Igen döglenek! Nem olyan nagy dolog ez, több ezer jószágból álló, ridegen tartott állatoknál, mondhatni, természetes. Nem is erről szól ez a cikk, inkább az emberi nemtörődömségről, érdektelenségről, felelőtlenségről.

A történet nagy részét már megírtam a horgász témájú írásaimban, ez most inkább csak egy összefoglaló és a további fejleményeket ide fogom leírni.

A leselkedő

Jönnek inni

És sokan vannak

Július közepén egy hétvégi horgászat alkalmával iszonyatos bűz fogadott minket a kedvenc horgászhelyünknél, a harmincas csatorna Borzas-pusztai részén. Mivel ezen az oldalon nem találtam a szag eredetét, átmentem a túloldalra, ahol rövid keresés után megtaláltam a forrást. Egy nagy testű szürkemarha volt beledögölve a csatornába, előrehaladott bomlási állapotban.

A horgászatból hazatérve telefonon bejelentettem a tetemet az RDHSZ illetékesénél, ahol ígéretet kaptam az azonnali intézkedésre. Úgy gondoltam, itt vége is a történetnek – hát, nem így lett.

A következő horgászatunk pontosan egy hónap múlva, augusztus 20-án lett aktuális és ismét a borzasi helyet választottuk. Mivel a dögszagot nem éreztük, feltételeztem az elhullott állat elszállítását és a jól végzett munka tudatának nyugalmával kezdtük a horgászatot.

Azért a kisördög nem alszik, egy idő után bicajra pattantam és a Borzasi-zsilipnél áttekertem a túloldalra megnézni, miként oldották meg a helyzetet.

Már útközben, a zsiliptől néhány száz méterre találtam egy újabb elpusztult marhát a vízben, de már szinte csak a bőre és a csontjai voltak meg, tehát régóta benne lehetett.

A bejelentett tetem helyszínére érve egy friss földkupacot találtam, mellette a parton pedig egy tekercs erős műanyag kötelet. Egy ideig töprengtem a helyszínen, végül arra a következtetésre jutottam, hogy a kötél segítségével először ki akarták húzni az elpusztult állatot a vízből, de amikor rájöttek, hogy az már foszlik, egyszerűen földet toltak rá egy munkagép segítségével. Ez aztán a problémamegoldás!

Az első, legrégebbi tetem

A második, ezt jelentettem be először

Ez meg a föld, amit rátoltak

Kicsit továbbmentem, hogy készítsek néhány fotót a horgászhelyünkről és jött a megdöbbenés! Ismét egy döglött szürkemarha volt a csatornában, szinte pontosan a helyünkkel szemben! Ez a szerencsétlen állat még teljesen friss volt, se legyek, se szaga nem volt.

Természetesen ezt és az előrébb talált dögöt is azonnal bejelentettem az RDHSZ-nél, valamint jeleztem, hogy véleményem szerint az előző állatot is csak betemették. Ismét ígéretet kaptam az intézkedésre, majd később visszahívtak, hogy küldjek fotókat a helyszínekről, mert problémák vannak az állatok tulajdonosával. A kérésnek eleget tettem és bíztam benne, hogy megoldódik a helyzet.

Hát, nem oldódott meg! Két hét múlva ismét lementünk lógatni egyet, most egy másik helyre, de nem bírtam ki és visszamentem megnézni a fejleményeket. Sajnos nem történt változás, csak az elhullott szürke bomlik egyre jobban bele a vízbe. Ismételten jeleztem a problémát az RDHSZ-nél és a halőröknél is, de úgy tűnik, nem tudnak tenni semmit.

Legutolsó horgászatunk helyszínének megint a Borzas-pusztai részt választottuk és már a szag jelezte, hogy nem történt előrelépés a tetem kiemelése és elszállítása ügyében. Átmentem és lefotóztam a maradványokat. Egy hónap telt el a tetem megtalálása és bejelentése óta és nem történt semmi! Közben a dög szép lassan belebomlik a vízbe.

Ez a harmadik, a legfrissebb

Így néz ki két hét múlva..

és egy hónap múlva

Kiderült, hogy a szürkemarhák egy apaji illetőségű ökofarm gazdasághoz tartoznak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy egyszerű horgásztól az engedélyét is bevonhatják és eltilthatják a horgászattól, ha nem szedi össze a szemetet maga körül, míg egy komoly gazdaság (ami ráadásul öko!) büntetlenül megteheti, hogy több mázsa hús és csont belerohadjon a vízbe, fertőzve ezzel a csatornát és a környezetét!

Ennyi érdektelenség láttán kénytelen voltam bejelenteni az esetet az illetékes környezetvédelmi hatóságnál, bár nem bízom benne, hogy ők képesek lesznek érdemben hatni a vállalkozóra, de hátha. Gondolkozom valamelyik média és állatvédő egyesület értesítésén is. Az alábbi linken pedig az elhullott jószágok megközelítőleges helyei találhatók. Ha valakit érdekel, szívesen megmutatom személyesen is:

https://www.google.com/maps/d/edit?mid=zN6ynC80cAIU.kWAF2y0rImAs&usp=sharing

Közben azon is elgondolkoztam, hogy mitől pusztulhattak bele a csatornába ezek az állatok. Egy állattartásban jártasabb ismerősöm szerint, amikor a meredek parton belemegy vagy éppen ki akar jönni a jószág, eltörheti a lábát, ezért nem tud kijönni és a végén szép lassan belefullad a vízbe. Ezt az elméletet igazolhatja a legutóbbi horgászaton készült fotó, amikor egy fiatal bika alig bírt kikecmeregni a csatornából. Ezeket a meredekebb partszakaszokat talán el kellene keríteni az állatok elől, akkor esetleg elkerülhetők lennének az ilyen elhullások. Erre egy kicsit lejjebb, a nyárfasor előtt már látni is próbálkozást.

Belemennek..

és alig bír kijönni

Vajon melyik lesz a következő?

Reméljük, hamarosan megoldódik ez a kínos helyzet. Minden fejleményről azonnal beszámolok!

2015.10.27

Jó híreim vannak! Végre pont került az elpusztult marhák ügyére!

Mint írtam, még szeptemberben bejelentést tettem a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályánál. Néhány nap múlva kaptam tőlük egy e-mailt, mellette csatolmányként egy végzést, miszerint az állampolgári bejelentésemet átküldték az Élelmiszerlánc-biztonsági, Növény- és Talajvédelmi Főosztályhoz. A levélben figyelmeztettek, hogy az üzenet és minden csatolt anyaga jogvédelem alatt áll, nyilvános közléstől védett, ezért nem másolom be ide. Vajon mi lehet ebben ilyen titkos?

Ezzel a kör bezárult, több tájékoztatást nem kaptam, de azért valami megmozdulhatott.

Egy hónap múlva, az október 23-i hosszú hétvégén sikerült lejutnom a csatornára. Nem titkolt szándékkal választottam a Borzas-pusztai szakaszt, ellenőrizni akartam a fejleményeket. Bicajra pattantam és átkarikáztam a túloldalra.

És igen! Sikerült! Végre kiemelték a vízből és elszállították a tetemeket, illetve a maradványaikat. A horgászhelyünkkel szemben, a fenékről felszaggatott gyökérdarabok pontosan jelezték a kiemelés helyét, a másik dögöt meg egyszerűen nem találtam meg. Az elföldelt állat ugyan valószínűleg ottmaradt, de ezt a magas vízállás és ásó hiányában nem tudom bizonyítani.

Felszaggatott gyökerek

jelzik, hogy elvitték végre

Én ezzel befejezettnek tekintem ezt az ügyet, reméljük, hogy legközelebb egy ilyen szerencsétlen esetnél hamarabb fog lépni a tulajdonos és nem fogják a dögök hónapokig fertőzni a csatorna vizét.