július 10 2013

Ragadozók hétvégéje

Sikerült egy elősátort szereznem a lakókocsinkhoz, egyértelmű, hogy ezt gyorsan ki kell próbálni. :) A próba helyszíne hol máshol lehetne, ha nem a csatornaparton! Mivel tombol a nyár, 30 fok feletti hőmérsékletekkel, úgy döntünk, új horgászhelyet alakítunk ki egy némi árnyékot adó fa alatt.

Keresztben

Keresztben

Az új hely

Az új hely

Letisztult víz

Letisztult víz

 

 

 

 

 

 

 

 

A táborállítás előtt végigsétáltam a parton és több nagytestű amurt is megzavartam békés táplálkozásában, ezért jónak ítélem meg a helyzetünket halügyileg. A lakókocsi mérete az elősátorral együtt 4,5 m fölött van, így csak keresztbe fordítva fértünk el a parton. Előkerült a kasza, meg a gereblye és indulhatott a tereprendezés. Nem egészen 3 órai munkával egész otthonos placcot sikerült kialakítanunk. Hűsölés gyanánt a végén bementem a vízbe, kicsit kipucoltam előttünk a helyet és közben átvizsgáltam a medret, hová érdemes etetnem és dobálnom. Kiderült, hogy néhány ígéretesnek tűnő részen (pl. nádfal előtt) térdig érő iszap van. A meghorgászni kívánt helyeket megszórtam kefires kukoricával és indulhatott a peca. A fa jó választás volt, mert időközben bebizonyosodott, hogy kb. déltől ad árnyékot egészen délután ötig és közben még a horgászládám is kap az “enyhelből”.

A DVCS jól néz ki

A DVCS jól néz ki

de kevés ez a frissítés

de kevés ez a frissítés

Üres a part

Üres a part

 

 

 

 

 

 

 

Szóval indult a horgászat. Dióverő bevetve amurra, picker kárászra, feeder sügérre, a rakóssal meg próbálkoztam mindenre. Jócskán benne jártunk már a délutánban, mikor az első hal megérkezett. Egy termetesebb bodorka éhezett meg a rakóson felkínált csemegekukoricára. Ettől fogva a rakóssal elkezdtem fogdosni a bodorkákat, néha jász is jött, amikor pedig sikerült egy tenyérnyi vörösszárnyút is akasztanom, úgy döntöttem, itt az ideje az esti csukázásnak.

Hamar összeállítottam egy stupekes felszerelést és már repült is befelé. Közben csalihal hálóval rengeteg apró snecit fogtam, így biztosítva volt a sügérezés és az éjszakai rablózás minden feltétele.

Nem könnyű a horgászat, mert elég sok hínár és nádtutaj úszik a felszínen minduntalan összeszedve a cájgjaimat. A legföntebb középre bevetett stupek szedi össze a legtöbbet és sokszor bizony a csalihal is lemarad, mire kicibálom.

A csuka most elmaradt, néhány sügér és törpe jött a babahalra, más semmi. Közben leszállt az este, a bodorkák is leálltak. Ez az éjszaka nem hozott halat, pedig ott voltak előttem. Az egyik újracsalizásnál, ahogy a fejlámpám fénye a vízre vetődött, jókora amur vágódott ki ijedtében a szemközti nádas előtt, majd hatalmas csattanással érkezett vissza a vízbe, nem kis riadalmat okozva ezzel a környező állatvilágban.

Pirkadattal kelek, a halak meg is hálálják: sügér, csuka jönnek sorban vegyesen a babahalra, de a legtöbb túl kicsi, fényképezés nélkül engedem őket vissza. Hat óra után megáll a kapás, halat sem nagyon látni a letisztult vízben. Felfigyelek rá, hogy a part szélében az idei ivadékok pipálnak. Nem jó jel, de én már nem mozdulok el innen. A törpe bezzeg jön a rakóson felkínált csontira, tehát annyira nem vészes a helyzet.

A délelőtt folyamán végigbiciklizek a parton, hadd fusson egyet az öreglány (a kutyám :) ), és meglepő felfedezést teszek. Egy helyen rengeteg amur bandázik, legalább 30-40 és 10 kiló fölöttiek is bőven vannak közöttük. Nem csinálnak semmit, csak lebegnek vagy lassan úszkálnak a víz fölső szintjén, néha még a hátuk is kilátszik. Pár fotó után közéjük hajítok egy kavicsot, de erre sem reagálnak. Gyanítom, az oxigénhiány miatt viselkedhetnek így.

Itt vannak...

Itt vannak…

nagyok...

nagyok…

és sokan

és sokan

 

 

 

 

 

 

 

 

Dél körül abbamarad a pipálás, előkerülnek a sügérek is, két bugyli is akad, majd a harmadik, egy kiló körüli megszabadít a horgomtól. Késő délután vagy inkább már estefelé ismét beindulnak a bodorkák és a vörösök, de mind túl nagy csalihalnak. Végül két bő tenyérnyit félreteszek estére, hátha egy szürke megkívánja. Sajnos az éjszaka megint csendben telt, nem számítva néhány törpe kapását. Az amurozó bot is hallgatott, a pickeren felkínált technopufi sem hozott eredményt, a rakóson is végigpróbáltam a teljes repertoáromat, de csak a törpék érdeklődését tudtam felkelteni.

Hajnal hasadtával indult meg az őrület! Úgy döntöttem, a dióverőm kivételével a többi bottal rablózni fogunk. A stupek kapott egy friss vörit, a feeder a szokásos sneciket, a rakósra pedig tettem egy nagyobb horgot és szintén kishallal csaliztam fel. Alighogy végeztem, kapás a feederen, szép sügér a tettes. Visszadobok, még le sem teszem a botot, már viszi megint. Újabb sügér, nagyobb, mint az előző. Közben kapás a rakóson is, azon is egy sügér. Éppen tolom vissza a rakóst, amikor komoly rablás hallatszik balról, a következő pillanatban felvisít a stupekos kapásjelzője a fékkel együtt. Akasztok, meg is van az 1,70-es csuka. Van még egy vörösszárnyú, gyorsan felcsalizom és repül is vissza. Hatalmas kapás a feederen, komoly ellenállásba ütközök, de furcsán mozog. Hamar kiderül, miért! A fölső horgon egy szép sügér, alul meg egy termetes teknős próbál mérgesen szuszogva megszabadulni a kéretlen piercingtől. :) Szerencsére csak kívülről akadt bele a horog, könnyen kiveszem belőle.

A bandanagy

A bandanagy

"Negyvenötös"

“Negyvenötös”

A bodorka nyerő volt

A bodorka nyerő volt

 

 

 

 

 

 

 

 

Még újra sem tudok csalizni, hatalmas rablás a stupek felől, de most csendben van a fék. Odafutok, stupek sehol. Amikor megindul a zsinór, akasztok. Erőteljes rántás a válasz, de aztán lemarad. Nem baj, futok vissza, mert közben a rakós spiccében már csattog a gumi. Egy bugyli a bűnös, szerencsére nem kell vele kínlódnom, mert kirázza a horgot, nem kis gubancot okozva ezzel.

Ez így ment fél hétig és akkor egy csapásra megszűnt minden kapás, csak a teknősök borzolták tovább az idegeimet. Nem semmi reggeli torna volt! Fél öttől fél hétig fogtam öt csukát, abból három volt méretes és legalább 3 lemaradt, mellé még 6-7 db bő tenyérnyi sügeret, két teknőst és számtalan rontott kapásom volt.

A kis mérges

A kis mérges

A kishalak tanyája

A kishalak tanyája

Jász is jött néha

Jász is jött néha

 

 

 

 

 

 

 

 

A teknősöket a délelőtt folyamán áttelepítettem a közelben lévő kis csatornába. Tudom, hogy visszajönnek, de legalább egy napig nyugtom van tőlük. Közben felfigyelek a csatornában úszkáló halakra! Igazi csalinak való bodorkák és vörösök vannak benne tömegével. Több sem kell, a következő teknőssel már viszem a kishálót, egy vödröt és némi etetőt.  Három merítéssel kb. 60 halat fogok, az 5 centistől a tenyérnyiig. Ez bőven elég lesz, holnap már úgyis megyünk haza.

Állítom, hogy ezeken a kis csatornákon a vörösszárnyú keszeg a legjobb csukacsali, utána pedig a bodorka jön. Ezt bizonyítandó, amint fölcsaliztam vele a sügérezőt, rögvest fogtam is egy 45 centis csukát.

Délután hatkor jött az első meglepetés, egy aprócska süllő vette föl a rakóson felkínált bodorkát. Aztán kilenckor egy 32 centis, éjfélkor egy 50 centis, pirkadatkor pedig egy 35 centis süllő kívánta meg az 5 centis bodorkákat és mind a rakóson. Két lemaradásom is volt, de az törpe is lehetett.

Az első

Az első

Ez már méret

Ez már méret

Másfeles körüli

Másfeles körüli

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos az előző reggeli ragadozódömping már nem ismétlődött meg és a harmadik teknős után befejeztük a horgászatot. Az új hely kicsit döcögve indult, de a végén nem is teljesített rosszul!

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair