Karácsonyi csuka

Nyakunkon a karácsony, itt az ideje megfogni az ünnepi halakat! Na, jó, inkább csak a Land Roverrel akartunk csapatni egy kicsit és mellé esetleg fogni néhány csalihalat…

Karácsony előtti szombat van, csodás napsütés, +10 fok és viharos szél, csak hogy ne legyen minden tökéletes. Bedobtam a Landy-ba két spicc botot, egy kishalhálót, némi maradék csontit, egy kevés etetőkaját és elindultunk bejárni a csatornát.

Hát, nem egyszerű a helyzet! A Bugyi-Dabas útról lévő lehajtásnál trágyahordó traktorok elég keményen szétvágták az utat, innen személyautóval necces a behajtás. Az égető felől talán be tud jutni az egyszeri horgász, ha nem csúszik bele a nyomvályúkba. Ha mégis, akkor jöhet a traktor! Szerencsére elég sok gazdaság van a közelben, nem kell sokat gyalogolni. smile

Hordják a trágyát
Hordják a trágyát
A Bugyi-csatorna
A Bugyi-csatorna
Jön a víz szépen
Jön a víz szépen

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze mi a Discovery-vel gond nélkül eljutunk a partig, még csak oda sem kellett lépni neki. smile

A Borzasi-zsilipnél kezdjük a szemlét. A zsilip nyitva, a víz teljesen letisztult, így szembeszél ellenére is jól látható, hogy elég erősen folyik a DVCS felől. A kiságból is jön rendesen és a Bugyi-csatornából is zubog bele. Ez utóbbi csúnya vöröses árnyalatú, de teljesen átlátszó. Hatalmas belvizek vannak mindenhol, gondolom, ezért van nyitva minden. Halakat nem látunk sehol. Végigmegyünk a parton, horgászokkal csak a Kunpeszéri út hídja előtt és a hídon találkozunk. Leginkább csukáznak, de nem kérdeztem, milyen eredménnyel. Jó jel viszont, hogy a hídról kishálóval próbálkozónak sikerült néhány tenyérnyi keszeget fognia.

A Borzasi nyitva
A Borzasi nyitva
Jól belefúj a szél
Jól belefúj a szél
A Restás
A Restás

 

 

 

 

 

 

 

 

Átmegyünk a kis-harmincasra (Restásra). Itt van néhány sűrű fás-bokros rész, ami megvéd valamennyire az erős széltől, így megpróbálkozok a kishalfogással. Ennek a csatornának a vize teljesen szürke, zavaros és enyhén folyik Bács megye felé. A szél telefújja a felszínt elszáradt nádlevelekkel, ez egy kicsit megnehezíti a lógatást, de azért bepróbálom. Fölszerelek egy 4 méteres spiccbotot, 0,10-es előke, apró horog, egy szem pinki és már repül is befelé. Szinte azonnal kapás, egy tenyérnyi karika az elkövető. Gyorsan vizet merek, ami nem egyszerű, mert majd egy méterrel a szakadt part alatt van a vízszint, de a kutya pórázával végül sikerül fölhúzni egy vödörrel fürdés nélkül.

Folytatom a pecát, jönnek is az apróhalak. Zömében dévér, karika és bodorka. A 6-7. után gyorsan gyúrok egy kis etetőt és bedobom a kishalas hálót is. Kb. 10 perc után ráemelek, abban is van néhány keszeg. Két óra alatt fogok 40-50 kishalat, ez már bőven elég lesz az ínséges időkre. Visszamegyünk a Harmincasra és folytatjuk a bejárást a Peszéri hídtól, de most a másik oldalt. Errefelé már jobban járható az út, látunk is néhány megszállottat. smile

Merítve is jöttek
Merítve is jöttek
Tökéletes csalihalak
Tökéletes csalihalak
Az Ürbői zárva
Az Ürbői zárva

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Ürbői-zsilip zárva és a Restás szintje fél méterrel lejjebb van. Érdekes, hogy ahol horgásztunk, mégis folyt. Ez valószínűleg a beleáramló belvíznek és a halastavakból jövő víznek volt köszönhető.

Továbbmegyünk most már a Dömsödi partján. A víz a Szúnyogi-zsilip felé folyik, ezzel is igazolva a belvízlecsapolásra vonatkozó nézeteimet. A zsilip előtt horgásznak néhányan, úgy tűnik, nem is eredménytelenül, mert mindenki mellett látok haltartókat. Ezen a részen már van némi halmozgás is. Egy-egy apró gyűrűzés, ék alakú hasítás jelzi a halak ittlétét. A zsilip alatt erősen áramlik, zubog a víz, erre még több halmozgást látunk. Apró halak fröccsennek a felszínre, talán valami rabló hajtja őket alulról, vagy csak élvezik a friss vizet. Az Apaji útnál nem megyünk tovább. Kezd már sötétedni, a tervet teljesítettük, irány haza.

Az Ürbői másik fele
Az Ürbői másik fele
Ez már a Dömsödi
Ez már a Dömsödi
A Szúnyoginál zubog a víz
A Szúnyoginál zubog a víz

 

 

 

 

 

 

 

 

A hazaúton kezd körvonalazódni bennem egy terv! Óvatosan megemlítem az asszonynak:

– Mi lenne, ha holnap lejönnénk a Restásra csukázni egyet?

Kicsit furcsán néz rám. – Nem volt elég?

– Ebből sosem elég!

Sóhajtva beletörődik, tudja, hogy ez már eldöntött kérdés. smile

Még este bepakoljuk a cuccokat és reggel 9 körül elindulunk. A szél még erősebb, mint tegnap volt, viharos lökések is bőven előfordulnak, de a tegnapi helyen viszonylag védve leszünk. Biztonsági okokból 10 kishalat visszaviszünk, de nem kellett volna aggódnom, továbbra is evett a keszegnépség.

Három botot beállítottunk rablóra, eggyel meg keszegeztem. Valami megpöccinti az egyik kishalast, de nem jut el az igazi kapásig. Pár perc múlva ismét pöccintés, aztán semmi. Gondoltam, megnézem a csalihalakat, de valami visszarúg. Bő tenyeres sügér a tettes és mindkét halamat bekapta. Szerencsére a horgok nem kerültek mélyre, kiszabadításuk után visszaengedem, hadd garázdálkodjon még egy ideig. Ettől fogva nem sikerült kapásra bírnom semmilyen rablóhalat, pedig mindenhol próbáltam. Szélében, középen, úszóval vízközt és felszínen, fenekezővel fenéken, de semmi. Azért a keszegezéssel jól elszórakoztam, a kapásszegény időszakokban meg Roxi kutyánk gondoskodott róla, hogy ne unatkozzam. A fél erdőt odahordta mögém, hogy legyen mit eldobálnom neki. smile

Végül elkezdett sötétedni, mi meg elkezdtünk összepakolni. Már csak az utolsó két bot volt hátra, amikor végre csattant a karika és felsírt az egyiken a fék. Rövid huzavona után merítőbe került a nap első és egyben utolsó csukája. Nem is volt rossz hal, 62 centi és 2-2,5 kilós lehetett.

Itt mozogtak a halak
Itt mozogtak a halak
Dobd már azt a fát!
Dobd már azt a fát!
Végül a címadó csuka
Végül a címadó csuka

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát meglett a karácsonyi csukánk és a csalihal mennyiséget is növeltük, most már szigorúan válogatott példányokkal.