július 11 2012

Kánikula… akkor irány a Duna!

Ebben a rekkenő hőségben nem szeretek horgászni a kedvenc csatornámon. Ennek több oka is van. Az első és talán a legfontosabb, hogy nincs, illetve csak elvétve található árnyékot adó fa a parton, ezért szó szerint kibírhatatlan a meleg. Hiába a 3×3-as pavilon, hiába a különböző napernyő, a hűs árnyékot adó fákat nem pótolja semmi. A másik fontos dolog: maguk a halak! Sajnos ez a kis csati ilyenkor túlságosan felmelegszik, az iszapban bűzös gázok képződnek, csökken az oxigén tartalom és drasztikusan romlik a víz minősége. Ez természetesen kihat a halaink étvágyára. Röviden: nem fogunk semmit! A harmadik pedig a vérszívó állomány. Bögöly, pőcsik, szuronyos légy nappal, szúnyog meg non-stop. Ezek a problémák késztettek arra, hogy új helyet keressek. Mivel a Tököli Duna szakaszt már nagyjából ismerem és viszonylag közel is van, erre esett a választás. Egy kifejezetten nem hideg vasárnap délután kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk bejárni a partot. Minden, a Duna felé vezető lejárón, földúton lehajtottunk, de a jobb helyek már foglaltak voltak, vagy a vízügy által le volt zárva. Az első ígéretes helyet a sűrű aljnövényzetből felszálló fullasztó pára és a millió szúnyog miatt szinte futva hagytuk ott.

Rejtett bejárat

Itt már járhatóbb…

itt már szinte sztráda

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül a sokadik próbálkozásnál találtunk egy halvány keréknyomot a part felé, ami az ártéri erdő szélénél áthatolhatatlan lett, egy kivágott fa maradékai miatt. Innen gyalog folytattuk utunkat. Ahogy beléptünk a fák közé, már tudtam, megvan a hely, amit kerestünk! Csodás árnyékot adó fűzfák, kellemes, hűs dunai szél, aljnövényzet szinte semmi és némi takarítás, partrendezés után a sátor is be fog férni. Visszamentem a kocsihoz, fél óra alatt lepucoltam az utat, majd beálltam a fák közé. Annak ellenére, hogy jócskán megizzadtam, csak néhány kóbor szúnyog próbált megcsapolni, több-kevesebb sikerrel, ezt szintén a hely javára írtuk. A délután hátralévő részét pihenéssel, pancsolással töltöttük és megterveztünk a következő hétvégére egy jó dunai pecát.

Meg van a hely

Klasszikus Duna-part

Igazi hűs horgászhely

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugorjunk egyet az időben, eljött a csütörtök délután, indulhatunk a Dunára. A gyáli „Zsuzsi” horgászboltban kiváltom az éves „zsugát”, ami jelenleg (2012) 10.160 Ft. Vételeztem még némi csontit és etetőanyagot, majd röpke fél óra múlva már ott is vagyunk a parton. Egy komolyabb tereprendezés után legalább negyed órát kínlódok, mire beteszem a futót a fák közé, de végre a helyére került, kezdődhet a sátorállítás. Mire végzünk, ránk esteledik. Aztán egy hatalmas csattanás ráébreszt tévedésünkre, túl korán van még az estéhez. Ercsi felől komoly vihar érkezik, ettől a nagy sötétség. Megérkezik a szele, pontosan szemből belefúj az elő sátorba, kikapva a laza homokból az összes cöveket. Amíg a párom kapaszkodik a ponyvába, én nem találván egyebet, bottartó ágasokkal próbálom rögzíteni és végül sikerül is. Esőt is kapunk egy keveset, ezért teljesen beszorulunk a sátorba. Unalmamban felszerelem az egyik pickert. Most már valóban besötétedett, párom elálmosodott és elhúzott aludni, pár perc múlva követem én is, majd hajnalban kezdem a pecát.

Ez védett a sodrástól

Az elmaradhatatlan hajók…

és uszályok

 

 

 

 

 

 

 

 

Szélcsendre és mégis valami furcsa zajra ébredek! Aztán leesik a tantusz, épp egy hajó húz el előttünk, annak a dohogó hangját hallom. Éjfél körül járhat, úgy döntök, felkelek. Horgászni jöttem vagy mifene! Aludni ráérek otthon is 🙂

Gyorsan felcsalizom a pickert csontival, nyomok rá némi etetőt, teszek a végére egy patront és már repül is befelé. Szerencsére előttünk szinte nincs is sodrás, sőt, néha visszafelé folyik,  egy száz méterrel feljebb bedőlt fának köszönhetően. Fejlámpa fénynél felállítom a ládát és összedugom a rakóst is.

Közben kapás a pickeren, egy szép karika a tettes. Gyors fotó és visszaengedem, még a haltartóm sincs a vízben.

Az első hal

Átlagméret

Egy paduc

 

 

 

 

 

 

 

 

Végre a rakós is bekerül, de a test nélküli világítós úszóm nem éppen ide való. A legkisebb örvény is elmeríti. Ennek ellenére fogok vele egy tenyérnyi dévért. Beteszem a haltartót is, de hol jobbra, hol balra viszi el a víz. Majd reggel bemegyek és leszúrom a végét. Közben fogok néhány keszeget főként a pickerrel. Bagoly, dévér, karika, bodri vegyesen. Nem nagyok, tenyérnyiek, de jól szórakozom és végre kellemes az idő. Pirkadatkor erőteljes kapás a pickeren. Akasztás után a hal megindul befelé a sodrásba. Jól húz a keszegekhez képest, de sajnos pár másodperc múlva megkönnyebbül a felszerelés. Kitekervén látom, a 14-es előke adta fel a harcot. Mivel nem a csomónál szakadt, valószínűsíthető egy kagyló közreműködése is. Vajon mi lehetet? Márna, vagy egy vad dunai ponty? Ezt már nem fogom megtudni, de legalább, ha rövid ideig is, volt egy jobb hal a cucc túlsó felén.

Fák közé ékelt tábor

Laci putrija 🙂

Az “állás”

 

 

 

 

 

 

 

 

A Duna egyik varázsa, hogy sosem tudhatjuk, mi akad a horgunkra. Sokszor olyan halakkal is találkozunk, amit addig csak fényképről ismertünk vagy még arról sem. Persze ezt csak a magamfajta koca-dunai pecásra értem. Számomra egy márna, egy paduc, vagy akár egy szilvaorrú is újdonságként hat.

Délelőtt tízig fogdostam a keszegeket, zömében tenyeres, ritkábban 2-3 tenyér méretűeket. Tíz óra után teljesen megállt a kapás, ezért eljött a pihenés, és pancsolás ideje.

Estefelé lejöttek Laci barátomék, így a horgászat egy kicsit háttérbe szorult. Inkább az idei cseresznye-párlat, a hideg sör és a beszélgetés élvezete került előtérbe. Valószínűleg ennek eredményeként az éjszakai horgászatot a sátorban folytattuk.

Dunai tükrös

Szilvaorrú

A vége

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggel fél öt körül fütyülős kapásra riadok! Laci pickerére érkezett végre egy komolyabb hal. Jól húz, bár nem nagyon erőltetem, nem tudom milyen erős a felszerelés, kár lenne beszakítani. Kb. öt perc fárasztás után már előttem forog, de a zavaros vízben nem látom, mi az. Még öt perc, mire álomittas fejjel előszedem a merítőt, közben megpróbálok egy korai fürdőzést elkerülni a csúszós parton, minek eredményeként fenékre huppanok. Nem egyszerű a felállás, egyik kézben a merítővel, másikban a botot rángató hallal, de végül sikerül. Most már meríthetek és … meg van! Nem is akármi! Ez bizony egy szép dunai tükrös! Meglepően jól küzdött, puhány, csatornákban élő társaihoz képest. Három kiló körülire saccolom, ezért már érdemes volt kibotladozni a sátorból! 🙂 Pontyot még sosem fogtam a Dunából, nem is számítottam rá, ez egy meglepi volt.

A továbbiak teljesen megegyeztek az előző napival. Délelőtt tízig fogdostuk a keszegeket, majd következett a pihenés, fürdőzés és egy finom bográcsos babgulyás elkészítése. Este és reggel még fogtunk pár keszeget, de  komolyabb akasztásunk már nem volt.

Úgy illik, hogy a hely hátrányairól is ejtsünk néhány szót:

Mivel ez egy ártéri erdő, tele van uszadék-fával és sok helyen szeméttel, amit a Duna lerakott. Közel van Budapest, ezért még nem túl tiszta a víz (mint pl. Bajánál). Ha a túlparton lévő Százhalombatta felől fúj a szél, erős pakura és egyéb kőolajszármazékok nem gyenge szagát hozza magával. 3,5 méter feletti budapesti vízállásnál itt már nem lehet horgászni. Egy komolyabb eső után még terepjáróval is nehézkes lehet a kijutás.

Horgászlátkép

Ezzel tényleg vége 🙂

 

Ettől függetlenül eredményesnek könyvelem el ezt a pecát is. Eredményes volt, mert sikerült halat fognunk, mert jól éreztük magunkat, mert a kánikulában kellemes hűvös helyen voltunk, és mert nem zavart senki (Max. a hajók és motorcsónakok).

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair