Itt a húsvéti hosszú hétvége, naná hogy a rokonok helyett a halakat locsoljuk meg a csatornában! Természetesen a kölni szerepét egy kis aroma veszi át az etetőkajában.

Két hete voltunk lent egy hétvégére, de csak egy éppen méretes potyka és egy másfeles körüli balin mentett meg a teljes betlitől. A balin okozott egy kis meglepetést, mert a 8 centis bodorkával felcsalizott stupekre jött. Egy gyors fotó után ment vissza mindkettő. Érdekes módon tele volt a part pecásokkal, fogták is a potykákat jobbról-balról, én meg csak a levelibékákat tudtam fotózni hal helyett.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát eljött a locsolós hétvége, pénteken kora délután már lenn is vagyunk a parton. Néhányan lógatnak, egy spori útban is van a beálláshoz, de kérésemre probléma nélkül utat biztosít a szerelvényünknek.

A szokásos lakókocsi-telepítés után indul a peca. Persze a szokásos „nincs kapás semmire” fogad, de van időnk, ráérünk lazulni egy kicsit. A kiskutya is növöget, állandó foglalkozást igényel, végre nevet is adtunk neki. A szerintem nem túl egyedi Roxi nevet kapta, a Roxána név rövidítéseként. Én ugyan a Pucu, Sátán, Portás, Segéd, Takarodj nevek közül választottam volna, de le lettem hurrogva. Mostanra az eb közel a duplájára nőtt, majd’ tíz kilós már és a fülei is szépen felálltak, kicsit denevér jelleget kölcsönözve az ábrázatának. Védőfelszerelésként rendszeresíteni kellett mellé egy könyékig érő, vastag bőrből készült hegesztőkesztyűt, de folyamatban van egy csibészkar beszerzése is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval lazulva lógatunk, a víz jól néz ki, folyik rendesen, mozognak a kishalak, rabolnak a balinok. Sikerül is fognom snecizővel néhány bodorkát, köztük egy bő tenyérnyit, így bedobom a stupekos szerkómat, csukában reménykedve. Pár perc múlva csobbanás a stupek felől, aztán még egy, de nem viszi. Fél óra múlva kitekerem, mert gyanúsan nem mozgott a kishal. Persze, hogy nem mozgott, mert valami kinyomta belőle az utolsó szuszt is. Sajnos már csak kisebb méretű csalihalaim voltak, ezekkel meg nem tudtam felkelteni az érdeklődését semmilyen ragadozónak, egészen szombat estig. Akkor néhány halk csobbanás és a bot spicce is jelzett egy érdeklődőt, viszont akasztás után nem éreztem semmit. A kitekeréskor derült ki, hogy egy 30 centis süllőcske a csobogás oka. Szerencsére csak az alsó horog akadt neki, az is kívülről a szájszélbe, úgyhogy szinte sérülés nélkül mehetett vissza a fotózás után. Vasárnap még akadt egy apró csuka a stupekre és ezzel vége is volt a rablófogásnak erre a hétvégére.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az időjárás igazi áprilisi volt. Egyszer rövidgatyában napoztunk, másszor állig begombolkozva borzongtunk a hideg északi széltől. Többször is körbevettek minket a viharok, de végül néhány kisebb záporral megúsztuk a hétvégét. A napsütéssel nagyon vigyázni kell! Én talán 2-3 órára vettem le a pólóm és leégett a vállam!

Péntek éjjel fogtam egy szép dévért, majd szombat hajnali négy körül jelentkezett az első potyka, a szokásos telepített 32 centis méretben. Pirkadattal megérkezett Laci barátom, így már hármasban nyomtuk a pecát, továbbra sem túl eredményesen. Néhány „lapát” dévért azért sikerült akasztani és este megjött Lacinak is az első potykája. Vasárnap hajnalban megfogtam a második pontyot, egy Spanyolpikkelyes telepített méretűt, Laci is fogott egy hasonlót és ezzel a pontyfogás be is fejeződött erre a hétvégére. Délután Laci elhúzott, így ketten a párommal folytattuk a horgászatot. Az időközben délire forduló szél komoly havazást okozott – a mögöttünk lévő nyárfákról. Ez csodás látvány volt és a snecik boldogan lakmároztak belőle, de jócskán megnehezítette a horgászatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

Éjjel egy kicsit megpezsdült a víz, de valahogy elbénáztam minden kapásom. Az első behúzott a nádba és leszakadt, a második szintén, a harmadiknál túl nagyot akaszthattam és elszakadt az előke, végül negyedikként sikerült egy kilós dévért megfogni. Még volt néhány húzós kapásom, de ezek már akasztás előtt abbamaradtak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen az éjszakai pezsdülésen felbuzdulva úgy döntöttünk, maradunk még egy éjszakát, de a halak ezt már másként gondolták, mert még egy kapásunk sem volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Végeredmény:

A húsvéti peca nem hozott átütő sikereket, a telepítés mennyisége mostanra már jócskán megcsappant, de azért még fogható egy-egy ponty. A keszeg-kárász népség elkezdte az ívást, a csuka, süllő, balin, sügér úgy tűnik, sikerrel leívott és a hónap végétől indulhat az igazi rablózás is végre.

4 db ponty, 8-10 db kiló körüli dévér, 10-15 tenyeres keszegféle és természetesen az elmaradhatatlan törpék voltak a hímes tojás helyettesítői.