május 10 2020

Vonatfütty

„Hosszú, mint a vonatfütty” mondja egy régi szólás, ha valami túl sokáig tart. Sajnos nekem most jó hosszú füttyben volt részem, amit horgászat nélkül kellett eltöltenem! Gyakorlatilag több mint fél évig: tavaly október végétől idén május elejéig fütyült a vonatom.

Valami mindig közbejött. Az RSD és vízrendszerén novembertől február végéig érvényes éjszakai horgászati tilalom alapból kilő három hónapot a szezonomból. Ez idő alatt nem megyek le arra a pár órára lógatni, az nem az én stílusom. Persze azért néha leugrottunk a kedvenc helyeinket végigjárni, szemetet szedni, kutyát futtatni és néhány fát ültetni, de ilyenkor horgászbotot nem is vittem.

Márciusi fatelepítés

Úgy tűnik, hogy megeredtek

Ez a kicsi is zöldül már

 

 

 

 

 

 

 

 

A szemétszedésről jut eszembe! Idén kora tavasszal az RSD halőrei vízügyi munkatársakkal karöltve teljesen tisztára pucolták az összes csatorna partjait. Erről a cikk és a fotók itt találhatók:

https://www.rdhsz.hu/index.php/hirek/415-szemetszedesi-akcio-az-eszaki-ovcsatornan

Csodás tiszta partok

Ez meg mint a kutya…

megjelöli a területét

 

 

 

 

 

 

Márciusban csodálatosan tiszta partokon járhattunk mindenfelé. Sajnos ez nem tartott sokáig. Az igénytelen suttyók már el is kezdték újra bemocskolni a környezetünket. Megjelentek az eldobált sörösdobozok és a zacskókba összegyűjtött, de ottfelejtett szemetek egyre több helyen. Kérek minden érintett horgászt, hogy jelezze a halőrök felé a szemetelő vagy szemetes helyen horgászó társainkat. Ez persze nem fog rendet rakni a fejekben, de legalább az a néhány bevont engedély csökkenteni fogja ezeknek a horgásznak nem nevezhető, a természetet és mások munkáját semmibe vevő bunkóknak a számát.

Tavalyi horgászhely

Idén szépen kipucolva

De a szemetét otthagyta

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, de térjünk vissza a hosszúra nyúlt füttyre!

Márciusban nekiálltam a lakókocsit felújítani, ám közben kiderült, hogy kicsit nagyobb volumenű munka lesz vele, mint amire számítottam. Ez meghiúsította a kora tavaszi horgászatokat. A sátorozós pecákhoz nem volt még eléggé jó idő.

Áprilisban lementünk a Balcsira, kicsit átalakítottuk a stéget és betettük a vízbe. Sajnos a víruskorlátozások és az időjárás miatt azóta sem tudtunk egyetlen horgászatot sem összehozni róla.

A lakóm romokban

Balatoni peca kilőve

Azért a stéget beraktuk

 

 

 

 

 

 

Végül május második hétvégéjére már elég jó időt ígértek a sátorozáshoz, a párom pedig egy balatoni pecára számítva előre kivett két nap szabit, amit nem tudott visszamondani, így eldőlt: megyünk a csatira. Előző héten bejártuk a partokat és az említett újratermelődő szeméten kívül rendben találtunk mindent. Kicsit ugyan sok volt a horgász, de ez várható volt a nemrég lezajlott bőséges telepítések, a jó fogásokról szóló hírek és a víruskorlátozások által megnövekedett szabadidővel rendelkező horgászok miatt.

Csütörtök reggel 8 körül már lent voltunk a parton, kezdődhetett a táborverés. Egy sátor a páromnak, egy sátor nekem, hogy ne zavarjam az éjszakai ugrálásommal, egy sátras ernyő a klotyónak, egy pedig a szél ellen. Még volt egy 3×3 méteres pavilonunk a nap ellen, de azt csak másnap tudtuk felállítani az erős szél miatt. Hiába, egy lakókocsihoz szokott horgásznak már vannak igényei… Bezzeg bő 30 évvel ezelőtt egy sima hálózsákban is elaludtuk ezen a parton, csak úgy a fűben, a botok mellett, nehogy lemaradjunk a kapásról. :) Akkor még nem volt elektromos kapásjelzőnk, a kocsiban horkolva meg nem hallottuk, ha megszólalt a fék.

A sok sátortól kicsit úgy nézett ki a horgászhelyünk, mintha legalább tízen lettünk volna, pedig csak hárman voltunk a kutyámmal együtt és az ő külön sátrát el sem hoztuk. :) Talán ez lehetett az oka, hogy a túloldalt elhaladó autósok egy része néha már-már zavaróan bámult minket. Egy messzebb megálló természet- vagy madárfotós pedig nyíltan felénk fordulva kezdett el fényképezni vagy távcsövezni. Gyorsan lekaptam én is, hogyha találkozom magunkkal az interneten, tudjam, ki készítette a sztárfotót! :) Persze ez a probléma hamarosan megszűnik, mert pár hét múlva akkora lesz a nád, hogy nem lehet majd átlátni rajta.

Végül nekiállhattam annak, amiért jöttünk. Alapozó etetés tavalyról maradt kefires kukoricával, bevetettem rá egy feedeert, egy match bottal pedig elkezdtem úszózni a tavalyi kotráson. Fél óra múlva kapás a feederen: 15 centis törpe jött a fűzött kukoricára. Anyád! Pedig etetőanyagot nem is használtam, csak sima ólommal dobtam be.

Az ólomról jut eszembe, hogy mostanában környezettudatosan horgászok! Ólom helyett vasdarabokat használok. Abból pedig van bőven nálam. Eddig a legjobban az autók féltengely/kerékagy anyái és kerékcsavarjai jöttek be. Ezek típustól függően 40-80 gramm körüli súllyal bírnak, ami a csatornákra pont tökéletes és az anyák közepébe még némi etetőanyag vagy ragasztott kukorica is nyomható. A rögzítése egy kötöződrótból készült füllel egyszerűen megoldható, de az ügyesebbek akár hegeszthetnek is rá egy U-alakú drótot forgókapoccsal. Mivel a csatornán nem dobálunk messzire, a formája és a külmérete lényegtelen, egy biztonsági ólomkapoccsal alkalmazva pedig egyszerűen lemarad a szerelékről, ha a hal a nádba vagy hínár közé menne. Persze azért a tervezés és gyártás megkezdéséhez a környezettudatosság mellet sokat nyomott a latba, hogy manapság a 80-100 grammos füles ólmoknak 4-500 Ft az ára. :)

Egyszerűen drótozva..

vagy hegesztve

Ez 4-5e Ft lenne ólomból

 

 

 

 

 

 

 

Szóval, az első törpe után lecseréltem a kukoricát tigrismogyoróra és ezzel is fogtam egyet. Ajaj, nem lesz ez így jó! Visszatértem a kukoricára, csak most olyan büdöset fűztem rá, amit csak gumikesztyűben mertem megfogni. Na, ezzel megtaláltam, hogy mit nem szeretnek a halak, mert mozdításom sem volt rá. Visszatettem a tigrismogyorót és végül ez meghozta az első pontyot. Talán 1,30-as lehetett, nem méregettem, ment vissza. Ezután jött a meglepi hal, egy 30 centi körüli balin. Tigrismogyoróra! Vajon mit láthatott benne? Este még fogtam néhány kisebb keszeget úszóval és ennyi volt erre a napra. Naplemente után egy órával feljött a hold és teljes pompájában világított egész éjszaka. Nem is fogtam néhány törpén kívül semmit.

Az első

Tigrissel balint

Nem kellett ugrálnom

 

 

 

 

 

 

Másnap csodás, de hűvös reggelre ébredtünk (2-3 °C). Kapás semmi, ezért unalmamban a túloldalon totyogó vadlibákat fotózgattam. Próbáltam közelebb lopózni hozzájuk egy jobb kép érdekében, ám egyből kiszúrtak és leslattyogtak az útról.

Csodás reggelek

Slattyogó libákkal

és nyárszöszös esték

 

 

 

 

 

 

 

 

Délig kellett várni az első halra. Egy félkilós kárász kapta fel a tigrismogyit. Nagyjából egy óra múlva megjött a második ponty, a tegnapihoz hasonló méretben. Fotó után ment vissza, hadd nőjön még egy kicsit. A következő este nyolc körül érkezett. Ez volt a bandanagy a kiló-hetvenével, ezért a haltartóba került. Kell néha egy kis halat is enni az egészséges táplálkozás érdekében. Az éjszaka megint nyugodtan és fényesen telt. Egy másfeles körüli potyka jelentkezett valamikor hajnalban, de csak összenéztünk, azt’ kiköpte a horgot és elúszott. Legalább nem kellett bevizeznem a merítőt.

Déli Karcsi

Egy kicsi

és a bandanagy

 

 

 

 

 

 

 

 

A szombat a horgászok jegyében telt. Hal, az nem volt, pecás már annál több. Nincs is ezzel gond, csak sajnos némelyik spori versenypályának nézi a szépen elegyengetett parti utat és úgy nyomja neki, mintha nem várnák meg a halak. Mi meg utána percekig nyelhettük a port. Nem való ide sima út, jó nagy kátyúk, kipufogó-szaggató traktorcsapások, aztán akkor rögtön tud mindenki lassan menni.

Valamikor kora délután beszélgetésre figyelünk fel. Fura, mert az úton nem látunk senkit. Kiderült, hogy egy evezős csapat lapátol szép lassan lefelé a sodrással. Gyorsan kivettem a túloldalra dobott cájgot, nehogy összeszedjék, de közben ők is áthúztak a másik oldalra, hogy ne zavarjanak. Furcsa szerkezetekkel lavíroztak, úgy nézett ki, mint egy szörfdeszka. Volt, aki állva, valaki ülve, mások térdepelve eveztek. Az egyiken még egy kutyus is vígan nézelődött a gazdi mellől, az enyém meg rögtön ment volna hozzá ismerkedni. :) Az interneten kutakodva, valami SUP deszka nevezetű eszközök lehettek a járműveik. Később hallottam, hogy sok horgásznak nem tetszett az itteni lavírozásuk, pedig úgy tudom, hogy semmi nem tiltja a vízi sporteszközök nem horgászat célú használatát a csatornákon.

Az evezős csapat

Talán SUP deszka az eszköz neve

A kutyusnak is tetszett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenesetre nekem egy üde színfolt volt a csapat látványa és legalább történt valami ezen az unalmas, kapástalan napon. :) Amikor visszafelé jöttek, engedélyt kértem tőlük néhány fotó készítésére és közlésére itt a blogomban, amit megkaptam és ezúton köszönöm nekik! Sajnos a fotók nem túl jól sikerültek, amiért elnézést kérek!

Végül szombat éjjel még fogtam egy kisebb pontyot, reggel pedig a rablózó szerkómat vette föl valamilyen, törpétől kicsit komolyabbnak tűnő hal, ami végül nem lett meg és ennyi volt a horgászatunk. Reggel már viszonylag korán nekiálltunk lebontani a tábort, hogy elkerüljük a nagyobb meleget és valamivel kilenc után elpályáztunk haza.

Ez most nem volt egy sikeres horgászat, de mint szoktuk, majd legközelebb újra megpróbáljuk!

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair