június 10 2018

Amikor jól esik

 

Mi mostanában szinte csak akkor horgászunk, amikor jólesik. 🙂

Természetesen ez a nemes szenvedély mindig jólesik, még akkor is, ha közben jól esik. 🙂

Az idén belenyúltunk az esős időszakokba. A legutóbbi horgászatunk alkalmával pedig egyenesen az igazi nyári viharok közepébe csöppentünk. Persze ez a peca szempontjából akár jót is jelenthet. A felfrissülő víz, a szél által betört nádszálak meghozzák az amurok és más halak étvágyát, már csak tudnunk kell kifogni őket. Sajnos azért nem ilyen egyszerű az élet és bizony mostanában minden halért komolyan meg kell küzdenünk az elemekkel és a természettel.

Először csak néhány csepp eső jutott át a lakókocsi elősátrának a ponyváján, ezt egy kicsit odébb üléssel tudtuk orvosolni. A következő alkalommal már be kellett látnom, hogy elöregedett az anyaga, mert gyakorlatilag mindenhol átengedte a vizet és esőkabátban kellett ülni alatta. Sebaj, rádobtunk kívülről egy takaróponyvát, de a következő esőnél kiderült, hogy ez is elöregedett már, több helyen lyukas és úgy átengedi a vizet, mintha nem is lenne. A mostani alkalomra már új takaróponyvával felszerelkezve érkeztünk, a megfelelő rögzítés után ez a probléma megoldódott. Adódott más.

Súlyos felhők..

és állandó esők

Beázás megoldva

 

 

 

 

 

 

 

 

A rengeteg esőtől megemelkedett a csatorna vízszintje kb. 10 centit és elöntötte a horgászhelyünk egy részét. Baloldalt egy keskeny sávon tudtam csak elérni a vizet. Sarlóval egy kicsit kiszélesítettem ezt a sávot és így már gumicsizma nélkül tudtam szákolni vagy kényelmesen odaülve úszózgatni. Igen ám, de hamar kiderült, hogy ez a hely már foglalt és igen mérgesek a lakói. Egyenesen egy vöröshangya fészek közepébe telepedtem le. Szó szerint hangyák kerültek a gatyába! Az apró kis rovarok csípése először csak szúnyogcsípés szerű, majd hamar átvált egy rendkívül kellemetlen égető érzésbe, ami akár egy óráig is eltarthat. 8-10 marást sikerült beszereznem, mire megtanultam, hogy minden bedobás vagy szákolás után ellenőriznem kell a cipőmet és a nadrágomat, mert pillanatok alatt fölmásznak rajtam. Az odaülős úszózás felejtős lett.

Kezdeti vízszint..

aztán elöntött

A haragos őslakók

 

 

 

 

 

 

 

 

A vérszívók is rendkívül aktívak. A szúnyogok éjjel-nappal csípnek, amikor pedig az eső kiveri őket a nádból, egyenesen megvadulnak. Jó időben a bögöly-pőcsik-szuronyos légy trió borzolja az idegeinket, szerencsétlen kutyánkról meg nem győztük leszedni a kullancsokat. Szóval egész nap védekezni kellett. Mi füstölővel és Szukkuval próbálkoztunk, több-kevesebb sikerrel. Egyedül a hajnali órák hoztak némi nyugalmat, mert a párás levegő ilyenkor már lenyomta szúnyogokat.

Ennyi szörnyű megpróbáltatás után most már essen szó a horgászatról is. 🙂 Csütörtök délután kezdtük a lógatást és este mindjárt megkaptuk az első zivatart. Egy bő órán keresztül esett, majd ahogy elvonult, megújult erővel folytattam a felfrissült levegőben a pecát. A párom tíz óra tájban elvonult aludni, én meg világítós úszóval vallattam a vizet. Talán 5 perc telt el a magányomból, amikor csattan a karika a bal oldali boton és felsír a fék. Gyorsan leteszem a matchbotot és beemelek neki. Érzem a halat, a friss telepítésre tippelek, de mintha egy darab hínárt vagy nádat is húznék vele. Végül odacsörlőzöm és megemelem, hogy lássam kivel van dolgom. A következő pillanatban vadul rácsapok a fékre és nyitok rajta, mert bizony egy jókora amur fejét emeltem ki a vízből. Éppen időben sikerült lazítanom, a következő pillanatban csapott a hal, felsírt a fék és lerántott vagy 30 m zsinórt az orsóról. Első felindulásomban húsz kiló körülire saccoltam, aztán a következő fordulónál tízre, végül a sokadiknál a kettő közé lőttem be a becsült méretét. A felszerelésem egy MH feeder volt, 23-as új monofil zsinórral, 60 centis erőgumival, 10-es fonott előkével és csalitüskés 8-as horoggal. A csali két szem kefires kukorica.

Nem túl erős szerkó, de mivel itt nincs hínár, az amur meg nem megy a nádba, minden esélyem megvolt a szákolásra. Egy bökkenő volt, nem volt összerakva a nagy merítőm! Nosza, elkezdtem óbégatni a páromnak. Először csak úgy közepes hangerőn, ám a csendes éjszakában ez is nagyot szólt. Aztán egyre hangosabban, míg végül ötödszörre már ordítottam egy nagyot. Ez végül hatott és nagy nehezen előbújt a drágám. Elég nehezen viseli, ha valaki felébreszti édes álmából, de hogy hogyan lehet öt perc alatt ilyen mélyen elaludni, az rejtély. Na mindegy, amint összerakta a merítőt mondtam neki: mehetsz vissza aludni! Persze amikor meglátta a halat, amivel küzdöttem, az ő szeméből is kiröppent az álom. Mégiscsak horgászfeleség, vagy mi! Bízott bennem és előkészítette a pontymatracot, fényképezőt stb.

Közben persze fárasztgattam az amurt és ő igen jó erőben volt, nehezen adta magát. Közel fél óra huzavona után végül felfeküdt és megmeríthettem. Gyorsan megmértem: 14 kilós, jó kövér jószág volt, lefotóztam, majd gatyára vetkőzve visszavittem a vízbe. Kellett neki úgy tíz perc, mire észhez tért és rendesen elúszott. Szerencsére a csatorna 27°C fokos volt, így egész jól esett a küzdelem utáni fürdőzés. 🙂

14-es kövér amur

A jászok jöttek

Apróságok

 

 

 

 

 

 

 

 

A horgászat első halának ez kifejezetten jó volt. Szeretem az ilyet, mert ha többet nem fogunk semmit, akkor is egy komoly élménnyel gazdagabban megyünk haza.

Hát ez majdnem bejött! Az éjszaka folyamán már nem volt több kapásom, aztán pénteken egész nap egy jászon kívül semmi. Péntek éjjel három vihart is kaptunk. Este, éjfélkor és szombat reggel. Kemény viharok voltak, olyan erős széllel, hogy az elősátrat tartani kellett és többször újracövekelni. Egyszer még a jég is megvert, de szerencsére kárt nem okozott. A szünetekben újrarendeztem a vihar által összekócolt felszereléseimet és sikerült egy-egy jászt, meg kisebb pontyot fogni. Újabban egyre több jászt fogok és egyre kevesebb kárászt meg dévért.

Az utolsó, szombat reggeli vihar átment tartós esőbe és egész délelőtt esett. Ez valamiért nem tetszett a halaknak, mert egy pöccintésünk sem volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy a haltartómat ezen a hétvégén nem kell bevizeznem. Pedig van egy számomra új halétel, amit ki szeretnék próbálni, de egyelőre úgy tűnik, még sült kárászt sem fogunk enni, nemhogy mást. A jász és a kilós pontyok nem a mi asztalunkra valók, a tíz kiló fölötti amurnak meg sokszor már nincs jó íze, ezért inkább nem is próbálkozom vele.

Szombat dél körül jött az első, haltartóra érdemesnek talált ponty, egy 1,80-as pikkelyes. Ekkorra már az eső is kezdett alábbhagyni, így végre elővehettem a fotómasinámat. Kicsivel később megint egy szép jász akadt, majd estig teljes csend. Aztán este végre megpezsdült a víz. Fröcsögtek a kishalak, csattantak a rablások, tépték a nádat az amurok és persze zsongtak a szúnyogok. 🙂

Először a kishalasra volt kapás. Egymás után fogtam vele három apró szürkét (25-30 cm), majd egy hasonló méretű törpét. Közben a fűzött kukoricára beugrott egy kiló körüli kárász. Valamivel éjfél előtt szákoltam egy 2,80-as pikkelyest, rá egy fél órára pedig megjött a nagytesója 5,10 kilóval. Hajnalban akasztottam még néhány apróbbat a frissekből, majd pirkadat körül egy 1,60-as tőponty zárta a sort. Ezután még reggel hétig akasztottam pár kisebb pontyot, de ezek valahogy lemaradtak. Valószínűleg már fáradt voltam és túlságosan türelmetlenül rángattam őket. 7 órától mintha elvágták volna, megszűnt minden kapás. Végül 10 óra tájban úgy döntöttünk, hogy nincs értelme tovább áztatni a zsinórokat, ráadásul újra gyülekezni kezdtek a felhők, ezért összedobtuk a cuccot és elhúztunk haza.

1,80

2,80

5,10

 

 

 

 

 

 

Eléggé vegyes peca kerekedett ebből a hétvégéből. A csütörtök jól indult az amurral, majd nagyon ellaposodott az egész, de végül az utolsó éjjel megmutatta a csati, hogy van itt hal, csak ki kell böjtölni őket. Sajnos ez utóbbi bőségbe idén valahogy ritkán találunk bele.

május 27 2018

Májusi haltalanság

Tudom, nem túl jó cím egy horgászbeszámolónak, de ez van, illetve volt.

Sajnos a május elsején szokásos balatoni lógatásunk most kimaradt, ezt pedig egy pünkösdi hosszúhétvégés csatorna lógatással kellett orvosolni. 🙂

Egy olyan szakaszt választottunk, ahol már két éve nem horgásztunk és nemrég kotorták. Hát ez nem jött be. 🙁 Négy nap alatt pár keszegen, meg egy sügéren kívül semmit nem fogtunk és gyakorlatilag kapás sem volt. Volt viszont horgász bőven. Egész nap jöttek-mentek és mivel a friss kotrás miatt nincsenek még kialakult horgászhelyek, közvetlenül mellettünk is megálltak, mintha nem lenne elég hosszú a csatorna, vagy csak itt lenne hal. Hát most mellényúltak ők is, mert a halak valahol máshol úszkáltak.

Májusi reggel

szomjas marhákkal

és szakadó esővel

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami jó hír, hogy volt viszont komoly halőri ellenőrzés! Ráadásul késő este, 22 óra körül. Éppen két autó tartott kifelé a csatornáról, amikor megjelent egy batár nagy terepjáró szembe velük és a horgászhelyünktől tíz méterre villogással, fényszórókkal megállították őket. Nagyon komolyan átvizsgálták mindkét autót, majd ellenőriztek minket is. Mivel minden rendben volt, jó éjszakát kívántak és mentek tovább.

Engem még éjszaka sosem ellenőriztek itt, pedig már több mint húsz éve járok ide. Másnap tudtam meg, hogy pár km-rel lejjebb két pecás nem világította ki a horgászhelyét megfelelően, ezért ugrott az éves területijük és eltiltásra, meg bírságra is számíthatnak.

Szóval oda kell figyelni, mert ezt a rengeteg szabályt már nem könnyű tökéletesen betartani és mint látjuk, egy kis figyelmetlenség a területinkbe kerülhet.

Egyébként másnap jött a helyi halőr is és szintén végigellenőrizte a csatornát.

Ekkora haltalanság után két hét pihenőt tartottunk, de tovább már nem bírtam, menni kellett ismét. Az előző szakaszt hanyagolni fogom pár évig, mire kinő újra a növényzet rendesen és kialakulnak a horgászállások.

Most a szokásos helyünkre mentünk. Lehet, hogy itt sem fogunk halat, de ez sokkal nyugisabb szakasz, köszönhetően a nem éppen autóbarát útnak és növényzetnek. Csütörtök délelőtt értünk le és sehol egy horgász. Mondtam is a páromnak: ez nem jó jel, lehet, hogy tart még a két héttel ezelőtti haltalanság!

A csatorna nagyon jól nézett ki! Igen magas a vízállás, enyhén folyik és egy kicsit zavaros, de nem olyan sárszínűen, hanem inkább szürkésen, ahogy szokott, amikor tiszta. A lassú folyás miatt tökéletesen lehet egy matchbottal úszózni, ezért a rakóst elő sem vettem. Azért a horgászládát felállítottam, erről igen kényelmesen lehet horgászni és minden a kezem ügyében van. Délután kaptunk egy jó nagy adag esőt, aztán az egész hétvége az eső jegyében telt. Gyakorlatilag a három napból két napot esett az eső.

Ettől függetlenül a friss telepítés étvágyánál volt. Már este megjött egy két kilós pikkelyes, majd ha nem is sűrűn, de azért fogdostam őket rendszeresen. A legtöbb 1-1,5 kiló közötti apróság volt, gyakorlatilag a legelső kettes volt a legnagyobb. Időnként egy-egy szebb jász, meg termetes bodorka is bejelentkezett egy fotó erejéig és néhány tenyeres kárász is felvette az egy szem tigrismogyorót.

Pipacsföld

Balin fenéken

Szép bodri

 

 

 

 

 

 

 

 

A peca legnagyobb hala péntek reggel érkezett. Egy snecivel csalizott fenekező szerkót dobtam át a túloldalra, csuka, süllő vagy sügér reményében. Amint letettem a botot, hatalmasat csattant a karika és felsírt a nyeletőfék. Gyorsan beemelek neki és megvan! Elég erősen húz, de valahogy szokatlan a mozgása. Talán valaminek az oldalába akadhatott a horog? Erre utal az is, hogy hamar felcsap a felszínre. Többször látom a farkát, de nem tudom meghatározni, hogy mi lehet. Végül rövid küzdelem után meglátom, hogy egy jókora balinnal hozott össze a horgászszerencse. 2.2 kiló, de nagyon soványnak tűnik, talán valami baja volt, nem tudott rendesen rabolni, azért fanyalodott a fenéken lévő snecimre. Ritkán szoktam balint fogni (nem is horgászom rá), egész pályafutásom alatt talán 8-10 akadt véletlenszerűen a horgaimra, szóval ez egy kicsit színesítette ezt a szürke, esős horgászatot.

A jászok is mozogtak

Ilyen jött egy pár

És végül eső ismét

 

 

 

 

 

 

Végül 15-20 pontyot akaszthattam, de sajnos a többségüktől nagyobb kárászokat szoktam fogni. Két szebbet elhoztunk, meg a kárászokat, a többi ment vissza. Ez azért az eső ellenére is mindenképpen mozgalmasabb peca volt, mint az előző.

április 1 2018

Húsvéti záporok

Idén a húsvéti ünnepre ütemeztük be az év első lakókocsis horgászatát, a hosszú hétvégét pedig megtoldottuk néhány nappal, így már szerda délelőtt tábort vertünk a kedvenc csatornánk partján. Március elején már voltunk lent egy állapotfelmérésre, de akkor nagyon mellényúltunk. Gyakorlatilag mozdítás nélkül megúsztuk a napot. Egy halmozgást vagy sneci gyűrűzést sem láttunk sehol, pedig a csatorna vize már 8 °C fok és az időnk csodaszép volt. A csatornák szokás szerint belvíz elvezetés üzemben voltak, sok helyen visszafelé folytak. Valószínűleg a belejutó belvizek eléggé lerontják a vízminőséget, így talán érthető a halak étvágytalansága. Vagy talán csak szimplán melléfogtunk. 🙂

Márciusi helyzetkép

Kapás nélkül

Húsvéti kikapcsolódás

 

 

 

 

 

 

Sajnos a helyzet nem javult az eltelt két hét alatt és az időjósok is elég cudar időt ígértek a hétvége felé, ám egy igazi horgászt nem lehet eltántorítani ilyen bagatell dolgokkal. A vízpartra ráfordulván láttunk némi kishal mozgást, ez már bizalomra adott okot. A nádgyújtogató „barátunk” idén sem tétlenkedett, most viszont az esős idő egy kicsit keresztülhúzta a számításait és csak elenyésző foltokban sikerült eredményeket elérnie. Reméltük, hogy nem jut eszébe ismét próbálkozni, amíg lent vagyunk, mint tavaly. A csatorna továbbra is visszafelé folyt, viszont a víz hőmérséklete emelkedett egy kicsit és már elérte a 10 °C fokot a partszélen mérve. Ez talán már jó hatással lesz a halak étvágyára.

Termő kajszi a parton

Márciusban megmetszettem

A suttyó meg leégette

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát, nem lett. Előkerültek a cájgok, feeder, picker, rakós és egy nagyobb fenekező, minden eshetőséggel számolva. Megtörtént az alapozó etetés mindenféle jóval, előkerültek a csalik garmadái és megkezdődött a várva várt lógatás. Persze kapás, az semmire semmi, de hát így szokott ez lenni az elején. Aztán amikor órák múlva sincs egy pöccintés sem, akkor jön a mozgolódás. Máshová dobás, különböző csalik cserélgetése, ereszték ide-oda állítgatása az úszóson, vékonyabb előke, kisebb horog kötése stb.

Végül nagy kínnal és pinkivel előbb egy apró sügért majd egy tenyérnyi bodorkát fogtam és ezzel zárult az első nap. Hajnali három körül végül egy komolyabb fütyülős kapás, de egy erősebb rúgással eltépte a 10-es előkét és meglépett. Talán ponty lehetett.

Sajnos előkerültek a törpék. Nappal még nem mozgolódnak, de éjjel már felveszik a csontit, csemegét. Hamarosan vissza kell állni a keménykukorica, tigrismogyoró csalikra.

Szürke táj

Ólmos esőfelhők

és sáros cipők

 

 

 

 

 

Másnap a megtépés hatására átszereltem a finomszerelékes botjaimat. Mindegyik kapott 50-60 cm erőgumit és az előke vastagságát megemeltem 12-esre. Ez a későbbiekben jó ötletnek bizonyult. A halakat továbbra sem találtuk, gyakorlatilag az egész nap eltelt kapás nélkül. Kaptunk viszont esőt és erős szelet minden mennyiségben. Most már nem hiányoltuk a kapásokat. Olyan pocsék időnk lett, hogy kimozdulni sem volt kedvünk a lakóból, illetve az elősátorból. Az öt napos pecából legalább három napot esett az eső. Amikor éppen szünet volt, gyorsan újracsaliztam és újradobáltam, a vizet is megszórtam némi etetővel, teljesen eredménytelenül.

A következő hajnalban ismét erőteljes kapás ugraszt ki a lakóból. Az erőgumival felturbózott szerelékkel viszonylag könnyen szákba terelem a kettes potykát. Egy óra múlva jött a következő, de ez alig lehetett méretes, így azonnal visszaengedtem. Természetesen esett az eső, ezért fotók nem készültek. Még egy kisebb kárász ugrasztott ki pirkadat felé és utána jött a nappali szünet.

Késő délután, vagy inkább már estefelé egy picit megjött a halak étvágya és az eső is éppen szünetelt. Először egy kilós dévér vette föl a pinkicsokrot a pickeren, majd a rakóssal fogdostam néhány tenyeres keszegfélét vegyesen. Persze ez nem tartott sokáig, sötétedéssel leállt minden kapás és most a hajnal sem hozta meg a halat.

Az utolsó halunkat, egy kettes pontyot vasárnap hajnalban sikerült szákba terelnem, aztán a súlyos felhők és az egyre viharosabbá fokozódó szél hatására úgy döntöttünk, ideje föladni ezt az egyenlőtlen küzdelmet és elhúztunk haza.

Egy apró sügér

Ütött-kopott keszeg

De végre halat eszünk 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

A végeredmény 2 ponty és 10-15 keszeg/kárász. Mivel több mint fél éve nem jutottam pontyhoz, ezeket most elhoztuk és halászlé, meg pontychips lett belőlük.

január 7 2018

Újrakezdés

Sajnos a tavalyi év (2017) utolsó három hónapját különböző okok miatt ki kellett hagynom a horgászat szempontjából, így kimaradtak az őszi pontyozások, csukázások és minden egyéb, ami pecával kapcsolatos. Ez már nekem olyan, mintha újrakezdeném a hobbimat. 🙂

Végül január első hétvégéjén már nem bírtam magammal, elhárult minden akadály a horgászat elől és még az idő is csodásnak ígérkezett, tehát leugrottunk szétnézni a csatornákon. Mivel a lakókocsizáshoz még nem igazán voltak ideálisak a viszonyok és a többhónapos kihagyás miatt nem tudtam, mire számíthatok a parton, úgy terveztük, hogy szombaton bejárjuk a vizeket, több helyen rápróbálunk, a legjobbnak ítélt részre pedig vasárnap reggel visszamegyünk. Hát ebből semmi nem lett! 🙂

Már a megközelítéskor, az egyik kiscsatorna mellett felfigyeltem az apróhalak intenzív mozgására. Egy alkalmas helyen félreálltam, előkotortam a csalihalhálót és két merítéssel fogtam vagy 200 kishalat. Igazi csalihal kavalkád került a hálóba, sneci, bodorka és apró dévérek tömkelege. Jól indul a napunk – gondoltam.

Kishalak tanyája

Napsütés, tükör víz

Sehol senki

 

 

 

 

 

 

Amikor ráfordultunk a kiszemelt csatornára, még nagyobb volt a meglepetés! Az egész vízfelszín tele volt halgyűrűkkel. Mintha nyár lenne, mindenfelé fröccsentek a kishalak, néhány nagyobb csobbanás pedig az utánuk vetődő rablókat jelezte. Horgászszív-dobogtató látvány volt január elején. 🙂

Nem is mentünk tovább, az első alkalmas helyen leálltunk és kezdődhetett a lógatás. Öt perc alatt három sügért fogtam, egy meg lemaradt. Szóltam is a páromnak, hogy előveheti a kempingasztalt és a cuccokat, mert innen már nem megyünk sehova. 🙂 Mozgalmas peca kerekedett belőle. Nagy halak ugyan nem jöttek, de a mindent evő tenyeres bodorkák és a kishalakra rávágó sügérek folyamatos figyelést igényeltek. A hab a tortán pedig az a néhány kisebb csuka volt, amit a damilos felszerelés ellenére sikerült megszákolnom. Mindezek mellett még a part is üres volt teljesen. Ameddig a szem ellátott, sehol senki a nagy pusztaságban és egész nap csak 2-3 autó ment el mögöttünk. Tökéletes peca volt három hónap szünet után, nagyon élveztem minden percét.

Bodorkák..

termetes sügérek..

és néhány bugyli

 

 

 

 

 

 

Vasárnap egy kicsit korábban mentünk, hogy még több időt áldozhassunk a szenvedélyünknek, de meglepetésünkre már páran megelőztek minket. Elszórtan 4-5 autó állt a parton, viszont az előző napi helyünk szabad volt, így folytathattuk ott, ahol tegnap este abbahagytuk. Ez a nap már nem volt annyira sikeres, de azért nem panaszkodhatok. Az idő jobb volt, mint szombaton és ha ritkábban is, de azért fogdostam a halacskákat. Nem számoltuk pontosan, de kb 30-40 sügért, 50-60 bodorkát és 5-6 kisebb csukát fogtunk a hétvége alatt.

A januári tavaszban még két alkalommal próbáltunk szerencsét, de már nem tudtuk megismételni az első hétvége varázsát.

Műhalat is fogtam 🙂

Márciusi dagonya..

és teljes betli

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő pecánk március elején esett meg, de ez a gyönyörű tavaszi idő ellenére teljes betlivel zárult. Semmi halmozgást nem láttunk és egy pöccintésünk sem volt. Talán ebben az is közrejátszhatott, hogy a csatornák belvízelvezetés módban voltak és némelyik visszafelé folyt. Legalább a januárban fogott csalihalakat sikerült visszaengednem.

szeptember 5 2017

Nagy halak éjszakái

Elnézést kérek a nagyérdeműtől az oldalam hanyagolásáért, de sem időm, sem kedvem nem volt horgászni menni a rekkenő hőségben, így írnom sem volt miről. Azért a Kunin megejtettük a szokásos családi háromnapos pecát, olyan gyenge eredménnyel, hogy azt szinte említeni sem érdemes. Egy másfeles ponty és néhány nagyobb dévér, kárász volt a végeredmény. Jól néz ki a Kuni, de tele van hínárral és alig van olyan hely, ahol be lehet dobni hínárvágás nélkül.

A Kuni

Egyetlen ponty..

és pár dévér

 

 

 

 

 

 

 

 

Másfél hónapja nem voltunk a kedvenc csatornánkon, így ideje volt már egy jó hosszú hétvégi pecának. Ráadásul remek híreket kaptam ismerősöktől, fogják szépen az amurt és a 3 kilós pontyok sem ritkák. A másik jó hír, hogy végigkotorták a 30-ast és az Ürbői-zsilip környékét. Elég sokan horgásszák a friss kotrást és mint írtam, nem is eredménytelenül.

Végigkotorták

A hídon túl is

és az ürbőinél is

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszú hétvégét már szerda délután kezdtük. 🙂 Szerencsére a kiszemelt hely üres volt, így a gyors táborverés után indulhatott a lógatás. A víz eléggé lent van, normálisan folyik, 22-23°C hőmérsékletű és a már szokásos sáros, zavaros színű. A kishalak fröccsentek, robajló balinok vetődtek utánuk, a távolból mintha pontyugrást is hallottam volna, a nád pedig mindenhol le volt zabálva. Szóval jól nézett ki, komoly reményekkel kecsegtetett. Sajnos a horgászhelyen meglátszott a másfél hónapos kihagyásunk. Löwenbrau-s dobozok bedobálva a nádasba, Uncle Bens üvegek a magas fűben, etetős zacskók szétszórva. Lejött a horgász kikapcsolódni, evett-ivott, jól érezte magát, közben szétszórta a szemetét, mint disznó a trágyát. Így megy ez a mi kis falunkban. Mit tehetne az egyszerű horgász? Semmit, összeszedtük, amit tudtunk és elhoztuk.

Két etetést csináltam, az egyiket áztatott, enyhén büdös kukoricával szórtam meg, a másikat a szokásos kefiressel. Ismerősök tanácsára vettem egy kiló főzött tigrismogyorót és abból is szórtam néhány szemet mindkét etetésre. Állítólag erre a mogyoróra nem jön a törpe, de az amur és ponty szereti. Úgy tűnik, ez az állítás megállja a helyét, mert tényleg nem fogtam vele törpét, míg a kefires és a büdös kukoricára is ráakadt néhány nagyobb. Egy botot beraktam snecivel csalizva rablóra, a negyedik pedig a rakós lett, különböző csalikkal, módszerekkel. A rablózás idén nem sok eredményt hoz, hiába próbálkozom mindenfélével. Most sem volt másként. Három kölyökharcsa, egy apró süllő és egy bugyli csuka volt az erőlködésem eredménye. Egyik sem érte el a harminc centit sem. Egyedül a csuka volt kicsit érdekesebb, mert éjfél körül kapta le a felszínen verető kishalat. Ez azért ritkán szokott előfordulni, inkább nappali ragadozó.

Előbb a kárászok jöttek

Majd egy jaszkó

Aztán kezdődött a móka

 

 

 

 

 

 

 

 

A békés halak közül először a kárászok tették tiszteletüket, aztán előkeveredett egy jász keszeg valahonnan, majd sötétedés után megjött az első ponty is. Másfeles körüli pikkelyes. Éjjel jött egy kicsivel nagyobb, majd délelőtt még egy. Ezután megszűntek a kapások, illetve a rakóssal fogdostam a törpét-dévért-kárászt nem túl nagy intenzitással. Kipróbáltam a tigrismogyorót és valóban működött. Az első potyka az orrom előtt akadt le, két másik pedig sikeresen berongyolt a nádba és úgy maradtak le. Szóval ették a pontyok, de az apró horgok miatt rendre leakadtak. Sajnos nem figyeltem oda és elfogytak a közepes méretű horgaim. A nagyokra nem volt kapás, a kicsik meg sokszor nem akadtak rendesen. Így jártam, fel kell töltenem a készleteimet.

Az éjszakai hasonló

Ez meg a délelőtti

Egy szép vöri

 

 

 

 

 

 

 

 

Sötétedés után jött egy kettőfeles pikkelyes, majd 23 óra körül egy húzós kapásba belenyúlva jobb halat sejtek. Lustán jön kifelé, mintha egy ágat is húznék vele együtt. Nem erőltetem. A 23-as főzsinór és a 10-es fonott előke nem éppen nagyhalakra méretezett szerelék, de mint tudjuk, semmi sem lehetetlen. Végre beér a fejlámpám fénykörébe. Nincs itt ág, ez egy szépséges amur, ami hagyja magát vontatni. Gyorsan lazítok a féken és megpróbálom egyenesen a merítőbe irányítani, de meglátja és elfordul, keresztbe meg nem fér bele. A hozzáérő merítőtől megugrik, leránt jó pár méter zsinórt, aztán megint vonatozunk. Fárad már, meg egyébként is elég lusta jószág, ennek ellenére a következő merítés sem sikerül, a hal meg beugrik balra a partról belógó susnyás közé, aztán ott is marad. Hiába húzom, nem jön, ő meg elfáradt és nem tud kiúszni. Nincs mese, ledobálom a gönceimet és ádámkosztümben irány a víz. A párom már lefeküdt, szóval egyedül kell megoldanom ezt a helyzetet. Jobb kézben a bot, bal hónom alatt a merítő, a víz hőmérséklete meg most fél hatnak tűnik, de a halért mindent megtesz a bolond horgász! 🙂 Óvatosan szedegetem a dzsuvát a zsinórról, amikor kiugrik alóla a hal, már tiszta minden, folytatódhat a küzdelem. Most én vagyok hátrányosabb helyzetben, derékig vízben, térdig iszapban, ő meg kipihente magát. El is tart még úgy negyed órát, mire végül fejjel előre beterelem a merítőbe. Nem ugrik, nem csapkod már, teljesen elkészült az erejével. Nekem bezzeg még ki kell jutnom valahogy az alacsony vízszinttől meredek és magas, csúszós partra, ráadásul mezítláb. Végül balesetmentesen ez is sikerül, megússza az amur, a botom, a merítőm, de még a zsinórom is szakadás nélkül! Gyorsan matracra teszem a halat és lemérem. 9 kilót mutat a mérleg. Nem rossz, bár ennyi küzdelem után nagyobbnak gondoltam. Persze ennyivel még nem úszom meg a kalandot! A teljesen elfáradt halat matraccal együtt visszaviszem a vízbe és még vagy 10 percig abajgatom a csatorna közepén, mire önerejéből elúszik. Éppen ideje, már kezdtek kiázni a lábujjaim! 🙂 Jó harc volt, többek között az ilyenekért szeretek horgászni.

Kettőfeles

Most én győztem 🙂

Ezt már nem is mértem

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel eléggé szétrúgtuk a vizet, a következő halra reggelig várni kellett. Ismét beindultak a pontyok és egy kicsivel nagyobb méretűek (2-2,5 kg) jöttek. A kapástalan időszakokban a rakóssal szedegettem néhány kárászt és szebb keszeget vagy éppen elmentem almát szedni. A közelben lévő almafa a tavaszi metszésemet bőséges terméssel honorálta. 🙂

A késői kánikulát egy kis fürdőzéssel próbáltuk enyhíteni, amikor felfigyeltem egy úszó, elkorhadt nádszálra, aminek az egyik végére egy gusztustalan, gömb alakú valami volt tapadva. Már többször is láttunk ilyet úszni, de akkor betudtuk bivalyürüléknek vagy hasonlónak, ez most viszont itt volt közvetlen közel, ezért a merítőmmel kiemeltem. Hát ez egy baromi ronda dolog és még sosem láttunk ilyet! El is neveztük szörnysz@rnak. 🙂 Egy darabig csak bökdöstem egy fával, végül kettévágtam a bozótvágó handzsárommal (ez jó hosszú, így messziről is elértem vele 🙂 ). Most jött a meglepi! A kívülről undorító ürüléknek kinéző valami belülről egy átlátszó zselészerű anyagból volt, különös mintákkal, ami engem leginkább az ősrobbanás pillanatára emlékeztetett. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de akkor is érdekes volt. 🙂 Most már azért óvatosan meg mertem szagolni, de nem volt büdös, inkább csak mocsárszagú. Végül az internetről sikerült beazonosítanom, hogy ez egy élőlény, illetve élőlények tömkelege és édesvízi mohaállatnak hívják. Teljesen ártalmatlan, sőt, a vizet szűrvén, tisztítván inkább hasznos.

Almaszüret is volt

Szörnysz@r..

meg az ősrobbanás 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt bővebben is olvashattok róla:

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2942.html

Az este ismét meghozott egy szép pontyot, nekem pedig egy újabb fürdőzést. Valamibe beakadt a túloldali nádasnál és se ki, se be. Most azért könnyebb volt a helyzetem, mert volt segítségem. Kiderült, hogy a nádasra tekeredett bálamadzagba gabalyodott a szerelék, de olyan erősen, hogy vissza kellett úsznom egy bicskáért. Végül sikerült kiszabadítani és megszákolni a gyönyörű 3,5 kilós pikkelyest.

Hajnali négy tájban elemi erejű kapásra ébredek. Hosszas huzavona után sikerül csak megpillantanom az ellenfelem. Ponty a nagyjából, olyan 4-5 kilósra saccolom, de még nagyon virgonc. Próbál ő is betörni balra a susnyás alá, csak éppen nincs már hova, mert előző nap kivágtam. 🙂 Kemény küzdelem után végül sikerül szákba terelnem és akkor döbbenek rá, hogy ez majdnem akkora, mint az amur volt. 8,20-nál áll meg a mérleg, gyönyörű hal. Ekkora pontyot még sosem fogtam itt a csatornán, de ha jól belegondolok, máshol sem. Néhány fotó után óvatosan visszacsúsztatom a vízbe. Villámgyorsan eliramlik, ennek ez a kis csatározás meg sem kottyant.

Ez megfürdetett

A 8,20-as

Ő volt az utolsó.

 

 

 

 

 

 

Szombaton vége a kánikulának, már érezni a hidegfront jeleit. Érezhetik ezt a halak is, mert egész nap nem fogunk semmit. Délután öt körül megjön az eső, ami aztán változó intenzitással esett egészen hajnali egyig. Az éjszakai esőzés tetszett a halaknak, legalábbis a kárászoknak, mert a tigrismogyoróval csalizott horgokat állandóan felvették. Egy idő után eluntam a szakadó esőben való kiugrálást és inkább kivettem a botokat aztán elvonultam aludni. Hajnalban, amikor már elállt az eső, visszadobáltam őket és sikerült fognom egy másfeles potykát. Ez volt az utolsó halunk ezen a hétvégén. Reggeltől ismét megszűnt minden kapás, a súlyos felhők pedig arra ösztönöztek, hogy ideje pakolni és elvonulni, mielőtt kapunk a nyakunkba egy újabb adag esőt.

Az új lámpám tetszik a békáknak 🙂

 

 

Másfél hónap kihagyás után ez egy jó peca volt, a 8.20-as ponty pedig egy újabb csodálatos élménnyel gazdagította a horgászmúltamat. Két másfeles potykát feláldoztunk a gasztronómia oltárán, meg elhoztunk kb. 20 törpét, a többi hal a fogás és fotózás után visszakerült a csatiba.

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair