Manapság nagyon elszaladt a ló a horgászcikk iparral. Annyi termék, oly sokféle gyártó és minőség létezik, hogy még egy öreg, rutinos horgász is beleőszül a bőség zavarába. A reklámok és sajnos sokszor a tesztelők cikkei, videói is azt sugallják: ezt vedd meg, ezzel megfogod a halat, a többi nem jó semmire! Ez a fajta reklámpolitika egyenesen rábeszéli a célközönséget a termékre, még akkor is, ha valójában nincs rá szüksége vagy jóval olcsóbban is hozzájuthatna a neki megfelelő felszereléshez. Mert ki ne akarna a fotókon és a videókon látható hatalmas, gyönyörű halakat fogni, ha pedig ezt egy profi horgász vagy szakíró sugallja nekünk, már nyúlunk is a pénztárcába, és nem számít, milyen mélyre kell nyúlni.

De mit csináljon az, akinek nem elég vastag a pénztárcája vagy egy kezdő fiatal, akinek még jövedelme sincs, esetleg egy újrakezdő, aki nem akar az új módszerek kipróbálására százezreket költeni?

Valóban csak a csillagászati áron kínált, űrtechnológiával készült felszereléssel lehet halat fogni? Tényleg igazuk van a fórumokon szószóló sznoboknak és a 25 eFt alatti botok, orsók nem valók semmire? Kell 8-10 golyóscsapágy egy orsóba ahhoz, hogy jó legyen? Miért kell feederbot a 100 méterre való horgászathoz? Ultrakönnyű és karcsú botok a fenekező módszerekhez? Fogósabbak az aromás/ízesített csalik, mint a természetesek? És még sorolhatnám napestig a kérdéseket, amikkel egy kezdő pecásnak szembesülnie kell. Minden kérdést én sem tudok megválaszolni, mert akkor egy könyvet kellene írnom és főállású független tesztelőnek kellene lennem. Ebben az írásban csak az olcsó botokról és orsókról próbálok meg képet alkotni, természetesen a teljesség igénye nélkül!

• 

• 

• 

No, de nézzük, hogyan is tudunk viszonylag olcsón, mégis elfogadható felszereléshez jutni. Először is kerüljük el a piacos botokat, orsókat. Szintén kerüljük a multi áruházak akciós, szezonális ajánlatait. Nem túl jó választás a horgászáruházak egy-egy módszerre összeállított szettje sem, bár ezek között azért találni elfogadhatóakat. Jobban járunk, ha inkább mi magunk választjuk ki a botot, az orsót és minden egyebet, a saját igényeinknek megfelelően. Nagyon jó dolog a fórumokon, blogokon tájékozódni, esetleg kérdezni a kiszemelt termékről!

Kezdjük a botokkal! A fenekező módszerek többségéhez kezdőként tökéletesen megfelel egy olcsó árkategóriás kompozit anyagú bot. Legyen az picker, feeder, bojlis vagy csak egy általános pontyozó pálca. A kompozit anyag és az olcsóság nem jelenti azt, hogy ne felelne meg a célnak. Mivel itt letett botokkal horgászunk, a súly nem számít, cserébe viszont egy nagyon rugalmas, mégis erős, szinte törhetetlen pálcát kapunk. Léptem már rá a picker botomra és nem lett semmi baja, pedig nem éppen pillesúlyban vagyok. :)  Ezeket a botokat nem kell félteni, lehet ütni-vágni, a rugalmasságuk pedig könnyedén felőrli akár a nagyobb amurok erejét is. Ha valahogy mégis sikerül eltörni pl. kerékpár küllők közé betolva tekerés közben vagy autó csomagtér ajtóval odacsukni (saját tapasztalatok) , a pár ezer forintos botot nem nagy érvágás pótolni. Egyedül távdobásra nem igazán alkalmasak, mert itt a hajlékonyság már hátrányt jelenthet.

Régebben a csatornákon öreg teleszkópos botokat használtam damillal az amur horgászatára, de a nagyobb halak rendszeresen megtéptek a sok hínár miatt. Átváltottam fonott zsinórra, arról meg valahogy mindig lemaradtak, lerázták magukat, hiába voltak szuper horgaim. Végül rájöttem, hogy túl merevek a botjaim a fonotthoz és az amur ütéseit, fejrázását nem tudják megfelelően csillapítani, ezért rendszeresen kipattan a horog a szájukból. Elmentem a horgászboltba és kiválasztottam két olyan bojlis botot, amiket a spiccüknél megfogva szinte karikába lehetett hajlítani. Mindkettő kompozit anyagú, gyakorlatilag filléres (6 eFt körül) kategóriába tartozó bot volt.

Azóta is ezeket használom „nehéz” fenekezőként amurra, vagy akár stupekkel csukára, harcsára és ritkán marad le róluk hal a fonott zsinór ellenére. Ráadásul a csatornákon hínárcsapdaként is bevetem őket, ha a szükség úgy hozza. Ilyenkor 30-as fonottal átdobok a túloldali nádasba egy nagyobb ólmot, a botot lefektetem a földre és az orsó száránál egy mélyre szúrt ágassal rögzítem. A víz felszínére fektetett zsinór egy idő után szépen megfogja az uszadékokat, hínárt, békalencsét stb. Több napos horgászat esetén ennek a mennyisége mázsákra rúghat, folyamatosan terhelve a botot, de ezek bírják, max. a festés kopott meg rajtuk az eltelt 10 év alatt.

• 

• 

Szóval, ne féljünk az olcsó kompozit anyagú botoktól! Menjünk el egy nagyobb horgászboltba, nézzünk meg, próbáljunk ki egy ilyen filléres botot, válasszunk hozzá egy középkategóriás orsót és így akár 15 ezer forintból beszerezhetünk egy párost. De milyen legyen az orsó? Valóban kell nekünk 10 golyóscsapágy, alumínium dob, meg hasonló nyalánkságok az egyszerű horgászmódszerekhez?

20-30 évvel ezelőtt jó, ha egy golyóscsapágy volt az orsókban, minden más helyen bronz, alu vagy műanyag perselyeket alkalmaztak. Ezek az orsók több 10 éven keresztül gond nélkül ellátták a feladatukat. Persze nem vagyok én a fejlődés ellen és tudom, hogy egy golyóscsapágynak kisebb a súrlódási ellenállása, ezért valamivel könnyebben, egyenletesebben lehet tekerni egy sok csapágyas orsót, de azt is átlátom, amikor marketing fogásból pakolnak tele egy orsót csapágyakkal és hiper-szuper műszerként hirdetik.

Valójában egy orsóban a golyóscsapágy inkább potenciális hibaforrás, mintsem csúcstechnológia. Ha beázik, néhány nap alatt képes mozdíthatatlanul berohadni. Márpedig a horgászat vizes műfaj, könnyen előfordulhat, hogy víz alá kerül az egész orsó. Természetesen léteznek rozsdamentes csapágyakkal ellátott orsók, de azok már általában egészen más árkategóriát képviselnek, mint amiről jelenleg szó van. Na jó, van néhány cég amelyik az olcsóbb orsóiba is rozsdamentes csapágyakat épít, de ez itt nem a reklám helye, mindenki keresse meg magának a tutit!

• 

• 

Volt régebben egy olcsó nyeletőfékes orsóm, amire 6 vagy 7 golyóscsapágy volt ráírva. Egy ideig tette a dolgát rendesen, aztán arra figyeltem fel, hogy szálkásítja, eszi a damilt. Kiderült, hogy a profi mérnökök egy golyóscsapágyat terveztek a zsinórvezető görgő alá, de rozsdamentesre már nem futotta. Ez a csapágy a nedvességtől egy idő után beállt, mint a zord idő, a damil pedig egy vájatot csinált a görgőbe, az meg elkoptatta a zsinórt. Ment a kukába, én meg nem vettem többet sok csapágyas olcsó kategóriás orsót. Jó dolog a csapágyazott zsinórvezető görgő, de mivel az van a legnyitottabb helyen csak akkor van értelme, ha rozsdamentes.

Egy egyszerű fenekezésre vagy úszózásra való orsóba valójában ma is elég egy csapágy és esetleg egy tűgörgős visszaforgás-gátló, de ha haladni akarunk a korral, válasszunk három csapágyas kurblit, az sem sokkal drágább. Inkább arra figyeljünk, hogy tökéletes legyen a fék, nyomórugó legyen a felkapókarnál és egyenletesen csévélje a zsinórt. Azt, hogy első, hátsó, nyelető vagy harcifékes orsó, szintén mindenkinek magának kell eldöntenie az igényei szerint. Én lusta horgász vagyok, ezért szinte már csak nyeletőfékes orsókat használok minden módszerhez. Ha föl kell állnom egy sörért, csak egy mozdulat és biztos nem veszi le semmi a botot az ágasról.

Természetesen vannak módszerek, amikor bizony jobban a pénztárcába kell nyúlnunk, ha igazán élvezetesen akarunk lógatni. Ide tartozik az összes kézben tartott bottal való horgászat és a már említett távdobás, de ezekre most külön nem térek ki, mivel ez a cikk az olcsó, egyszerű horgászatról szól.

• 

• 

• 

Nem akartam márkákat, típusokat írni, mert nem vagyok teszthorgász, nincs lehetőségem sokféle terméket, gyártmányt kipróbálni, ezért nem tudok releváns véleményt alkotni. Most mégis kivételt teszek, mert időközben beszereztem egy új, olcsó nyeletőfékes orsót, amit nem voltam rest apró darabokra szedni, hogy lássam, mire számíthatok később az évek során. Ezt most megosztom veletek! Kicsivel lejjebb találjátok a cikket Silstar Tierra 440FS teszt címen.