Balatoni projekt

Két éve voltunk utoljára a Balatonon horgászni, mert sajnos megszűnt a szokásos nyaraló bérlésének a lehetősége, mást meg nem sikerült találnunk helyette. Most viszont úgy tűnik, hogy ismét alkalmunk lesz a nagy tó meghorgászására, sőt, Laci barátommal egyenesen belevágtunk egy komoly balatoni projektbe.

Valójában ő indította a projektet, én csak besegítek neki némi horgászati lehetőség fejében. Ugyanis sikerült vennie egy üres telket a déli parton, ami nagyjából 200 méterre van a víztől. Ez nem túl nagy távolság, ráadásul a kapun kilépve nyílegyenesen le lehet sétálni egy szabadstrandra. Itt csak egyetlen probléma van, hogy a gyalogút egy aluljáróval átvezet a sínek alatt, ahol a csónakot nem tudjuk átvinni. Emiatt az apró malőr miatt nagyjából 500 métert kell kerülnünk a legközelebbi vasúti átjáróig. Maga a telek akkora, hogy több lakókocsival is könnyedén elférünk és kényelmesen lehet forgolódni a szerelvényekkel. Közmű még semmi, de a szomszédtól ideiglenesen kapunk áramot, vizet és szennyvízürítési lehetőséget. Mindezek mellett a lakókocsik úgy vannak tervezve, hogy akár több hetet is eltölthetünk benne közművek nélkül.

Szóval a telek már adott, de valamilyen komoly horgászati lehetőség is kellene mellé. Itt indult be a balatoni horgász projekt. Mégpedig egy saját stég engedélyeztetése, gyártása és behelyezése a vízbe.

Balaton, te csodás!
A kiszemelt hely
Ez meg a telek

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt elolvashatók az erre vonatkozó szabályok:

Víziállás létesítésének szabályai a Balatonon

Hát kérem, ez nem egyszerű eset! Már januárban beadtuk a kérelmet pontos tervrajzzal, műszaki adatokkal, telepítési koordinátákkal. Ezután nagy csend úgy márciusig. Ekkor Laci nem bírta tovább és felhívta őket. Kiderült, hogy elfogadták a kérelmet, indulhat a stég gyártása, a dokumentumokat és a csekket meg majd küldik.

Újabb két hónap csend. A stég kész, vinnénk betenni a helyére, de nem lehet, mert még nincs kifizetve a díj és azonosító sincs. Többszöri telefonálásra végül megérkezik a csekk, de jóval több, mint a megbeszéltek. Újabb telefonok, sajnálják, de április elsejétől évi 5.000 Ft valamilyen plusz díjat is számolnak fel. Mivel Laci öt évre kérte a fennmaradási engedélyt, ez 25.000 Ft többletköltséget jelent. Hiába lett beadva a kérelem, a szerződés csak a díj kifizetése után lép érvénybe. Nem véletlenül húzták-halasztották a szerződés és a csekk elküldését. Pontosan tudták, hogy április 1-től közel a dupláját kell majd fizetni, csak valahogy elfelejtették megemlíteni. Nem nagy összeg, mert egy évre lebontva alig valamivel több, mint 10.000 Ft a stég fenntartási költsége, de ez a mentalitás, ez a bürokratikus ügyintézés rendkívül bosszantó.

Végül június közepén levittük és a helyére tettük. Az azonosító táblát ugyan még nem sikerült legyártatniuk és elküldeniük, de azt mondták a bürokraták, ha feltüntetjük valahol az adatokat, azt is elfogadják ellenőrzéskor. Csináltam egy adattáblát rozsdamentes acéllemezből, rágravíroztam a szükséges adatokat és felhegesztettem a stég egyik sarkára. Na, ezt lopja le valaki, ha tudja. Július végén megérkezett a rendes adattábla is, így ezzel teljesen hivatalos lett a stég.

A több mint két mázsás szerkezetet négyen is csak szétszerelve tudtuk bevinni. Egy gumicsónakra először a fedőlapokat tettük rá, majd erre a vázszerkezetet és így betoltuk. A parttól való 150 méteres távolságot egy tekercs damillal mértük le és egy etetőbójával pozicionáltuk. Végül beállítottuk a helyére, rácsavaroztuk a fedőlapokat és kész. Azt azért be kellett látnunk, hogy nyár végén, amikor még meleg a víz, kijjebb kell vinnünk, mert ilyen magas vízállásnál a mellcsizmába simán befolyik a víz és novemberben az már nem szokott kellemes lenni.

A vázszerkezet
Száraz próba
és a beszállítás

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire a jól végzett munka örömével kiértünk a partra, az első strandoló már birtokba is vette a horgászállásunkat, de hát így van ez, tudtuk, hogy ők többet fogják használni, mint mi. smile

Július elején elérkezett az első teszthorgászat ideje. Háromnapos jegy vásárlása és csütörtök délelőtt irány a Balaton. Laciék majd csak este jönnek, mert ők még húzzák az igát, mi addig beállítjuk a lakót és berendezkedünk. Laci lakókocsija már lent van, ezért azt is üzembe helyezem. Ablakok nyitása, áram alá helyezés, hűtő bekapcsolása stb. Ráérünk, mert a fürdőzőktől úgy sem tudnánk napközben horgászni. Illetve lehetne, csónakból, messzire bemenve, de ebben a kánikulai napsütésben erre nincs semmi kedv. Majd a holtszezonban horgászunk eleget napközben is.

Végre a helyén
150 méterre a parttól
50 méterre etetünk

 

 

 

 

 

 

 

 

Laciék este hét után érkeznek meg, az egész napos munkától nem túl frissen. A welcome drink és a vacsora elfogyasztása után elszáll minden horgászkedv, ezért ezt az éjszakát kihagyjuk. Nesze neked háromnapos jegy!

Másnap utólagos László napot tartottunk, bográcsos birkapörkölt főzéssel és minden egyébbel, ami ilyenkor szokásos. Lejött a fiunk egy barátjával és egy másik baráti társaság, szóval nem unatkoztunk. Időnként leugrottunk megmártózni a nagy lavórban. A stég szinte állandóan használatban volt. Gyerekek ugráltak jókora seggeseket róla, vagy éppen idősebbek kerestek hűs árnyékot alatta. A szomszédunk elmondása alapján egyszer még fel is borították az erejüket fitogtató egyetemisták, de végül tanári behatásra vagy csak egy rövid józan pillanatukban visszaállították.

Késő délután a vendégsereg elpályázott, mi pedig az ünnepléstől, bográcsozástól kicsit megfáradtan nekiálltunk bepakolni a csónakba. Ekkor jött a feketeleves egy jókora zivatar képében. Bő fél óráig szakadt az eső, mi meg egy ponyvával próbáltuk védeni a csónakba pakolt cuccot az elázástól. Mivel a viharos szél állandóan letépte róla, egy idő után már fürdőgatyában igazgattam és mentettem, ami menthető.

Végül elállt az eső és nekiindulhattunk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az aluljárón áttolni a szekerünket, nem kerülünk a vasúti átjáróig. Nem volt egyszerű eset, de végül sikerült. Közben kiderült, hogy a csónakszállító kerekei egy kicsit alultervezettek, mert a nagy súly hatására bal oldalt a tömörgumi minduntalan leugrott a felniről. Nagyjából öt méterenként kellett visszatenni rá, ezért egy idő után bedobtuk a csónakba és felnin toltuk tovább.

Ennyi tortúra után lassan beértünk a stéghez és elkezdődhetett a horgászat. A viharnak köszönhetően már senki sem fürdőzött, viszont megállapítottuk, hogy kevesebb cuccot kell behoznunk, mert alig férünk el. A stégtől nagyjából 50 méterre kialakítottunk egy etetést, amit dőlő bójával jelöltünk meg és kezdődött a peca.

Az első halat Laci fogta gilisztával, mégpedig egy 2,20-as harcsát. A második már nekem jött és egy 3,50-es, csodás balatoni nyurga volt. Még hajnalban fogtam egy kétkilós tükröst, Laci pedig néhány termetesebb keszeget és ezzel vége volt az első éjszakának. Persze azért nem volt ilyen egyszerű az éjszakánk. A dőlő bójánk végét egy műanyag boros dugóval zártam le. Ez pont passzolt bele, de volt egy kis pereme, mint a pezsgősdugóknak. Még szép, hogy a nyurga beleakasztotta a zsinórt és be kellett mennem a vízbe kiszabadítani. Nem mintha ellenemre lett volna ezen a forró nyári éjszakán a 27 °C fokos Balatonban egy kellemes éjszakai fürdőzés, de azért ezt a hibát orvosolnunk kell majd.

Kicsit zsúfoltan vagyunk
Az első reggel a stégen
Megfáradt horgász

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyjából reggel nyolcig nyomtuk a pecát. Eddigre már elég meleg lett és elkezdtek szállingózni az első fürdőzők, így a visszavonulás mellett döntöttünk. Igen ám, de a csónakszállító kereke miatt igen nehéz lett volna a visszaút és este megint jönni akartunk, ezért Laci megbeszélte a helyi sütödéssel, hogy az épülete mögé betolva otthagyjuk az egész pakkot, ők meg figyelnek rá. Ezúton is köszönjük a segítséget.

Este nyolc körül ismét célba vettük a stéget. A csónakkal minden rendben volt, fürdőzők is kevesen voltak, gond nélkül becuccoltunk. A stégnél ugyan volt néhány fiatal, akik kicsit nehézkesen adták fel a pozíciójukat, de vitára azért nem került sor. Ez az éjszaka nyugodtabban telt, mi fáradtak voltunk és talán a halak is. Bóbiskolásunkat hajnali kettő körül Laci orsójának felvisító fékje szakítja meg. Rövid fárasztás, már meríteném a potykát, amikor rádöbbenünk, hogy ez nem is olyan kicsi! Kitör néhányszor, egyszer a stég alá is beugrik, de most szerencsénk van és végül sikerül szákolnom.

11 kilót mutat a mérleg, szép hosszú hal, bőven az engedélyezett 70 centi fölött, ezért a fotók után óvatosan visszacsúsztatjuk a vízbe. Sajnos a fotók nem sikerültek túl jól, mert vízálló tokok hiányában csak egy ócska mobiltelefont mertünk bevinni magunkkal. Az előző éjszakai halakról nem is tudtunk értékelhető fotót készíteni.

Kettes tükrös
A bandanagy szákolása
11 kilós

 

 

 

 

 

 

 

 

Alighogy ismét bóbiskolós állapotba kerülünk, erős szél kezdi borzolni a kedélyeinket. Laci jobban ismeri itt a dörgést és szól, hogy pakoljunk, mert mindjárt vihar lesz! Szavait igazolván a még jobban felerősödő szél lekapja a sapkát a fejemről. Szerencsére Lacinak egy jó dobással sikerül visszaszereznie és most már gyorsabban kapkodjuk össze a cuccokat. A végére már a horgászszéket is majdnem lefújja a stégről, de aztán sikerül mindenünket átmenekíteni a csónakba és az erős hullámzásban, vízben gázolva, kihúzni a partra.

Persze ezzel még nem ért véget a hányattatásunk! Amint elindultunk visszafelé a nyaralóhoz, a csónakszállító másik kerekéről is leesett a gumi. Nem volt mit tenni, az üres felnin kellett visszatolnunk a szekeret. Pont olyan lett a hangja is, mint egy szekérkeréknek kavicsos, murvás úton. Csikorgott, nyikorgott, a két horgász meg erősen fújtatva halkan káromkodott. smile Elképzelhető, hogy mennyire örültek nekünk hajnali négykor a nyitott ablakoknál alvó nyaralók. Mindezek tetejében még előttünk állt az aluljáró.

Lefele csak-csak leszenvedtük, de fölfelé nem ment, mert a gumi nélküli apró felnik minduntalan elakadtak a lépcsőfokokban. Nem volt mit tenni, kipakoltunk a csónakból, kézzel felcipeltük a holminkat, majd az üres csónakot felhúztuk a lépcsőn és visszapakoltunk. Innen még úgy 50 méter csikorgás és végre elértük a célunk. Azért a kutyám fejét is érdemes volt figyelni, ahogy a kapuban ülve leste az utcából felbukkanó, recsegő, ropogó, szuszogó tákolmányt. Nem tudta eldönteni, hogy ugasson vagy elszaladjon, aztán meg tejesen ledöbbent, amikor felismert minket. smile

Stég naplementével

 

 

Ezzel véget ért az első balatoni, saját stégről való horgászat és nem is eredménytelenül. A 11 kilós ponty méltó felavatása volt a stégnek, reméljük hamarosan ettől nagyobb fogásokban is lesz részünk!