapotában bekövetkezett javulás hatására elérkezettnek láttuk az időt egy stresszoldó pecára.

Közel fél éve, tavaly októberben horgásztunk utoljára, mégpedig a Balatonon. Szezonnyitó lógatásnak szintén egy balatonit terveztünk, a húsvéti hétvégére. Ezt az időjárás előrejelzés meghiúsította. 50-60 km/h szembeszéllel nem akartam kínlódni és a stéget sem tudtuk volna betenni a tarajos hullámok közepette. Ezek már átcsapnak a melles csizmán, a víz pedig még elég hideg a fürdőzéshez. Tehát ezt most eltoltuk későbbre.

Viszont ha már így rákészültünk, muszáj volt kimozdulni egy kicsit, így hát irány a csatorna. Olyan szakaszt választottunk, ahol a szél hátulról fújt, az autóval pedig beálltam mögénk szélfogónak.

Feederbottal kezdtem, giliszta-csemege kombóval csalizva. Rövidesen jött rá egy törpe, de most nem bántam. Végre kapás volt és foghattam egy halat. Ráadásul már a sütnivaló méret volt és mi igen régóta nem ettünk halat. Szerencsére a törpék hozták a formájukat, a nap végére fogtam vagy 15 darabot.

Még tavaly októberben rendeltem kínai barátainktól (Aliexpress) egy 6,3 méteres spiccbotot, amit már nagyon szerettem volna kipróbálni. A szél ugyan nem kedvezett az úszózáshoz és komolyabb halakkal sem nagyon számoltam, de muszáj volt egy kicsit megsuhogtatni. A bot egy kicsit lógós és fejnehéz, de a 220 grammos súlyával (saját mérés) elég jól használható.

Az első féltenyérnyi keszeget ezzel fogtam, majd egy közepes törpe már egy kicsit jobban megdolgoztatta. Végül késő délután egy másfeles ponty nem bírt ellenállni a három pinkinek és ő már tényleg szépen görbítette. Itt jöttek elő a lógós bot előnyei. A szinte nyéltagig görbülő bot hamar felőrölte a potyka erejét és teljesen kezelhető volt még a páromnak is, amíg összeraktam a merítőt. Tehát jól szerepelt az új bot, a 25 dolláros árával meg az ingyen szállítással jó vételnek gondolom.

Egyedül a szerelék rögzítése okozott egy kis fejtörést, mert ennél a botnál a vékony tűspiccen egy darab madzagnak tűnő valami lóg. Végül kötöttem rá egy csomót, a szereléknek a végfülét pedig önmagába hurkolva a csomó fölött rögzítettem. Jól működött az elgondolásom. Otthon aztán az internet megmutatta, hogy ez a spiccen lévő madzag a Japánból származó Tenkara horgászat (spiccbotos műlegyezés) hagyományos rögzítési módja, amit Lilian-nek hívnak és az egyik szokásos hurkolást sikerült alkalmaznom.

Ha valakit érdekel egy ilyen bot, erről van szó, de nem tudom meddig fog működni a link:

https://www.aliexpress.com/item/4000096281339.html?spm=2114.12010612.8148356.15.67bd151aSXrTHe

A ponttyal végére értünk a halfogásnak és már pakolnunk is kellett, hogy nyolcig hazaérjünk. Persze ennyivel nem úsztuk meg, mert ha nincs elég gondunk-bajunk, csinálunk magunknak.

Napközben feltűnt, hogy egy kutya jön a parton felénk, majd tőlünk 20-30 méterre megfordul és visszamegy. Ezt úgy háromszor láttam, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Arra gondoltam, hogy valamelyik környékbeli tanyáról csavargott el vadászni. Már hazafelé tartottunk, amikor a hídnál ott feküdt a kutya az út szélén és nem akart odébb menni. Rá nézve veszélyes lett volna elmenni mellette a kocsival, ezért kiszálltam, hogy odébb tessékeljem egy kicsit. Ekkor döbbentem rá, hogy ez egy nagyon rossz bőrben lévő, valószínűleg fajtatiszta skót juhász.

Úgy nézett ki, mintha hetek vagy hónapok óta a szabadban lenne. Csomókban hullott a szőre, tele volt bogánccsal, meg mindenféle ragaszkodó elszáradt növényekkel, sőt, később még kötöződrót darabokat is bogoztunk ki belőle.  Mindezek mellett nagyon félt, egész testében reszketett a szerencsétlen. Hát, őt nem lehetett a sorsára hagyni!

Rövid tanakodás után teljesen hátratoltam a jobb első ülést, óvatosan felemeltem a kutyát és beültem vele, a párom pedig vezetett. Beüléskor a méretéhez képest túl könnyűnek tűnt a kutya, némi tapogatás után éreztem, hogy nagyon sovány, szinte minden csontja kitapogatható, csak a hosszú szőre miatt ez elsőre nem látszódott.

Otthon aztán az ünnepi hétvégén kezelésbe vettük. Kapott ételt-italt, simogatást, kikefélést és kiszedtünk belőle vagy 100 kullancsot. Csináltunk róla fotókat és feltettük a Face-re, hátha felismeri valaki.  Az étvágya megvolt, egy idő után pedig kezdett hozzánk is közeledni, de látszott rajta, hogy ez hosszú folyamat lesz.

Az ünnepek után elvittük állatorvoshoz, ahol kapott kullancsirtó csepegtetőt a nyakára és kiolvasták a chippet. Sajnos a szám nem szerepelt semmilyen adatbázisban, így a gazdáját nem sikerült megtalálnunk. Szóltunk egy fajtamentő csoportnak, akik másnapra már találtak is számára egy gondviselő házaspárt.

https://www.facebook.com/britpasztorsos

Ők azzal foglalkoznak, hogy az ilyen legyengült, stresszes kutyákat visszahozzák az életbe, majd keresnek neki egy végleges gazdit. Szóval, jó helyre került.

Így történt, hogy az év első horgászata és pontyfogása után egy kutyust is sikerült befognunk!

Még csak 7 éves volt

Sajnos Roxy kutyánk állapota ismét leromlott és most már semmilyen gyógyszer nem hatott. Úgy  tűnik, ha egy életet megmentünk, egyet adni kell helyette…