augusztus 25 2020

Tűzijáték helyett peca

Sajnos az idei év nem a horgászatról szólt nálunk. Május elején voltuk utoljára a csatornán, május végén beiktattunk egy dunai pecát Tökölnél és annyi. Most viszont úgy döntöttem, hogy az augusztus 20-i hosszú hétvégét horgászattal kell eltöltenem vagy már nem is nevezhetem horgásznak magamat! Egy kocapecás is többet lógat egy évben, mint én jelenleg!

Úgy tűnik, a lakókocsim felújítása kicsit tovább fog tartani a tervezettnél, ezért csak a sátorozós peca jöhetett szóba. Ez volt az egyik ok, amiért nem tudtunk lemenni a csatira. Valahogy mindig úgy alakult az időjárás, hogy nem volt alkalmas a sátorozásra. A Balaton a szezon miatt szintén felejtős volt, talán majd szeptember-október környékén összehozunk egy-két lógatást ott is.

Szóval augusztus 20, irány a csatipart. Egy kicsit csaltam, mert én már szerda délután elkezdtem a hosszúhétvégét, a család majd másnap jön utánam. Legalább volt egy nyugodt éjszakai pecám. Persze azért az ebet vittem, hogy mégse legyen olyan nyugodt.

Leérek a csatira és jön a meglepi! Már megint teljesen kopasz a part. Amikor legutóbb itt voltam májusban, még nem nőtt meg rendesen a nád, most pedig már letarolták az egészet. Ráadásul mindkét oldalon. Úgy tűnik, a Vízügy egyre komolyabban veszi a feladatát. A hűsítő árnyat adó nádasba ülős terveim egy pillanat alatt semmivé lettek. Pedig itt ekkorra már 2-3 méter magas nád szokott lenni. Semmivé lettek a vízpartra ültetett fáim is. A kaszagépek nem kegyelmeztek nekik. A parttól beljebb ültetett fák meg valakinek nem tetszettek, mert tőből kivágta őket valamilyen szerszámmal. A tíz elültetett fából egy maradt, mert azt valószínűleg nem vette észre a gazban. Valamilyen más módszert kell kitalálnom a faültetésre.

Na mindegy, a lényeg, hogy végre lent voltam a parton és elkezdhettem horgászni! Csináltam két etetést, egyet a feedernek, egyet az úszósnak. Bedobtam a kishálót és arra is szórtam egy kevés gyurmát. Beállítottam a horgászszékemet, pattintottam egy sört és nekiálltam élvezni az életet! :)

Ráértem nézelődni, mert kapás az nem volt semmire. Érdekes módon a törpék sem nagyon jelentkeztek, csak csontira. Felnéztem a kishálót, de semmi. Még háromszor próbálkoztam vele, aztán kivettem a match botot és nekiültem spiccbottal snecizni. Az sem jött össze. Teljesen eltűntek a halak! Nem volt mit tenni, így hát felállítottam a sátrat, a pavilont és előkészítettem a napernyőket. Mert most ugyan egy kicsit lehűlt a levegő, de hétvégére már megint 27-28 °C fokot jósoltak.

Ahogy közeledett az este, előkerültek a halak. Fröccsentek a snecik, csobbantak valami nagyobbak is néha. Gyorsan nekiültem spiccbotozni és a kishálót újraélesítettem. Fél óra alatt megfogtam az éjszakára valót. Snecit, keszegeket, bodorkákat vegyesen. Érdekes dolog ez, hogy napközben semmit nem fogok, most meg egy merítéssel 10-15 kishalat. Hová tudnak így eltűnni?

Rohamosan sötétedik, ezért átállok éjszakai üzemmódra. Előkerülnek a lámpák, szúnyog elleni füstölők, világítós úszók stb. Három újdonságom van, amit ki szeretnék próbálni az éjszaka folyamán. Mindhárom egyenesen a kicsi kínai testvéreinktől származik. Vagyis az Aliexpress-ről.

Az első egy fejlámpa, ami kicsi, könnyű és fergeteges fényereje van. A második egy nagyon szuper világítós úszó, hatalmas, teljes hosszában világító trikolor antennával. A harmadik pedig egy elektromos légycsapó. Ez utóbbi egy asztali dokkolóval is el van látva és éjszakai üzemmódba kapcsolható. Ilyenkor kék ledek csalogatják hozzá a rovarokat, a 3000 V feszültség pedig gondoskodik róla, hogy ne repüljenek tovább. Egy-egy szúnyog halálát komoly elektromos kisülés jelzi, nagyjából akkora csattanással, mintha egy régi durranószalagos játékpisztollyal csattogtatna valaki. Hamar rájöttem, hogy ez itt nem használható. A sok rovar miatt folyamatosan sercegett/csattogott, a hangjától pedig a kutyám teljesen kiakadt és ugatva elkezdett fel-alá rohangálni a parton. Szóval a nyugodalmas éjszaka reményében inkább kikapcsoltam és eltettem. Ettől függetlenül otthon a szobában vagy a lakókocsiban nagyon hatásos. Szerencsére a fejlámpa és a világítós úszó tökéletesen tette a dolgát.

Közben szép lassan rám sötétedett, kapás meg semmi. Illetve az úszóst néha meglökdöste valamelyik törpe, de az erjesztett kukorica nem kellett nekik. Csodás este volt. Elült a szél, a kellemesen lehűlt levegőtől vagy a füstölőktől eltűntek a szúnyogok, csobbantak a halak, én meg csak ücsörögtem a székemben és még a kapás sem hiányzott. Aztán mielőtt teljesen elpunnyadtam volna, egy komolyabb rablás ráébresztett, hogy ideje bevetni a kishalas cájgot.

Fájó szívvel kitekertem a csodálatosan világító úszómat és a kocsi hátuljánál nekiláttam felcsalizni a másik botom. Miközben turkálok a csomagtartóban, lassan jut el a tudatomig a koppanás, amit szinte minden horgász ismer. Ránézek a bedobott boton lévő karikára és mintha lejjebb lenne egy kicsit. A következő pillanatban fölcsapódik a karika és megszólal az a jellegzetes síró hang, amire egész délután vártam. Azonnal eldobok mindent és futok a bothoz. Visszaváltom a nyeletőféket, beemelek neki, de továbbra is sír a fék, csak most egy kicsit öblösebb hangon az első. Jó halnak tűnik. Lehúz 5-10 méter zsinórt, megáll, újra lehúz egy keveset, forog egy kicsit. Bent van a víz közepén, ezért amurra gyanakszom. A következő pillanatban odaver egyet a zsinórnak és megkönnyebbül a bot. Nem szakadtam, megvan minden a szereléken, egyszerűen kiakadt a horog. Előfordul ez, de azért egy kicsit bosszankodom. Sebaj, legalább volt egy jó kapásom.

Szerencsére a következő kapásig még egy fél órát sem kellett várnom. A 3 kiló körüli pontyot gyorsan a merítőbe terelem. Azért az előző jóval nagyobb lehetett, de mint tudjuk, mindig az a legnagyobb, amelyik lemaradt. :)

A következő ponty beugrott a szemközti nád közé és lemaradt. Hajnalban jött még egy kisebb, ami az orrom előtt maradt le és ezzel ennyi volt erre az éjszakára.

Délelőtt megjött a családom. Bővültünk egy taggal. Mostantól egy fekete-fehér kandúr cica is a családhoz tartozik és részt fog venni a horgászatokban. Igazi rosszaság. Mindennel játszik, a vödörben lévő kishalaktól meg teljesen bezsong. Később azt is kiszúrta, hogy a spiccbottal rángatom ki a sneciket és komoly ugrásokba kezdett a levegőben reptetett halak után. Ez aztán a túlparton elhaladó horgászokat is megállásra és mosolyra késztette, mi meg dőltünk a röhögéstől. Párszor még a bedobott úszó után is majdnem beugrott. A kishalas hálóval fogott teknős rendkívül érdekelte, de a legnagyobb poén egy öt centis törpeharcsa volt, amit odadobtam neki. Szinte azonnal megszúrta a talpát, ettől aztán úgy begorombult, hogy vadul elkezdte pofozni, mint amikor kígyóval találkoznak a cicák. Gondolom, a szúrás helye neki is éghetett, mert felváltva pofozta a halat és nyalogatta a talpát. Legközelebb már biztos óvatosabban bánik a törpékkel. Vízi macska lesz ebből nagykorára.

Ez a nap nem a halakról szólt. Igazi meleg volt, kapás semmi, ezért inkább iszogattunk, beszélgettünk. A fiam és a barátnője, na meg a kutya még a hűsítő csatornavizet is kipróbálták.

Az este nyugodtan telt, pedig komoly csobbanások, rablások hallatszottak mindenfelől. Aztán éjfél előtt ráugrott egy kölyökharcsa a kishalra, majd kicsivel később egy valamivel nagyobb, végül pedig egy 2,5 kilósnak is megtetszett. Érdekes, vajon honnan kerültek ezek ide?

A következő nap szintén nyugisan telt, éjjel fogtam még egy hármas pontyot és ezzel vége volt a halfogásnak erre a hétvégére és talán erre az idényre itt a csatornán.

Talán Balatonra még lejutunk egyszer, mielőtt a stéget kivennénk.

Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair