július 18 2014

Szarvaspörkölt a csatiparton

Az érkező hidegfront ismét egy csatornapecára ösztönzött bennünket, amit összekötöttünk egy utólagos László-napi szarvaspörkölt főzéssel. Ehhez nem kellett más, csak egy üres partszakasz, néhány haver (köztük egy László), egy jó nagy adag szarvashús, egy bogrács, meg pár liternyi védőital. 🙂

A szarvasról végül kiderült, hogy vaddisznó, de ettől függetlenül nagyon finom lett. 🙂 A horgászat most mellékvágányra került, ennek ellenére sikerült néhány halat kivarázsolni a vízből.

Csendes esőben érkeztünk

Csendes esőben érkeztünk

A gólya is elázott

A gólya is elázott

Az első hal

Az első hal

 

 

 

 

 

 

 

 

Péntek dél körül, már esőben értünk le a kiszemelt helyre, de gyorsan felállítottuk az elősátrat, így már védve voltunk, nekiállhattam felszerelni a cájgokat. Enyhe dögszag terjengett a környéken, amit először nem tudtunk mire vélni, mígnem Roxi kutyánk előhozta a nádasból az okot. Egy csontiktól hemzsegő, mállófélben lévő törpeharcsa tetemet. Hűségesen letette elénk és kéznyalogatással jelezte, hogy várja a dicséretet. Mi erre azt sem tudtuk, merre meneküljük előle, ő meg egy jó mókának vélte az egészet és vidáman hozta utánunk a bűzlő halat. Lapátra tettem a dögöt és jó messzire eldobtam. De a mi kutyánk okos kutya és pár perc múlva hozta a következőt, aztán úgy 10-15 dögig meg sem állt. Először mérgelődtünk, meg kiabáltunk, hogy „fúj, köpöd ki”, de aztán ahogy kezdett megszűnni a dögszag, már nem is tiltakoztam, csak dobáltam el a lapáttal. Azért amikor a töltés túloldaláról áthozott egy felpüffedt, két kiló körüli pontytetemet, az már nekem is sokk volt. 🙂

Egy takarító

Egy takarító

Kedves horgásztársaim! A nemkívánatos törpéket legalább a töltés túloldalára kellene dobni, különben hamarosan minden horgászhely bűzleni fog, mint egy dögkút! Tudom, hogy a lustaság nagy úr, de egy vödörbe összegyűjtve egyszerre is ki lehet dobni őket, nem kell egyesével átsétálni. Természetesen előtte humánus módon, kíméletesen és gyengéden át kell küldeni őket az örök törpeparadicsomba! 🙂

Kora délután elállt az eső, így felállíthattam végre a ládámat és indulhatott a rakósbotozás. Azaz csak indulhatott volna, ám a csatornán olyan szinten kezdett úszni a hínár, hogy teljesen ellehetetlenítette a pecázást. Még pickerrel sikerült fognom egy szebb dévért, de aztán már csak a hínár húzta a zsinórjainkat.

Közben megjöttek Laciék, így hanyagoltuk a lógatást. Laci tartott egy kis próbaüzemet a töltésoldalon a Discovery-vel. Az új Hankook gumik tökéletesen helytálltak a nedves partoldalon, csak a füstgépet kellene kiszerelni valahogy az autóból. 🙂

Laci és a füstgép

Laci és a füstgép

beindult a hínár

beindult a hínár

Az első potyka

Az első potyka

 

 

 

 

 

 

 

 

Az éjjel valamikor megszűnt a hínárfolyás, így pirkadattal ismét bevethettem minden technikát. Meg is lett az eredménye! Az ananászos bojlival megfejelt fűzött kukoricára éhezett meg egy 35 centis potyka. Kicsivel később jött még egy bő tenyérnyi kárász, aztán a törpék átvették a terepet.

Időközben megérkeztek a barátok is, Laci pedig odarakta főni a szarvassá avanzsált vaddisznót. Valójában Szimi érkezése után (ő szerezte a húst) derült fény a disznóságra. 🙂 Természetesen a peca ismét mellékes tevékenységgé alacsonyodott, ezért értékelhető fogásról nem tudok beszámolni. Néhány keszeg, egy compó és este egy jókora törpe azért beugrott. Napközben a hínár megint elkezdett úszni, ezért Edével bementünk a vízbe és kicsit följebb kifeszítettünk egy bálamadzagot. Ez a dzsuva 90%-át megfogta, így már azért élvezhető lett a horgászat.

A hínárcsapda jól működött

A hínárcsapda jól működött

A kutyák is halásznak

A kutyák is halásznak

Könnyűlovasság is volt

Könnyűlovasság is volt

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap reggel hét óra tájban jött egy 32 centis ponty, aztán semmi. A délelőtt folyamán a bográcsos brigád összepakolt, így délutánra ketten maradtunk a párommal. Most aztán bevetettem mindent, de eredménytelenül.

Rossz előjelek...

Rossz előjelek…

Ez lett belőle

Ez lett belőle

Utána megindult a keszeg

Utána megindult a keszeg

 

 

 

 

 

 

 

 

17 óra felé kaptunk egy hatalmas vihart, özönvízszerű esővel, de szerencsére estére elcsendesült minden, folytathattam a lógatást. Az esőtől megpezsdült egy kicsit a víz és elkezdtek sorban jönni a tenyérnyi bodorkák, dévérek. Mivel nem állt szándékunkban most halat elvinni, egy-egy fotó után mentek is vissza azonnal. Este 8 felé fogtam egy 2 kiló körüli tövest. Meg sem mértem, gyors fotó és ment vissza. Kicsivel később egy kilós kárász jött még és ennyi volt. Hétfőn gyönyörű reggelre ébredtünk, de a víz teljesen halott volt, még a törpék is elcsendesedtek egy darabig. Ki érti ezt? Szép lassan összepakoltunk és elhúztunk haza.

A doktorhal

A doktorhal

Óriás törpe

Óriás törpe

És az utolsó ponty

És az utolsó ponty

 

 

 

 

 

 

 

 

A végeredmény 3 ponty, 2 kárász, 1 compó, néhány keszeg és persze a törpék. Ahhoz képest, amilyen zsivajjal voltunk, én még ennyire sem számítottam. 🙂

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair