Igen döglenek! Nem olyan nagy dolog ez, több ezer jószágból álló, ridegen tartott állatoknál, mondhatni, természetes. Nem is erről szól ez a cikk, inkább az emberi nemtörődömségről, érdektelenségről, felelőtlenségről.

A történet nagy részét már megírtam a horgász témájú írásaimban, ez most inkább csak egy összefoglaló és a további fejleményeket ide fogom leírni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Július közepén egy hétvégi horgászat alkalmával iszonyatos bűz fogadott minket a kedvenc horgászhelyünknél, a harmincas csatorna Borzas-pusztai részén. Mivel ezen az oldalon nem találtam a szag eredetét, átmentem a túloldalra, ahol rövid keresés után megtaláltam a forrást. Egy nagy testű szürkemarha volt beledögölve a csatornába, előrehaladott bomlási állapotban.

A horgászatból hazatérve telefonon bejelentettem a tetemet az RDHSZ illetékesénél, ahol ígéretet kaptam az azonnali intézkedésre. Úgy gondoltam, itt vége is a történetnek – hát, nem így lett.

A következő horgászatunk pontosan egy hónap múlva, augusztus 20-án lett aktuális és ismét a borzasi helyet választottuk. Mivel a dögszagot nem éreztük, feltételeztem az elhullott állat elszállítását és a jól végzett munka tudatának nyugalmával kezdtük a horgászatot.

Azért a kisördög nem alszik, egy idő után bicajra pattantam és a Borzasi-zsilipnél áttekertem a túloldalra megnézni, miként oldották meg a helyzetet.

Már útközben, a zsiliptől néhány száz méterre találtam egy újabb elpusztult marhát a vízben, de már szinte csak a bőre és a csontjai voltak meg, tehát régóta benne lehetett.

A bejelentett tetem helyszínére érve egy friss földkupacot találtam, mellette a parton pedig egy tekercs erős műanyag kötelet. Egy ideig töprengtem a helyszínen, végül arra a következtetésre jutottam, hogy a kötél segítségével először ki akarták húzni az elpusztult állatot a vízből, de amikor rájöttek, hogy az már foszlik, egyszerűen földet toltak rá egy munkagép segítségével. Ez aztán a problémamegoldás!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit továbbmentem, hogy készítsek néhány fotót a horgászhelyünkről és jött a megdöbbenés! Ismét egy döglött szürkemarha volt a csatornában, szinte pontosan a helyünkkel szemben! Ez a szerencsétlen állat még teljesen friss volt, se legyek, se szaga nem volt.

Természetesen ezt és az előrébb talált dögöt is azonnal bejelentettem az RDHSZ-nél, valamint jeleztem, hogy véleményem szerint az előző állatot is csak betemették. Ismét ígéretet kaptam az intézkedésre, majd később visszahívtak, hogy küldjek fotókat a helyszínekről, mert problémák vannak az állatok tulajdonosával. A kérésnek eleget tettem és bíztam benne, hogy megoldódik a helyzet.

Hát, nem oldódott meg! Két hét múlva ismét lementünk lógatni egyet, most egy másik helyre, de nem bírtam ki és visszamentem megnézni a fejleményeket. Sajnos nem történt változás, csak az elhullott szürke bomlik egyre jobban bele a vízbe. Ismételten jeleztem a problémát az RDHSZ-nél és a halőröknél is, de úgy tűnik, nem tudnak tenni semmit.

Legutolsó horgászatunk helyszínének megint a Borzas-pusztai részt választottuk és már a szag jelezte, hogy nem történt előrelépés a tetem kiemelése és elszállítása ügyében. Átmentem és lefotóztam a maradványokat. Egy hónap telt el a tetem megtalálása és bejelentése óta és nem történt semmi! Közben a dög szép lassan belebomlik a vízbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiderült, hogy a szürkemarhák egy apaji illetőségű ökofarm gazdasághoz tartoznak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy egyszerű horgásztól az engedélyét is bevonhatják és eltilthatják a horgászattól, ha nem szedi össze a szemetet maga körül, míg egy komoly gazdaság (ami ráadásul öko!) büntetlenül megteheti, hogy több mázsa hús és csont belerohadjon a vízbe, fertőzve ezzel a csatornát és a környezetét!

Ennyi érdektelenség láttán kénytelen voltam bejelenteni az esetet az illetékes környezetvédelmi hatóságnál, bár nem bízom benne, hogy ők képesek lesznek érdemben hatni a vállalkozóra, de hátha. Gondolkozom valamelyik média és állatvédő egyesület értesítésén is. Az alábbi linken pedig az elhullott jószágok megközelítőleges helyei találhatók. Ha valakit érdekel, szívesen megmutatom személyesen is:

https://www.google.com/maps/d/edit?mid=zN6ynC80cAIU.kWAF2y0rImAs&usp=sharing

Közben azon is elgondolkoztam, hogy mitől pusztulhattak bele a csatornába ezek az állatok. Egy állattartásban jártasabb ismerősöm szerint, amikor a meredek parton belemegy vagy éppen ki akar jönni a jószág, eltörheti a lábát, ezért nem tud kijönni és a végén szép lassan belefullad a vízbe. Ezt az elméletet igazolhatja a legutóbbi horgászaton készült fotó, amikor egy fiatal bika alig bírt kikecmeregni a csatornából. Ezeket a meredekebb partszakaszokat talán el kellene keríteni az állatok elől, akkor esetleg elkerülhetők lennének az ilyen elhullások. Erre egy kicsit lejjebb, a nyárfasor előtt már látni is próbálkozást.

 

 

 

 

 

 

 

 

Reméljük, hamarosan megoldódik ez a kínos helyzet. Minden fejleményről azonnal beszámolok!

2015.10.27

Jó híreim vannak! Végre pont került az elpusztult marhák ügyére!

Mint írtam, még szeptemberben bejelentést tettem a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályánál. Néhány nap múlva kaptam tőlük egy e-mailt, mellette csatolmányként egy végzést, miszerint az állampolgári bejelentésemet átküldték az Élelmiszerlánc-biztonsági, Növény- és Talajvédelmi Főosztályhoz. A levélben figyelmeztettek, hogy az üzenet és minden csatolt anyaga jogvédelem alatt áll, nyilvános közléstől védett, ezért nem másolom be ide. Vajon mi lehet ebben ilyen titkos?

Ezzel a kör bezárult, több tájékoztatást nem kaptam, de azért valami megmozdulhatott.

Egy hónap múlva, az október 23-i hosszú hétvégén sikerült lejutnom a csatornára. Nem titkolt szándékkal választottam a Borzas-pusztai szakaszt, ellenőrizni akartam a fejleményeket. Bicajra pattantam és átkarikáztam a túloldalra.

És igen! Sikerült! Végre kiemelték a vízből és elszállították a tetemeket, illetve a maradványaikat. A horgászhelyünkkel szemben, a fenékről felszaggatott gyökérdarabok pontosan jelezték a kiemelés helyét, a másik dögöt meg egyszerűen nem találtam meg. Az elföldelt állat ugyan valószínűleg ottmaradt, de ezt a magas vízállás és ásó hiányában nem tudom bizonyítani.

 

 

Én ezzel befejezettnek tekintem ezt az ügyet, reméljük, hogy legközelebb egy ilyen szerencsétlen esetnél hamarabb fog lépni a tulajdonos és nem fogják a dögök hónapokig fertőzni a csatorna vizét.