április 21 2019

Húsvéti tojás helyett törpék és poloskák

Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek az írásomnak. Sajnos a csatornák törpe állománya kezd katasztrofális lenni, akár a poloskák inváziója. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, kezdjük az elejéről.

A húsvéti ünnepeket egy kis szabadsággal megtoldva már jó korán elkezdtük, ami azt jelenti, hogy szerdán lementünk az egyik kedvenc csatornánkra. Csodálatosan nézett ki a víz és a táj. A nádégetés miatt üszkös part már a múlté, csak a szagát lehet érezni néha. Mindenhol friss, üde zöld nádhajtások és egyéb növények uralják a terepet. Sajnos a két éve telepített és pátyolgatott nyárfácska nem élte túl a tüzet, így nem fog hűs árnyékot adni sem nekünk, sem másnak. Kormos, halott törzse még egy darabig csúfoskodni fog a parton, aztán majd elfedi a nádas.

A vízállás magas és erősen folyik, összességében ígéretesnek tűnik. Gyors táborállítás után a szokásos szemétszedés következik. Látszik, hogy egy hónapja nem jártunk erre, bő fél kukazsáknyi szemét összegyűlik, mire elkezdhetjük a horgászatot.

Az idén csak két botos horgászatok lesznek, mert a páromnak nem váltottunk engedélyt. Ezzel kompenzáljuk a szövetség 25%-os áremelését. A megspórolt pénzből inkább egy másik vízre váltok éveset vagy pár háromnapos jegyet. Azt írták az RSD szövetség fórumán, hogy valami gyűlésen szó volt a csatorna horgászturizmus fellendítéséről. Nem tudom, mit értenek ezalatt, de amíg a törpeharcsa kérdést nem oldják meg, nincs értelme bármi mást fejleszteni. Szerintem.

csodás friss zöld mindenhol

A felhők csak ijesztgettek

Mostantól két bot a sláger

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, horgásszunk is egy kicsit! Elsőre egy feedert szereltem össze és csemege-csonti kombóval csalizva bevetettem. Ezt hamar leváltottam sima csemegére, majd főtt keménykukoricára. Ez utóbbinál már jutott annyi időm két törpekapás között, hogy fel tudtam szerelni a match botomat.

Délután megjött az első ponty, egy kétkilós pikkelyes a feederre. Rögtön jobb kedvre derültem, lesz itt hal, ha mindjárt az első délután egy ilyen ponttyal kezdünk! Persze nem lett… Néhány tenyeres keszeget fogtam este, éjjel pedig beugrott egy 20 centis potyka és annyi egyelőre.

Közben elgondolkodtam, hogy mi legyen a kétkilós ponttyal.  Mivel egy jó halászlét tervbe vettünk, otthoni elkészítéssel, haltartóba tettem és rendesen beírtam a fogási naplóba. Igen ám, de ez még szerdán volt és mi vasárnap terveztünk hazamenni, ami 4 nap horgászatot jelent. Az új törvény szerint viszont legfeljebb 48 órán át tárolhatom a haltartóban vagy leölve a hűtőmben. Idézem a törvényt:

(23) *  A horgászati tevékenységet folytató személy egyidejűleg legfeljebb a területi jegy szerint 2 napi darabszám- és mennyiségi korlátozásnak megfelelő mennyiségű, a (14) bekezdésben foglaltaknak megfelelően élve tartott vagy a (16) bekezdés szerint elpusztított halat kizárólag a horgászatához használt vízi járművön vagy horgászhelyén és legfeljebb 48 órán át tárolhat addig, amíg maga is a helyszínen tartózkodik.

E szerint a törvény szerint, aki két napnál tovább horgászik, az az első napon fogott halakat 48 óra múlva vagy visszadobja, vagy megeszi. Alternatív megoldás lehet a fogási naplóba való újra bejegyzés, mintha pont ugyanakkorát fogtam volna és pont 48 óra múlva. Nem tudom, ez utóbbi mennyire lenne jogszerű, de az éves kvótát nagyban lecsökkentené és a fogási naplók végeredménye teljesen mást tükrözne, mint a valóság. Ettől talán fontosabb, hogy e jogszabály alapján a háromnapos és heti jegyekben meghatározott kvóta érvényét veszti. Magyarul, kifizeti a pecás a három napos vagy heti jegyet és az abban meghatározott elvihető halmennyiséget, de valójában csak két napi mennyiséget vihet el. Nem értek a jogi dolgokhoz, de nekem ez a jogszabály abszurdnak és átgondolatlannak tűnik. Kíváncsi vagyok, a halőrök hogy állnak ehhez a kérdéshez, de mostanában nem találkoztam velük.

Ezen a horgászaton csak ezt az egy darab méretes pontyot sikerült fognom és mivel szerdai fogás volt, pénteken vissza kellett volna dobnom. Hát nem dobtam vissza, de hogy az említett megoldások közül melyiket választottam, az maradjon az én titkom.

Az egyetlen méretes

Reggeli tükör

Vadliba kicsit homályban

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég volt a jogból, folytassuk a pecát! Csütörtökön még sötéttel keltünk, de már kelet felől lehetett látni a pirkadat első jeleit. A hűvös, 5-6 C° fokos hajnali hőmérsékletet egy jófajta pálinkával kompenzáltuk, a párom pedig készített egy forró kávét mellé. Már az első kortynál éreztem egy furcsa, kellemetlen mellékízt, amit nem tudtam beazonosítani, de különösebben nem foglalkoztam vele. A második kortynál viszont valami darabos csúszott bele a számba a kávéval együtt. Még így is csak összecsomósodott kávétejporra gondoltam és megpróbáltam a nyelvemmel szétnyomkodni. Ekkor éreztem meg, hogy valami nem stimmel és gyorsan beleköptem az egészet a tenyerembe. Mi más lett volna, ha nem egy poloska! Valószínűleg a pohárba került, a párom pedig a kevés fényben nem vette észre és ráöntötte a forró kávét. Ettől persze a gyenge lelke kiszállt belőle, az íze viszont a kávémba került. Meg szerencse, hogy ott volt mellettem a pálinkás butykos, így gyorsan két stampedlivel próbáltam elűzni a kellemetlen ízt, több-kevesebb sikerrel. Azért  tudat alatt bennem maradt és egy darabig minden kávét poloska ízűnek éreztem. 🙂

Ez a nem túl jól indult nap a törpék jegyében telt. Mivel nem találtam a halakat, végül beültem a frissen sarjadó nád közé és megpróbáltam egy kis öbölszerűséget meghorgászni a match bottal. Először fogtam is pár darab tenyeres bodorkát, de aztán a beszórt csemegére ráálltak a törpék és nem jött más. Mérgemben én meg ráálltam a törpékre és elkezdtem aprítani őket. Szerencsére inkább a közepes méretűek ettek, néha pedig beugrott közéjük pár szebb, kupás példány.

Az éjszakák nyugodalmasan teltek, gondolom, ebben a komoly fénnyel világító hatalmas telihold nagyban közrejátszott. Kapás híján a lábam körül sertepertélő, apró, csíkos hátú rágcsáló (talán pirókegér) etetésével foglalkoztam. Egy idő után már a kezemből is elfogadta a kaját. Aztán amikor egyszer nem engedtem el a falatkát, némi huzavona után finoman beleharapott az ujjamba és sértődötten elvonult. Egyébként nagyon élt a természet körülöttünk. Reggelente hatalmas madárzsivajra ébredtünk, nyulak, fácánok kóricáltak mellettünk, a párom még egy apró teknőst is talált az úton sétálás közben. Valószínűleg a tavalyi tojásból most kelhetett ki, annyira pici volt.

Teki

Péklapát ponty

A nyerő nádöböl

 

 

 

 

 

 

Péntek délelőtt fogtam egy talán méretes, péklapát kinézetű potykát, de meg sem mértem, a fotó után ment vissza.

Miközben a törpéket folyamatosan szedtem, kicsit finomítottam a szerelésemen. Elővettem egy 8 méteres spiccbotot, mert azzal pont be tudtam nyúlni a nád elé egy könnyű úszóval. A módszer bejött és egy szem csemegével csalizva sikerült néhány bodorkát, dévért, karikát, meg egy compót fognom. Egy ekkora spiccbottal már nem egyszerű a horgászat. A halak kivételéhez és a csalizáshoz mindig össze kellett tolnom a két utolsó tagot. Ehhez viszont állandóan fel kellett állnom a kisszékemről. Olyan volt mintha guggolásból felállás gyakorlatokat végeztem volna. Lett is izomláz másnapra. És még azt mondják a horgászat nem sport! 🙂

Vasárnap pirkadattal még egy kicsit megmozdultak a halak. Az említett nádöbölben egy úszótologatós kapásba belenyúlva valami nagyobbat akasztottam meg. Szépen hajlott a match bot, megnyikkant a fék, de aztán sajnos kipattant az apró horog. Gyorsan visszadobtam ugyanoda és ismét megindult az úszó. Egy 20 centis ponty volt a tettes. Egy perc múlva fogtam még egyet, de utána már továbbúszott vagy szétugrott a csapat. Ezzel zárult a húsvéti horgászatunk.

A végeredmény elég siralmas lett, pontyból egy 2 kilós és 5-6 kicsi, 15-20 keszeg, 1 compó. A címadó törpékből viszont jött 80-90 db, mintegy 7 kiló összsúlyban, ami eléggé elszomorító.

Számtalanul

 

 

Azért legalább csodás tavaszi időnk volt végig és több poloska nem került a poharamba.  🙂

 

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair