szeptember 5 2017

Nagy halak éjszakái

Elnézést kérek a nagyérdeműtől az oldalam hanyagolásáért, de sem időm, sem kedvem nem volt horgászni menni a rekkenő hőségben, így írnom sem volt miről. Azért a Kunin megejtettük a szokásos családi háromnapos pecát, olyan gyenge eredménnyel, hogy azt szinte említeni sem érdemes. Egy másfeles ponty és néhány nagyobb dévér, kárász volt a végeredmény. Jól néz ki a Kuni, de tele van hínárral és alig van olyan hely, ahol be lehet dobni hínárvágás nélkül.

A Kuni

Egyetlen ponty..

és pár dévér

 

 

 

 

 

 

 

 

Másfél hónapja nem voltunk a kedvenc csatornánkon, így ideje volt már egy jó hosszú hétvégi pecának. Ráadásul remek híreket kaptam ismerősöktől, fogják szépen az amurt és a 3 kilós pontyok sem ritkák. A másik jó hír, hogy végigkotorták a 30-ast és az Ürbői-zsilip környékét. Elég sokan horgásszák a friss kotrást és mint írtam, nem is eredménytelenül.

Végigkotorták

A hídon túl is

és az ürbőinél is

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszú hétvégét már szerda délután kezdtük. 🙂 Szerencsére a kiszemelt hely üres volt, így a gyors táborverés után indulhatott a lógatás. A víz eléggé lent van, normálisan folyik, 22-23°C hőmérsékletű és a már szokásos sáros, zavaros színű. A kishalak fröccsentek, robajló balinok vetődtek utánuk, a távolból mintha pontyugrást is hallottam volna, a nád pedig mindenhol le volt zabálva. Szóval jól nézett ki, komoly reményekkel kecsegtetett. Sajnos a horgászhelyen meglátszott a másfél hónapos kihagyásunk. Löwenbrau-s dobozok bedobálva a nádasba, Uncle Bens üvegek a magas fűben, etetős zacskók szétszórva. Lejött a horgász kikapcsolódni, evett-ivott, jól érezte magát, közben szétszórta a szemetét, mint disznó a trágyát. Így megy ez a mi kis falunkban. Mit tehetne az egyszerű horgász? Semmit, összeszedtük, amit tudtunk és elhoztuk.

Két etetést csináltam, az egyiket áztatott, enyhén büdös kukoricával szórtam meg, a másikat a szokásos kefiressel. Ismerősök tanácsára vettem egy kiló főzött tigrismogyorót és abból is szórtam néhány szemet mindkét etetésre. Állítólag erre a mogyoróra nem jön a törpe, de az amur és ponty szereti. Úgy tűnik, ez az állítás megállja a helyét, mert tényleg nem fogtam vele törpét, míg a kefires és a büdös kukoricára is ráakadt néhány nagyobb. Egy botot beraktam snecivel csalizva rablóra, a negyedik pedig a rakós lett, különböző csalikkal, módszerekkel. A rablózás idén nem sok eredményt hoz, hiába próbálkozom mindenfélével. Most sem volt másként. Három kölyökharcsa, egy apró süllő és egy bugyli csuka volt az erőlködésem eredménye. Egyik sem érte el a harminc centit sem. Egyedül a csuka volt kicsit érdekesebb, mert éjfél körül kapta le a felszínen verető kishalat. Ez azért ritkán szokott előfordulni, inkább nappali ragadozó.

Előbb a kárászok jöttek

Majd egy jaszkó

Aztán kezdődött a móka

 

 

 

 

 

 

 

 

A békés halak közül először a kárászok tették tiszteletüket, aztán előkeveredett egy jász keszeg valahonnan, majd sötétedés után megjött az első ponty is. Másfeles körüli pikkelyes. Éjjel jött egy kicsivel nagyobb, majd délelőtt még egy. Ezután megszűntek a kapások, illetve a rakóssal fogdostam a törpét-dévért-kárászt nem túl nagy intenzitással. Kipróbáltam a tigrismogyorót és valóban működött. Az első potyka az orrom előtt akadt le, két másik pedig sikeresen berongyolt a nádba és úgy maradtak le. Szóval ették a pontyok, de az apró horgok miatt rendre leakadtak. Sajnos nem figyeltem oda és elfogytak a közepes méretű horgaim. A nagyokra nem volt kapás, a kicsik meg sokszor nem akadtak rendesen. Így jártam, fel kell töltenem a készleteimet.

Az éjszakai hasonló

Ez meg a délelőtti

Egy szép vöri

 

 

 

 

 

 

 

 

Sötétedés után jött egy kettőfeles pikkelyes, majd 23 óra körül egy húzós kapásba belenyúlva jobb halat sejtek. Lustán jön kifelé, mintha egy ágat is húznék vele együtt. Nem erőltetem. A 23-as főzsinór és a 10-es fonott előke nem éppen nagyhalakra méretezett szerelék, de mint tudjuk, semmi sem lehetetlen. Végre beér a fejlámpám fénykörébe. Nincs itt ág, ez egy szépséges amur, ami hagyja magát vontatni. Gyorsan lazítok a féken és megpróbálom egyenesen a merítőbe irányítani, de meglátja és elfordul, keresztbe meg nem fér bele. A hozzáérő merítőtől megugrik, leránt jó pár méter zsinórt, aztán megint vonatozunk. Fárad már, meg egyébként is elég lusta jószág, ennek ellenére a következő merítés sem sikerül, a hal meg beugrik balra a partról belógó susnyás közé, aztán ott is marad. Hiába húzom, nem jön, ő meg elfáradt és nem tud kiúszni. Nincs mese, ledobálom a gönceimet és ádámkosztümben irány a víz. A párom már lefeküdt, szóval egyedül kell megoldanom ezt a helyzetet. Jobb kézben a bot, bal hónom alatt a merítő, a víz hőmérséklete meg most fél hatnak tűnik, de a halért mindent megtesz a bolond horgász! 🙂 Óvatosan szedegetem a dzsuvát a zsinórról, amikor kiugrik alóla a hal, már tiszta minden, folytatódhat a küzdelem. Most én vagyok hátrányosabb helyzetben, derékig vízben, térdig iszapban, ő meg kipihente magát. El is tart még úgy negyed órát, mire végül fejjel előre beterelem a merítőbe. Nem ugrik, nem csapkod már, teljesen elkészült az erejével. Nekem bezzeg még ki kell jutnom valahogy az alacsony vízszinttől meredek és magas, csúszós partra, ráadásul mezítláb. Végül balesetmentesen ez is sikerül, megússza az amur, a botom, a merítőm, de még a zsinórom is szakadás nélkül! Gyorsan matracra teszem a halat és lemérem. 9 kilót mutat a mérleg. Nem rossz, bár ennyi küzdelem után nagyobbnak gondoltam. Persze ennyivel még nem úszom meg a kalandot! A teljesen elfáradt halat matraccal együtt visszaviszem a vízbe és még vagy 10 percig abajgatom a csatorna közepén, mire önerejéből elúszik. Éppen ideje, már kezdtek kiázni a lábujjaim! 🙂 Jó harc volt, többek között az ilyenekért szeretek horgászni.

Kettőfeles

Most én győztem 🙂

Ezt már nem is mértem

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel eléggé szétrúgtuk a vizet, a következő halra reggelig várni kellett. Ismét beindultak a pontyok és egy kicsivel nagyobb méretűek (2-2,5 kg) jöttek. A kapástalan időszakokban a rakóssal szedegettem néhány kárászt és szebb keszeget vagy éppen elmentem almát szedni. A közelben lévő almafa a tavaszi metszésemet bőséges terméssel honorálta. 🙂

A késői kánikulát egy kis fürdőzéssel próbáltuk enyhíteni, amikor felfigyeltem egy úszó, elkorhadt nádszálra, aminek az egyik végére egy gusztustalan, gömb alakú valami volt tapadva. Már többször is láttunk ilyet úszni, de akkor betudtuk bivalyürüléknek vagy hasonlónak, ez most viszont itt volt közvetlen közel, ezért a merítőmmel kiemeltem. Hát ez egy baromi ronda dolog és még sosem láttunk ilyet! El is neveztük szörnysz@rnak. 🙂 Egy darabig csak bökdöstem egy fával, végül kettévágtam a bozótvágó handzsárommal (ez jó hosszú, így messziről is elértem vele 🙂 ). Most jött a meglepi! A kívülről undorító ürüléknek kinéző valami belülről egy átlátszó zselészerű anyagból volt, különös mintákkal, ami engem leginkább az ősrobbanás pillanatára emlékeztetett. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de akkor is érdekes volt. 🙂 Most már azért óvatosan meg mertem szagolni, de nem volt büdös, inkább csak mocsárszagú. Végül az internetről sikerült beazonosítanom, hogy ez egy élőlény, illetve élőlények tömkelege és édesvízi mohaállatnak hívják. Teljesen ártalmatlan, sőt, a vizet szűrvén, tisztítván inkább hasznos.

Almaszüret is volt

Szörnysz@r..

meg az ősrobbanás 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt bővebben is olvashattok róla:

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2942.html

Az este ismét meghozott egy szép pontyot, nekem pedig egy újabb fürdőzést. Valamibe beakadt a túloldali nádasnál és se ki, se be. Most azért könnyebb volt a helyzetem, mert volt segítségem. Kiderült, hogy a nádasra tekeredett bálamadzagba gabalyodott a szerelék, de olyan erősen, hogy vissza kellett úsznom egy bicskáért. Végül sikerült kiszabadítani és megszákolni a gyönyörű 3,5 kilós pikkelyest.

Hajnali négy tájban elemi erejű kapásra ébredek. Hosszas huzavona után sikerül csak megpillantanom az ellenfelem. Ponty a nagyjából, olyan 4-5 kilósra saccolom, de még nagyon virgonc. Próbál ő is betörni balra a susnyás alá, csak éppen nincs már hova, mert előző nap kivágtam. 🙂 Kemény küzdelem után végül sikerül szákba terelnem és akkor döbbenek rá, hogy ez majdnem akkora, mint az amur volt. 8,20-nál áll meg a mérleg, gyönyörű hal. Ekkora pontyot még sosem fogtam itt a csatornán, de ha jól belegondolok, máshol sem. Néhány fotó után óvatosan visszacsúsztatom a vízbe. Villámgyorsan eliramlik, ennek ez a kis csatározás meg sem kottyant.

Ez megfürdetett

A 8,20-as

Ő volt az utolsó.

 

 

 

 

 

 

Szombaton vége a kánikulának, már érezni a hidegfront jeleit. Érezhetik ezt a halak is, mert egész nap nem fogunk semmit. Délután öt körül megjön az eső, ami aztán változó intenzitással esett egészen hajnali egyig. Az éjszakai esőzés tetszett a halaknak, legalábbis a kárászoknak, mert a tigrismogyoróval csalizott horgokat állandóan felvették. Egy idő után eluntam a szakadó esőben való kiugrálást és inkább kivettem a botokat aztán elvonultam aludni. Hajnalban, amikor már elállt az eső, visszadobáltam őket és sikerült fognom egy másfeles potykát. Ez volt az utolsó halunk ezen a hétvégén. Reggeltől ismét megszűnt minden kapás, a súlyos felhők pedig arra ösztönöztek, hogy ideje pakolni és elvonulni, mielőtt kapunk a nyakunkba egy újabb adag esőt.

Az új lámpám tetszik a békáknak 🙂

 

 

Másfél hónap kihagyás után ez egy jó peca volt, a 8.20-as ponty pedig egy újabb csodálatos élménnyel gazdagította a horgászmúltamat. Két másfeles potykát feláldoztunk a gasztronómia oltárán, meg elhoztunk kb. 20 törpét, a többi hal a fogás és fotózás után visszakerült a csatiba.

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair