május 19 2012

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse!

Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse!

… szól gyermekkorom egyik legszebb tavaszköszöntő dala.

Ha énekszóval és tánccal nem is, de egy jó balatoni horgászattal üdvözöltük a munka ünnepét. A többször megtervezett, aztán az időjárás miatt lemondott nagy tavi pecának végre eljött az ideje. Az időjósok szuper időt ígértek kevés déli széllel és sikerült Zamárdiban megkapnunk egy ismerős ismerősének a közvetlen vízparti nyaralóját, ami ráadásul saját stéggel is el volt látva. Megváltottuk a három napos jegyeket és szombat reggel egy hétre elegendő felszereléssel lepályáztunk a Balcsira. Családi bulit szerveztünk négy személyre. Laci és párja, az én párom és szerénységem.

Balaton, te csodás!

Tükör víz

És döglött hal

 

 

 

 

 

 

 

 

Röpke egy óra alatt meg is érkeztünk a nyaraló elé. Rövid ismerkedés után gyorsan üzembe helyeztük a műszaki dolgokat: úgymint villany, víz, gáz, hűtő, és becuccoltunk. Kezdődhetett a peca! Mire összeállítottuk a felszereléseket, éppen kilenc óra lett. Ez azért fontos, mert végre valaki ráébredt arra, hogy a napijegy ne nulla órától kezdődjön, hanem attól, amikortól a horgász kéri. Nagyon egyszerű az egész dolog, a horgászboltos kitölti azt a részt, hogy érvényes 2012. xx hó, xx nap, xx óra, xx perctől számított 72. óráig (ez a három napos). Nem is értem, miért kellett erre évtizedeket várni, az meg végképp érthetetlen, hogy miért nem így működik ez mindenhol.

Beélesítve

Kezdődhet a peca

Szomszédaink is vannak

 

 

 

 

 

 

 

 

Na mindegy, eljött a mi időnk, kezdődhet a három napos lógatás! Pickerrel és match bottal kezdtem, illetve először bementem a vízbe, kb. 50 méternél leszúrtam egy nádszálat és csináltam egy etetést a térdig érő vízben. Dobástávolságon belül itt volt a legmélyebb a víz. Etetőanyagként némi csemegekukorica és pár gombóc Maros-mix került beszórásra. Végre berepültek a szerkók, persze kapás, az nulla. Laci nehezebb botokkal próbálkozott, ezért ő dobált az etetésen túlra is, de eredménytelenül. Végül a Match-bottal sikerült 2 db snecit fognom, amiket nagy becsben tartottunk, gondolván az esti süllőzésre. Később a megerősödő szél telefújta a vizet nyárfaszösszel, erre kijött a part szélébe milliárdnyi sneci, bőven tudtunk fogni belőlük.

Behordás? Vagy nem?

A helyi erők a nádast vallatják

Még Jack Sparrow is beállt közéjük 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel így nem sok esélyt láttunk a halfogásra, kora délután Laci úgy döntött, besétál az egyik botjával egy darabig és onnan dob egy nagyot. Előtte komoly tanácskozásba kezdtünk, mert a balatoni szabályzat szerint tilos a behordás, a csalit kizárólag dobással lehet bejuttatni a meghorgászni kívánt területre. A végén azt okoskodtuk ki, hogy ez nem behordás. Bemegyünk ugyan a vízbe, de a végén dobással juttatjuk el a csalit a kívánt helyre, ami ugyebár teljesen szabályos. Azt sehol nem írta a szabályzat, hogy csak a partról lehet dobni. Szóval bementünk és dobtunk. Azért lehet, hogy komoly vitánk lett volna a halőrökkel, de nem találkoztunk velük.

Az első szákolás

Szép

A második

 

 

 

 

 

 

 

 

A távolabbi dobással sikerült végre elérni az első komolyabb kapást, egy erőteljes emelés-beejtés formájában. Laci akasztott, de semmi. Nem akadt meg. A következő dobás viszont már meghozta az első balatoni potykát egy kétkilós töves személyében. Egy óra múlva megjött a második, hasonló méretben. Minden hal a beljebb dobott csalira kapott, tehát bevált az elgondolásunk. Ezután hosszabb szünet következett, de azért közben fogtunk néhány szebb dévért. A következő, másfeles körüli potyka hajnali kettő felé kapott. Nem sokkal utána egy hasonló tükrös éhezett meg a kukoricára.

A harmadik…

és a negyedik

Egy szép dévér

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő volt az utolsó. Egész vasárnap nem fogtunk semmit. Valószínűleg ez annak is volt köszönhető, hogy a jó idő és a melegedő víz egyre több fürdőzőt, csónakost, szörföst csalt a vízbe. Estefelé, mikor már elcsendesedett a locspocsolók hada, ismét nekiláttunk az intenzív pecának.

A horgászok jutalma este…

és reggel

ez csak a ráadás 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Csináltam egy speckó szereléket az éjszakai potykáknak. Na jó, nem volt benne semmi extra, de nekem be szokott válni. A részei felülről lefelé: Tört gubancgátló etetőkosárral, gumigyöngy, beakasztós forgókapocs és a lényeg: 0,06-os fonott előke, rajta egy 12-es füles Owner horog csomómentes kötéssel kötve, egy szem kukoricára való hajszálelőke hagyva rajta. A csali egy darab tavalyi kefires kukorica (természetesen fűzve) alaposan beáztatva melaszos dip-be. Ügyködésemet siker koronázta, éjfél körül szinte sorozatban jött három ponty a szokásos „szabvány” méretből. Rengeteg ponty jött ki a part széléhez. Miközben sétáltam bedobni, a fejlámpám fényében több 1,5-2 kiló körüli is elúszott előttem. Néhány szebb dévér is megízlelte a kukoricám, sőt, egy kárászt is sikerült fognom (a balatoni kárász fantasztikusan jó ízű sütve). Próbáltunk rablózni is az éjszakák folyamán, volt is pár kapásunk, de csak a kishalat lopták le mindig, fogni nem sikerült semmit.

Egy szép tükrös

és egy hajnali pikkelyes

Esti látkép

 

 

 

 

 

 

 

 

Ránk virradt az utolsó napunk. Véleményem szerint a Balcsin a pirkadat és a napnyugta a két legszebb látvány. Ki nem hagynám semmi pénzért! A behordott egy szem fűzött kukorica hozott még néhány nagyobb dévért és ezzel zártuk is a május elsejei pecát. A végeredmény: 9 db ponty 1-2,5 kilósig, 2 db kárász és jó néhány dévér.

A végeredmény

 

 

Ősszel, ha már nincs szezon, mindenképpen megpróbálunk újra eljönni egy jó balatoni pecára.

 

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair