szeptember 8 2019

Pontyrekord

Utolsó horgászatunk óta eltelt két hét, kicsit lehűlt végre a levegő, esőt is jósolt a meteorológia, tehát irány a csatorna! Amint ráfordulok a szokásos útra, újabb meglepetésben van részem. Elképesztő sebességgel hódítja vissza a természet a jussát. A két hete még szinte teljesen kopasz parton több mint fél métert nőtt a nád, csodás zöld színnel vonva be a letarolt területet. Ha ez így megy tovább, akkor jövőre pont olyan sűrű lesz, mint előtte volt, csak most nem a vízben nő, hanem a parton.

Ilyen volt

Ilyen lett 2 hét alatt

Egy kicsit távolabbról

 

 

 

 

 

 

Érdekes, hogy alig volt horgász. Talán az iskolakezdéssel csökkenhetett a pecára szánt idő? Mindegy, így legalább gond nélkül elfoglalhattuk az előző alkalommal kialakított helyet. A szokásos rutinfeladatok után indulhatott a peca. Most a kárászok voltak a célhalak, esetleg egy csuka, ezt kívánta a konyhafőnök. 🙂 Persze ezek nehezen teljesíthető tervek, mert kárász helyett mostanság ponty jön mindenre, a csukával meg amúgy is hadilábon állunk ezen a szakaszon, de mindent megteszek a cél érdekében. Lefinomítom a pontyozó szerkót egy szem kukoricásra, az úszós is kisebb horgot kap vékonyabb előkén és nekilátok csalihalat fogni. Persze az amurok zaklatását sem függesztem föl, ráadásul van egy tervem éjszakára.

Készítettem egy olyan hosszú előkét, ami felér az ólomtól egészen a felszínig. A csali zsenge nádlevél egy nagyobb szem technopufi köré tekerve, majd ezt a szendvicset fűztem a hajszálelőkés horogra. Két éjszaka próbálkoztam vele betört nádlevelek alatt, mindkétszer volt rá fütyülős kapásom, de mire akasztottam volna, lemaradtak. Valószínűleg nem érdekelte őket a csalim, csak a belógó levelek tépkedése közben kívülről akadhatott a horog. Abba is hagytam a kísérletezést, majd legközelebb valamilyen más csalival újrapróbálom.

Kora délután megjön az első hal, egy szépséges, két kiló körüli Ráckevei pikkelyes. Ezt aztán követi a többi. Nem nagyok, a szokásos másfeles körüliek és sorban mennek vissza. Szerencsére néha beugrik közéjük egy-egy kárász, így a horgászat végére sikerül 8-10 darabbal teljesítenem a tervet.

Kettes pikkelyes

Ez sebes egy kicsit

másfeles

 

 

 

 

 

 

Kisebb beruházásba kezdtem, hogy komfortosabbá és könnyebbé tegyem ezeket a többnapos horgászatokat. A meredek parton egyre nehezebb vödrökkel vizet merni és felcipelni, viszont a páromnak (meg a kutyának) ebben az őszi kánikulában igénye van némi hűsítő pancsolásra. Meg kellett oldanom, hogy az erre a célra rendszeresített gyerekmedencét feltöltsem vízzel, de ne kelljen megszakadnom.

Vettem egy 12 voltos búvárszivattyút, ami valójában üzemanyagszivattyú, 25 méter locsolótömlőt, 30 méter vezetéket, némi szigszalagot és összetákoltam az egészet. A szivattyúra rágumiztam egy sűrű szúnyogháló darabot szűrő gyanánt és egy bottartóra drótozva belelógattam a vízbe. A slagot levágtam a megfelelő méretnél, a kábelt rákapcsoltam az autó akkumulátorára és már kész is volt a vízvezeték hálózatunk. Nem túl nagy teljesítményű a rendszer, 30 l/percet tud a kis búvár, ami a locsolótömlő hosszával és a part emelkedésével még lecsökkent valamelyest, de így is feltöltöttem a medencét és a vödröket kb. ¾ óra alatt.

Jól jött a pancsoló, mert szeptember ellenére 27 °C volt árnyékban és 23 °C volt a csatorna vizének a hőmérséklete. Mostantól a kishalakon a vízcsere gépesítve van és akár kocsit is moshatok. 🙂 Az egész költsége 10 eFt körül volt, ami akár még olcsóbb is lehetett volna, mert tömlőből elég volt 15 méter, vezetékből pedig 20. Az autó tetejére kihelyezett napelem pedig gondoskodik az akkumulátorból kivett áram visszatöltéséről.

A vízvezetékhálózat

és a családi pancsoló

Jönnek a ködös reggelek

 

 

 

 

 

 

Visszatérve a horgászatra, a rablóhalak mostanában elkerültek, pedig rendszeresen próbálkozom a kifogásukkal. Most egy kicsit rám kacsintott a horgászszerencse, mert előbb egy kiló körüli balin, majd egy másfeles csuka nem bírt ellenállni a kishalamnak. A balin ment vissza, a csuka pedig bilincsre került és ezzel teljesítettem a tervet. Most már lógathattam nyugodtan, tisztán a horgászás öröméért. Persze ezt eddig is ezért tettem, csak így jobban hangzik. Gyerekkoromban mindig mindent tervszerűen kellett végezni, sőt, még voltak 5 éves tervek is, talán onnan maradt ez rajtam. 🙂

Kilós balin

és a másfeles csuka

ez meg a szombati eső

 

 

 

 

 

 

Szombaton kaptunk egy jókora esőt, amitől a frissen kiszedett iszap alaposan felázott, ezért egy darabig tocsogtunk a sárban. Kicsit el kell majd egyengetnem a partot, mert a gödrökben sokáig megáll a víz és éjjel elég kellemetlen belelépni, miközben rohanok a bot felé. Ez volt az utolsó éjszakánk és egy maszatolós kapáshoz igyekezvén (később kiderült, hogy egy törpe volt) éppen a pocsolyákat kerülgettem, amikor a kishalas botomon csattan a karika, felsír a nyeletőfék.

Mivel éppen ott járok mellette, beverek neki, de már engedem is lazábbra a féket, mert valami elemi erő majd kitépi a kezemből a botot. Pillanatok alatt lehúz 20-30 méter zsinórt és megállás nélkül megy felfelé a csatornán. Nincs mese, mennem kell utána a parton. Most aztán hatalmas szerencse, hogy kotortak és kopasz az egész. Simán sétálok, csak a sár akadályoz egy kicsit. Pár héttel ezelőtt ezért a halért valószínűleg be kellett volna mennem a vízbe és talán még akkor sem lett volna meg. Most viszont tiszta a meder, csak a túloldalt van nádas, de a hal csak megy középen, nem akar áthúzni oda. Nekem ez jó, mert odaát a kéthorgos szerelékkel hamar véget érne a csatánk. Úgy 50-60 métert mentem utána, amikor megfordul és elindul visszafelé. Rendes hal ez, tudja, hogy ott maradt a merítőm a másik bot mellett. 🙂

A csalihal miatt először természetesen harcsára tippeltem, de most már kezd gyanús lenni a dolog. Nem veri a farkával a damilt, nem csinál semmi jellemzőt, csak úszik megállíthatatlanul. Egyszer a Kunin beleakadt a twisterem egy 15 kilós busa hátába az úszott ilyen lassan komótosan.

Tényleg rendes hal, amikor már kezdek aggódni, hogy beleúszik a másik bot zsinórjába, ismét megfordul. Gyorsan fölkapom a merítőt és megyek utána. Kezd már lassulni, érezni, hogy fárad.  Megint megfordul, most végre meglátom, kivel küzdök és leesik az állam! Ez egy ponty! Egy jó nagyra nőtt ponty. Úgy tűnik, mellém szegődött Nepomuki (állítólag a halászok, horgászok védőszentje), mert gond nélkül sikerül a merítőbe terelnem. Kivenni már nehezebb volt a sáros csúszós parton, de végül ez is összejött. Azt már egyből láttam, hogy ez az eddigi legnagyobb kifogott ponty a pályafutásom során, a mérleg pedig kicsivel több, mint 14 kilót mutatott. A pontymatrac súlyának levonása után 13,80 kg lehetett a pontos súlya.

Sajnos a fotók nem sikerültek túl jól, a nagy sártól pedig a hal is piszkos lett egy kicsit. Nem foglalkoztam a lemosogatásával, hogy minél hamarabb visszaengedjem, nehogy megsérüljön ez a gyönyörű példány. Mivel a nagy kapkodásban az orsót elfelejtettem mellétenni viszonyítási alapnak és a hosszát sem mértem meg, a matracom hossza 93 centi, így talán jobban érzékelhető a mérete.

Még annyit, hogy rendesen szájba volt akadva a horog, szóval ez egy ragadozó ponty volt. A mérete alapján a rekordlistára is felfért volna, de mivel ez egy éjfél körüli móka volt, nem akartam másnapig pontyzsákban tartani, meg egyébként sem érdekel különösebben ez a rekordos dolog. Az biztos, hogy vennem kell egy másik pontymatracot, mert ekkora halakhoz ez már kicsi. 🙂

A 14-es rekordponty

meg a vasárnapi aprókból egy

Ez meg a vége

 

 

 

 

 

 

Vasárnap délelőtt még fogtam néhány kisebb potykát és ezzel zárult a horgászatunk. A kárászokat meg a csukát elhoztuk, a többi ment vissza. Ismét bebizonyította ez a kis csatorna, hogy tud meglepetésekkel szolgálni! 🙂

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair