augusztus 20 2019

Kotródások

Augusztus 20. Végre ismét egy hosszúhétvégés ünnep, ami némi szabadsággal megfejelve majdnem egy hét horgászat lehetőségével kecsegtet. Mostanában egy kicsit hanyagoltam a csatornákat, közel két hónapja feléjük sem néztem, bár ebben közrejátszott a balatoni peca és a kánikula. Mivel némi lehűlést ígértek a levelibékák, itt az ideje egy szerdától keddig tartó csatornapecának. Ráadásul a hétvégéig egyedül leszek, mert a páromnak nem sikerült szabadságot kivennie. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Három napig konzervet ebédelek, nincs, aki elmosogasson és még a kávét is nekem kell főznöm. Cserébe a halaknak szentelhetem minden figyelmemet, ez pedig már önmagában megéri ezt a kis nélkülözést. 🙂

Persze azért a kutyámat levittem magammal, hogy legyen, aki figyel akkor is, amikor én már fáradok. Már megtanulta az okos dög, ha megszólal az orsó fékje, akkor mindig felugrok vagy kiugrok a lakóból, ezért intenzív ugatással jelzi az ilyen kapásokat. Persze azért nem lehet teljesen komolyan venni, mert a bivalyoktól kezdve a sünökig mindent megugat. 🙂 Abban viszont mindig biztos lehetek, ha megszólal az elektromos jelző és elkezd ugatni a kutyám, akkor szól a fék, még ha én nem is hallom.

Szóval szerda délelőtt elértem a kedvenc csatorna hídját, majd jobbra fordulva megdöbbenve beleállok a fékbe! Ameddig csak ellátok, kopasz a part! Eltűnt a nádas, eltűntek a fák, a bokrok, de még a fű is! Nézem egy darabig a holdbéli tájat, mire leesik a tantusz: jé, kikotorták a csatornát!

Kikotorták

Illetve most kotorják

Jó kopasz lett

 

 

 

 

 

 

Lassan továbbmegyek, majd ismét fék: nemhogy kikotorták, most kotorják! A távolban látom, ahogy a hatalmas sárga munkagép forgolódik a parton. Némi elmélkedés után félreállok a szerelvénnyel és gyalog, a kutyámmal folytatom az utat. Inkább egy kilométer séta, mint hogy ennyit tolassak vissza, ha nem tudok megfordulni a lakókocsival. Nem mintha nem tudnék tolatni a lakóval, de ez már egy kicsit túlzás lenne. 🙂

Séta közben van időm gondolkodni és arra jutok, hogy a friss kotrás horgászat szempontjából akár jó is lehet. Ezt a halak is jelzik. A sáros, uszadékkal teli vízben rengeteg kishal mozog, a ragadozók pedig hangos csobbanásokkal kergetik őket. A fenéken vajon mi lehet? Ahogy közeledem a markolóhoz, már látom, hogy túlment a kedvenc horgászhelyünkön és bejöhettem volna a szerelvénnyel.

Ennek a helynek a lényege, hogy viszonylag könnyen megfordulhatok a lakókocsival és a helyére beállítva még az elősátorral felszerelve is elfér az egész úgy, hogy nem zavarom az úton elhaladó többi horgászt. A parton lévő öreg olajfa délutántól adott némi árnyékot. Hát ennek most vége, mert a fát kikapta és félretolta oldalra a markolós.

Végül elérem a munkagépet és elbeszélgetek a kezelőjével. Kiderül néhány fontos apróság, mint pl. péntekig kotor csak, mert jövő héten már máshova megy. Reggel 8-16 óráig dolgozik és mindig ki-be jön a géppel. Elmondja, hogy általában két nap alatt megszárad annyira a kiszedett iszap, hogy rá lehessen menni és a horgászhelyemnél már előző nap végzett. Visszasétálok a helyig és valóban rá tudok lépni, bár még egy kicsit süppedős, néhol pedig kifejezetten lágy.

Odasétáltam

Két nap alatt megszárad

Most még az eb is süllyed

 

 

 

 

 

 

Elindulok a kocsihoz és közben alaposan megrágom magamban, hogy mi legyen. Mire elérem az autót, döntöttem: maradok és rápróbálok a friss kotrásra! Behúzom a lakót, sikeresen megfordulok, beállítom a helyére és szépen felépítem a tábort. Mire végzek, már jócskán benne járunk a délutánban. Előkerülnek a botok, ágasok, horgászszék stb. és kezdődhet a peca. Igen ám, de van egy kis bökkenő! Olyan meredek a frissen feltöltött part, hogy komoly kihívást jelent még egy vödör víz felvétele is. Nincs mese, elő az ásóval és nekiállok lépcsőfokokat ásni a még viszonylag lágy iszapos talajba. Nem működik rendesen a dolog, mert már az első lépcsőfoknál tocsogok a sárban. Gumicsizmát húzok és úgy folytatom. Ez az iszap olyan, mint a friss beton. Minél többet toporgok rajta, annál inkább feladja a benne lévő vizet.

Közben aznapra végez a markolós és kifelé megáll mellettem. Amikor meglátja, hogy min ügyködöm, szól, hogy nagyjából 50 méterrel odébb kiszedett néhány deszkát és gerendát, talán jók lennének lépcsőfokoknak. Megköszöntem, majd amikor továbbment, dudálással jelezte nekem a deszkák helyét. Elszaladtam értük és valóban, egy kis plusz munkával (szétütés, szögtelenítés stb.) egész elfogadható lépcsőfokokat tudtam faragni belőlük. Kicsit még ugyan csúszkáltak, meg billegtek, de majd ahogy szárad a part, stabilabb lesz. A lényeg, hogy így már sokkal könnyebb vizet mernem és egy esetleges szákolás szintén egyszerűbben megy majd.

Kopaszon a tábor

Kellett egy lépcső

Végre bedobva

 

 

 

 

 

 

Végre nekiülhettem a pecának. Kicsit még sáros volt a víz és a tetején úszott a sok felszaggatott gyökér, de ezt az erős északi szél átfújta a túloldalra, szóval előttem már horgászható volt a csati. Csináltam egy kukoricás etetést és egy feederbottal rádobtam, egy match bottal pedig magam előtt horgásztam meg a friss kotrást. Mivel nem volt kapás, egy kicsit odébb bedobtam egy csalihalhálót, a match botot pedig lecseréltem spiccbotra és elkezdtem éjszakára snecit fogni. Mikor eleget fogtam, leeresztettem a csontival csalizott horgot a fenékre és rápróbáltam a nagyobbakra. Persze egyből törpét fogtam, abból is az apraját. Beállítottam a horgot 10 centivel a fenék fölé, erre rögtön megjöttek a keszegek. Nem voltak nagyok, féltenyérnyi-tenyérnyi méretűek, de folyamatosan jöttek és jól telt velük az idő. Végül a kutyám jelezte, hogy vacsoraidő van, meg ideje felkészülni az éjszakai lógatásra. Beállítottam a napelemes lámpákat, előkészítettem a fejlámpát, újradobtam a feedert és ráetettem még egy kicsit, majd lecseréltem az úszós botot egy kishalazós szerkóra. Ez utóbbi hozta meg az első halat, egy aprócska szürkét. Ezzel vége is volt egész hétre a rablóhalak fogásának, törpén kívül nem sikerült mást fogni. Illetve az egyik éjjel akadt valami nagyobb, de egy fejrázást követően elment, egyszer pedig a csalihalhálóba akadt egy aprócska süllő és annyi.

Legalább nem törpe

Sütyi a kishalasban

Kettőfeles

 

 

 

 

 

 

Sötétedés után végre felsírt a feeder fékje és megszákoltam az első pontyot, egy másfeles pikkelyest. Kb. egy óra múlva jött a tesója, majd hajnali kettő felé beugrott egy 2,5-es. Mind ment vissza. Egyrészt a 48 órás szabály miatt, másrészt úgy voltam vele, hogy lesz itt még, majd a szabadság végén elteszünk néhányat a halászléhez, meg rántani. Közben feljött a hold és teljes terjedelmében bevilágította a tájat. Abba is maradt minden kapás, én meg vízszintesbe tettem magam reggelig.

A pirkadat jókora ködöt hozott magával, mintha egy őszi reggel lenne, de a halak étvágyát nem hozta meg. Nyolc körül megjött a markolós, egy kicsit elbeszélgettünk, majd ment tovább dolgozni. Nagyjából délig tudtam horgászni, utána elért hozzám a kotrás mellékterméke, ezért be kellett szüntetnem minden, horgászatra irányuló tevékenységet. Sebaj, amúgy is csak egy kisebb pontyot fogtam egész délelőtt. Egy jó konzervebéd után deleltem kicsit, majd néhány jéghideg sör társaságában eljátszottam a kutyámmal. A dög nagyon élvezte a dolgot, én már kevésbé. Aztán rájöttem, hogy az etetőkukorica beszóró kézikészülékemmel jóval messzebbre tudom dobni a teniszlabdáját, mint kézzel, így pedig több időm marad a sörömre. Ezzel helyrerázódott minden és immár mindketten élveztük a játékot. 🙂

Telihold..

és reggeli köd

Egy ponty délig

 

 

 

 

 

 

 

 

Négy körül ismét kijön a markolós. A kutyám teljesen padlót fog a monstrumtól, azt sem tudja, merre meneküljön. Azért amikor a kezelője leállítja, csak odamerészkedik és körbeszagolja a lánctalpakat. Elbeszélgetünk a pecáról, kiderül, hogy ő is horgász, csak más vizeken űzi a sportot, elmondja, hogy holnap már csak kb. egyórás munkája van, akkor beszól telefonon, hogy elkezdhetik nyomatni a vizet, majd a leúszott dzsuvát még a hídnál kiszedi és azzal végzett ezen a szakaszon. Nagyon közvetlen, segítőkész ember. Kérésemre a kiszedett olajfát odébb tolja, a megmaradt fa mellett pedig elegyengeti a placcot, hogy a lakóval legalább egy kicsit árnyékosabb helyre tudjak állni. A partból is kimarkol egy lapáttal, hogy a horgászládámmal vagy a székemmel le tudjak ülni egész a vízig. Ez neki pár perc volt, én meg félnapokat dolgoztam volna vele. Ezúton is köszönöm neki!

Itt most nem lehet pecázni

Elegyengetett placc

és kimarkolt horgászhely

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel ma a szél alig fújt, a csatorna is lassan csorgott, már hat óra elmúlt, mire leúszott az összes dzsuva és bedobhattam a cájgokat.  Valójában mindegy volt, mert a halaknak valamitől teljesen elment az étvágyuk és egész másnapig nem fogtam semmit.

Pénteken a markolós valóban nagyjából egy óra alatt végzett. Kilenc körül elkezdték nyomatni a vizet, tíz körül pedig kijött a munkagéppel. A vízszint megemelkedett 10-15 centivel, egy óra alatt leúszott az összes maradék és a sáros zavarosság is szép lassan megszűnt. Végre nekiállhattam egy teljes értékű horgászatnak. Tetszett a halaknak a vízfrissítés, rögtön megjött az étvágyuk. Először a keszegeket kezdtem fogdosni úszóssal, majd kora délután megérkezett az első komolyabb: egy hatos amur a feederre. Ezt követően egészen másnap reggelig fogdostam a kilós, másfeles pontyokat. Nem tudom, pontosan mennyit, mert egyből mentek vissza, de 15 biztos volt. Reggel nyolc után akasztottam az utolsót, utána mintha érezték volna, hogy megjött a családom és nem zavartak minket holmi kapásokkal. 🙂

Hatos amur

és tucatpontyok

A reggeli uccsó

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó hír, hogy szinte minden nap jöttek a halőrök. Elbeszélgettem velük erről a 48 órás haltárolási szabályról és azt mondták, hogy ők ezt nem nézik és az RSD engedélyben sincs benne. Ez érdekes, de hiszek a halőröknek, így a hatos amurt és egy másfeles pontyot már haltartóba mertem tenni.

A nappali kapástalanság hatására a fiammal elmentünk megnézni egy másik szakaszát a csatornának. A víz jól nézett ki, de levágták a nádat, ezért teljesen kopasz a part itt is. Azért lehet, hogy legközelebb rápróbálok.

A másik szakasz

Egész jól néz ki

Legközelebb talán idejövünk

 

 

 

 

 

 

Estére ismét megéheztek a halacskák. Egy compó kezdte a sort, majd egy spanyolpikkelyes, kiló körüli szépség folytatta. Ezután jövögettek a szokásos méretű egyenpontyok. Másnap reggel megfogtam a peca legnagyobb pontyát: egy 4,20-as pikkelyest és ezzel zárult a komolyabb halak fogása. A kisebb pontyok azért még jöttek rendszeresen, pár szebb kárász is beugrott közéjük, de nagyobb fogásom és akasztásom már nem volt.

Egy szép compó

Ez meg a spanyol

és a négyhúszas potyka

 

 

 

 

 

 

 

Érdekesség, hogy a friss kotrás pár méterre a parttól tele van iszappal és az eddig kemény mederfeneket is belepte egy lágy iszapréteg. Valószínűleg ez a folyamatos kotrásból származó hordaléktól van és idővel talán elviszi a víz. Most viszont a vízbe menve úgy tűnt, mintha iszaposabb lenne, mint kotrás előtt volt. Az viszont tény, hogy az iszap alatt jóval mélyebb lett a meder. Ha egy kicsit elkezdtem kirugdosni az iszapot magam alól, simán ellepett a víz, pedig igen alacsony vízállású volt a csati.

Így nézett ki..

és ilyen lett

Azért kezdem belakni 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

A másik érdekesség, hogy legalább 30 éve nem volt kotorva a csatornának ez a szakasza. Valószínűleg az elkövetkezendő 30 évben nem is fogják újra kotorni. Hamarosan itt az ősz, itt lenne az ideje néhány fát ültetni a partjára. Nem kell hozzá más, csak egy ásó meg egy vödör és némi munkakedv. Magoncokat, 1-2 éves suhángokat mindenhol találni a partján vagy a közelében. Lombhullás után csak ki kell ásni és elültetni a kedvenc helyünkön. Nyár, fűz, faeper stb. mind jó lehet, pár év múlva pedig élvezhetjük hűsítő árnyékukat. Szóval, akinek van kedve ilyesmihez, ne tartsa vissza magát!

Mottó: Ha nincs kapás, ültess fát!

Na jó, ez nem igazán rímel, de most nem jut jobb eszembe! 🙂

Szélmalomharc

 

 

Még annyit, hogy sajnos idén is sikeres volt a törpék ívása. Tele van a csatorna ivadékfelhőkkel. Kettőt sikerült elérnem a 3 méteres, sűrű szövésű merítőmmel és jó részüket kiemeltem a partra, de ez egy szélmalomharc, annyi van belőlük.

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair