október 28 2020

Pesti horgász a Balatonon

Szeptemberben végre sikerült lejutni a Balcsira egy jó stéges pecára. Hát, a jótól igen messze volt, de legalább gyakoroltuk a stégre való bejutást és lassan kialakul, hogy milyen cuccokra van feltétlenül szükségünk egy éjszakai horgászathoz.

Igen, éjszakai horgászat lett a vége, mert a hosszan elhúzódó nyár vagy enyhe ősz miatt gyakorlatilag tele volt a Balaton pancsolókkal, így a nappali horgászatról lemondtunk. Igazából az éjszakai sem volt mentes a fürdőzőktől. Előfordult, hogy hajnali egykor fiatalok egy csoportja tőlem húsz méterre zajosan fröcskölte egymást, a parton meg sok helyen reggelig tartott a dáridó. Szóval nem csoda, hogy a halak messzire kerülték a környéket. Gyakorlatilag a három nap alatt 20-25 keszeget fogtunk és annyi.

A következő és egyben idei utolsó lógatásunkat az október 23-i ünnepi hosszú hétvégére időzítettük. Ezt már egybekötöttük a stég kiemelésével és felvitelével a telekre, ezért egy utánfutóval döngettem Lellére.

Kellemes őszi időt jósoltak, a víz már lehűlt 12 °C fokra, tehát fürdőzőkre nem kell számítanunk, minden adott egy jó évadzáró balatoni pecára. Kipakoláskor tudatosul bennem, hogy a melles csizmát otthon hagytam. Az még hagyján, hogy nem tudok bemenni a stégre horgászni, de a kiemeléshez minimum három ember kell, Laci és Ede ketten nem tudják kihozni. A 12 °C fokos vízbe pedig nem fogok bemenni kisgatyában. Összedugtuk a fejünket tanakodni és kiokoskodtuk, hogy a Laci és a szomszéd megpróbálnak egyet kölcsönkérni a közeli tűzoltóságról. Sikerült is nekik valami M-zároltat szerezni, csak éppen 42-es méretben. Az én lábam 44-es, de végül rámjött. Mivel pocakban is elég szűk volt, nagyjából úgy néztem ki benne, mint a Michelin-baba és ezzel komoly röhögést váltottam ki a körülöttem lévőkből. :)

Mivel itt a hírek gyorsan terjednek és segítőkészek az emberek, egy másik szomszéd is hozott egy katonai vegyvédelmi ruhát. Ebbe eredetileg katonai bakanccsal együtt kellene belebújni, de ez valami női méret lehetett, mert csak cipő nélkül tudtam felhúzni. A kis méretnek megfelelően derékban ez is szorított rendesen, ami újabb röhögést váltott ki a társaságból.

Így már két melles csizmával felvértezve neki mertem vágni az éjszakai stéges pecának. Laciék inkább a csónakos süllőzést választották, ezért egyedüli lógatásra készültem.

Azért sikerült a molnárkocsit úgy megraknom, mintha egy hétre készülnék. Az összes cuccot csak három fordulóval tudtam behordani a stégre. A szomszéd vigyorogva meg is jegyezte: erről ismerni meg a pesti pecásokat! A helyiek két botot, egy vödröt és egy merítőt visznek csak magukkal. :)

Sötétedés előtt nagyjából két órával vonultam le a partra és a párom jött segítőnek. Természetesen a kellemes őszi időnek megfelelően a szabadstrandon még elég sokan bóklásztak és élvezték a bágyadt napsütést. Na, gondoltam, lesz itt röhögés megint, amikor beöltözöm! Egy darabig nem röhögött senki vagy csak én nem hallottam. Behordtam a cuccot, a párom pedig visszavitte a molnárkocsit. Ez öreg hiba volt, de erről majd később.

Az utolsó fordulónál még nem másztam föl a stégre, hanem bevittem a bóját és megszórtam körülötte etetőanyaggal a vizet. Már éppen visszaértem és kezdtem volna felmászni, amikor kiszúrtam, hogy három hattyú egyenesen a bójám felé tart és már majdnem odaértek. Gyorsan megindultam vissza és elkezdtem hessegetni őket. Na, ekkor hallottam meg az első kuncogásokat a partról. A hattyúk odébb mentek, de amint hátat fordítottam nekik, újra megindultak a bójám felé. Mivel nem volt nálam más, csak az üres vödör, mertem bele egy kis vizet és jó nagy lendülettel közéjük vágtam. Ez aztán megtette a hatását! A madarak szétrebbentek, mögöttem a nézőközönség meg hangos röhögésben tört ki. Hiába, úgy tűnik, ez egy ilyen vidám nap. :)

Végül biztonsági okokból az etetést jelző bóját kb. 20-25 méterrel beljebb vittem, ami nem volt rossz ötlet. A hattyúk nem adták fel, de a csalinak betett bója mellett nem találtak semmit, ha meg közelebb próbáltak jönni, elkezdtem őket egy 60 grammos ólommal bombázni. Ettől aztán egy kicsit távolabb úsztak. Még jó, hogy három botot hoztam magammal, így az egyiket kinevezhettem hattyúriogatónak. :)

Azért egy dolgot elfelejtettem, letakarítani a stéget! Ezért most kénytelen voltam madársz@rban ücsörögni egész éjjel. Üsse kő, voltam már rosszabb helyen is!

A tűzoltóktól szerzett mellescsizma bal lábszára valahol térd alatt beázott, de szerencsére erre gondoltam és hoztam tartalék zoknit. Mire mindennel elkészültem már erősen kezdett lefelé bukni a napocska. Cájgok bedobva, kapás semmi. A csalik variálgatása sem hozott eredményt. Gilisztára volt néhány maszatolás, de leginkább csak megcsipkedték.

Jóval sötétedés után, 9 körül jött meg az első dévér. Mivel csak a gilisztát ették, azt is elég ritkán, a másik botra is azt tettem. Fogtam 5-6 darabot, aztán éjfél után leálltak teljesen. Hajnali kettőig bírtam, de utána már nem láttam sok értelmét kint ücsörögni, ezért összepakoltam. Beöltözéskor szembesültem megint egy problémával. A két számmal kisebb méretű csizma amúgy is nehezen jött a lábamra, de most, hogy beázott egyszerűen képtelen voltam rendesen beledugni a bal lábam. A vizes csizma mintha ragadt volna. Bő tíz perc küzdelem után már kezdtem föladni, amikor végül sikerült.

Mivel a párom visszavitte a molnárkocsit, az első körrel el kellett mennem a telekig, beöltözve a mellesben, majd a kocsival visszatérve még kettőt fordultam a stéghez és utána már felpakolva, de legalább a mellescsizmát levéve vissza a telekre. Érdekes módon a csizma lefelé egész könnyen lejött. Rendesen kifáradtam ettől az éjszakai sétától, nem kellett altatni.

Másnap már kora délután kivonultam, immár egy kicsit csökkentett felszereléssel, a másik mellescsizmával és egy lánccal ellátott lakattal. Így a molnárkocsit oda tudtam láncolni egy oszlophoz, a cuccaimat pedig két fordulóval bevittem. Lassan kialakul ez! :)

Laci és Ede bementek a gumicsónakkal süllőzni és úgy 800 méterre pont előttem voltak. Mivel előtte jócskán befröccsöztek, elég zajosan horgásztak egész addig, amíg az Ede meg nem próbálta kiüríteni a hólyagját. Ez egy gumicsónakból nem egyszerű művelet, főleg ha be van málnázva az illető. Nem is sikerült ez Edének, illetve sikerült, de csak úgy, hogy kiesett a csónakból. Mondanom sem kell, hogy a visszamászás már jóval nehezebben ment és elég sokáig tartott, még a Laci segítségével is. Persze közben egyfolytában röhögtek meg kiabáltak, a parton sétálók legnagyobb megrökönyödésére. Még jó, hogy eléggé bent voltak, így a partról nem lehetett látni, hogy mit csinálnak pontosan. Ezzel vége lett a horgászatuknak és mikor kivonultak, végre csend ereszkedett a környékre.

Nekem semmi értelme nem volt ilyen korán kijönnöm, mert a hattyúkkal való hadakozáson kívül más nem történt egészen este 8 utánig. Akkor, mint tegnap, elkezdtek enni a keszegek, majd beugrott a hétvége egyetlen potykája, egy másfeles pikkelyes és annyi. Most hajnali egyig bírtam a strapát.

Az utolsó pecát már úgy időzítettem, hogy sötétedésig elkészüljek mindennel és csak éjjel horgásztam. Fogtam még pár keszeget, aztán éjfélkor befejeztem.

Vasárnap reggelre betört egy hidegfront, ezért a stéget már esőben kellett szétszednünk és felhozni, de végül sikerült. Ezzel zárult az idei szezonunk a Balcsin. Hazafelé már szakadó esőben jöttünk.

Jövőre lesz egy rendes csónakunk ezért a stéget berakjuk az eredeti, 150 méterre bent lévő helyére. Ott talán nyugodtabban tudunk horgászni róla és a fogások is jobbak lesznek, a csónakkal pedig könnyű lesz bevinni a cuccot.

Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair