szeptember 14 2012

Túrtői tortúra

Laci barátommal sikerült ismét lejutnunk Túrtőre, egy három napos hétvégi pecára. Szokás szerint csütörtökön indultunk, dél körül már meg is váltottuk a zsugát, délután kettőre pedig kész volt a tábor is, indulhatott a peca!

Ez király!

Ígéretesnek tűnik…

Laci etet

 

 

 

 

 

 

 

 

Már szinte hagyományosan a túloldali nádas előtti részt etettük és horgásztuk meg, annyi különbséggel, hogy a kánikulára való tekintettel most bementem a vízbe és kitapogattam, hol keményebb a talaj. Megjelöltük a nádon és oda etettünk. Közben kiszedtem néhány beszakadt faágat is a vízből, nagyobb esélyt adva magunknak, kisebbet a halaknak. 🙂 Két etetést csináltunk, egymástól kb. 30-40 méterre, az etetőanyag és a csali a szokásos kefires kukorica volt.

Az első komolyabb hal sötétedés után érkezett, Laci 25-ös fonottal szerelt botjára. Kevés huzavona után már előttünk is forgott a 10-12 kilósra becsült amur. Többszöri kirohanás után elérkezettnek láttuk az időt a szákolásra – nem úgy az amur! Mintegy utolsó nekifutásként berongyolt a stég alá és a következő pillanatban megkönnyebbült a zsinór… Később kiderült, a horog volt a gyenge láncszem, egyszerűen eltörött. Nem megy ez az amur-fogás nekünk! 🙂

A következő halacskánk egy kis üde színfolt volt a sok törpeharcsa között (mert azokból fogtunk szépen…), a maga 20 centis hosszával és hosszú bajuszával. A kölyökharcsát egy fotó után gyorsan vissza is engedtük.

Szürkécske

Az első

Kárász is beugrott…

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggelig kellett várni az első pontyra, egy másfeles körüli pikkelyesre. Közben azért egy-egy kárász, keszeg is színesítette a napunkat.

Csendesen telt a péntek, a reggeli etetésfrissítésre fittyet hánytak a halak, mi pedig próbáltuk a különböző csalik cseréjével és kombinációival horogra csalni őket. Mivel nem sikerült eltalálnunk az ízlésüket, egyre inkább a zamatos almapálinka és a hideg sör felé fordult a figyelmünk. 🙂

Délután négy körül járhatott, már éppen elpilledtünk egy kicsit a nagy melegben, amikor Laci botján koppant a karika és felvisított a fék. Rövid küzdelem után sikerült végre megszákolnunk egy ötös körüli amurt!

A “meglógós” amur

Ez már méretesebb…

és az éjféli párja

 

 

 

 

 

 

 

 

Este tíz táján egy vehemens kapást követően gyönyörű, három kiló körüli pikkelyest szákoltunk, majd éjfél körül még egyet. Úgy tűnt, kezdenek beállni a potykák az etetésünkre. Érdekes módon szinte mind a Laci botjára jött!

Hajnali kettő felé jár az idő, Laci már elhúzott aludni, én is bóbiskolok a székemben. Hatalmas csattanás töri meg az éjszaka csendjét, hozzáragad a karika a botomhoz és megszólal a fék. Végre kapás az én botomon is. Gyorsan elhúzom a nád elől a halat, nem kímélem, erős a szerkó és nem tűnik túl nagynak a hal. Talán vízközépnél járhatok vele, amikor ismét egy csattanás és Laci botján is felsír a fék! Gyorsan leteszem az enyémet, persze beakasztva az ágasba, nehogy berántsa a botot és beakasztok a másiknak. Sikerül ezt is kihúznom a nyílt vízre, közben pedig kiabálok Lacinak. Szerencsére még nem alszik mélyen, hamar kipattan a sátorból. Kettesben már gyorsan szákba tereljük a hármas és négyes körüli pontyokat. Ez jó volt! Ezt szereti a horgászember! 🙂

Szombat reggel történt egy kis malőr! Pirkadattal keltem és álomittas, csipás szemekkel lebotorkáltam a botokhoz. Leültem a székembe, megpróbáltam egy kicsit mozgásba hozni magam egy kávéval, közben felfigyeltem rá, hogy jobbra mellettem egy hal csapkod a víz tetején, mintha döglődne. Egy darabig nézegettem, de aztán nem bírtam cérnával, fogtam a merítőt, csónakba pattantam és elindultam megnézni az addigra 15-20 méterre eltávolodott halat. Mellé navigáltam a csónakkal, megmerítettem, és jé…, egy ötkilós forma amur pihegett a szákban. Élt még, de már nagyon a végét járta. Mindegy – gondoltam, berakom a másik mellé, majd ha Laci felkelt, kitaláljuk, mi legyen. Emelem föl a pontyzsákot, hogy beletegyem a halat és semmi! Üres! Beletelt néhány másodpercbe, mire rájöttem, a saját halunkat fogtam vissza! 🙂 Nem jól húztam össze a pontyzsák száját és a víz tetejére feljövő, valószínűleg szákoláskor megsérült hal egyszerűen kilebegett belőle. Kicsit később gyorsan megpucoltuk és hűtőbe került, ne szenvedjen tovább.

Hajnali duplázás

Apád-anyád…

Kettes forma

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyébként a szombat eseménytelenül telt el, illetve elkezdődött a címben szereplő tortúrám, ami végül vasárnap délután az orvosi ügyeletig vezetett. Délután lefeküdtem egy kicsit pihenni és mikor felébredtem, nagyon viszketett a vállam és a hátam. Először csak arra gyanakodtam, a szúnyogok csipkedtek össze, de aztán Laci megnézte és szörnyülködve mondta, hogy tele van a hátam vörös kiütésekkel. Mivel nem volt nálunk semmilyen gyógyszer, csak aszpirin, kettőt betoltam és hideg vizes borogatással próbáltam enyhíteni a viszketést. Vasárnap reggelre az egész testem tele lett kiütésekkel és kezdtem magam rosszul érezni. Két aszpirin ismét segített valamennyit. Dél körül, amikor elindultunk haza, már fájtak az ízületeim és bedagadtak a csuklóim. Hazafelé útközben bedagadt a szám széle is, egyre pocsékabbul éreztem magam. Hazaérve kiderült, 38 fokos lázam is van már, a csuklóimat pedig alig bírtam mozgatni. Tudtam, hogy ez valamilyen allergia, csak azt nem, hogy mitől. Talán alvás közben csíphetett meg valami, csak a sok kiütéstől nem lehetett látni a helyét. Még sosem volt ilyen reakcióm semmire, pedig már jó sok minden megszúrt. Mikor a 4 db kalcium pezsgőtabletta sem segített, felhívtuk az ügyeletet és bementünk. Kaptam a fenekembe egy nagy adag kalciumot és vénásan valami szteroid félét. Szegény doktornő a bedagadt karomon alig találta meg a vénámat. Kaptam még egy Suprastin nevű gyógyszert és a lelkemre kötötték, ha estig nem enyhülnek a tünetek, spuri a kórházi ügyelet! Szerencsére már egy óra múlva lappadni kezdtek a csuklóim, hétfő reggelre szinte teljesen eltűnt a duzzanat, szerdára pedig a kiütések is teljesen elmúltak. Sajnos úgy néz ki, el kell mennem egy allergia vizsgálatra, mivel nem tudjuk pontosan, milyen csípés vagy más dolog okozhatta ezeket a tüneteket.

Kiütés és a szúnyog 🙂

Az utolsó potyka

Ideje hazaindulni…

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, de kanyarodjunk vissza a horgászathoz! Szombat este nyolc körül sikerült egy 40 centi körüli szürkét kivarázsolni a törpe-erdő közül, persze a fotó után visszakerült. Este tíz tájban egy kettes tőponty jött, éjfél felé pedig még egy. Ezzel zárult a túrtői horgászatunk.

Pár fehér hal

Paprikás alap

Néhány potyka…

 

 

 

 

 

 

 

 

Tanulság megint van: legközelebb nem indulok útnak kalcium, fenistil és valamilyen komolyabb allergia gyógyszer nélkül, valamint ellenőrizni fogom a pontyzsák száját! 🙂

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair