Ismét egy hétvége, ismét egy lehetőség a pecára! Az időjósok kánikulát ígértek, betörő hidegfronttal, zivatarokkal, jégesővel és mindenféle jóval, ami az amurozáshoz szükséges.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedvenc csatornánkon a múltkor kiszemelt árnyas-fás partra szeretnénk eljutni, de sajnos már foglalt. Más is felfedezte a lakókocsi előnyeit, mert hárommal is találkoztunk a parton. Visszamegyünk a szokott helyre, árnyékot majd csinálunk a pavilonnal. Rekkenő a hőség, árnyékban 36 fok a hőmérőm szerint. Mire letalpalok, szakad rólam a víz és a környék összes vérszívója engem próbál megcsapolni.

Bemenekülünk a vízbe, de ez sem hoz enyhülést. Megmérem a víz hőmérsékletét is: 30 fok. Persze ez csak a fölső réteg hőfoka, lejjebb hidegebb némileg. Ha már vízben vagyok, be is etetek. Három etetést csinálok, egyet balra a pickernek, egyet középre a rakósnak, egyet pedig jobbra a dióverőmnek. Egyébként a csatorna jól néz ki, kicsit alacsony a szintje, enyhén zavaros és lassan folyik a szokott irányba. A víz jó minőségét jelzik az elszaporodott rákok. A kicsit hosszabb ideig bennfelejtett csalihalfogó hálóban néha egyszerre 6 db is volt.

A pénteki napunk a kánikula jegyében telt. Gyakorlatilag fél óránként mentünk a vízbe hűsölni. Halat alig fogtunk, ritkán egy-egy termetesebb bodorka vagy dévér emlékeztetett rá, hogy tulajdonképpen horgászunk és nem strandolunk. Éjjel a kishalas botomra egyszerre jött egy szép törpe és egy kölyökharcsa.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csalinak a technopufit és a kemény kukoricát lehetett alkalmazni, minden mást vittek a törpék. Kishallal továbbra is próbálkoztam, de egyelőre eredménytelenül. Illetve néhány törpe beugrott a babahalra.

Az első érdemleges kapásra szombat reggel ötig várnunk kellett. Egy hatos amur vette föl a kefires kukoricával csalizott dióverőt. Végre leróhatom az adósságom a traktoros gazda felé. A délelőtt folyamán el is vittem a halat neki, közben végigmentem a másik csatorna partján, nézegetve a helyzetet. Egy helyen furcsán csillog, fodrozódik a víz teteje. Megállok megnézni, hát nem szép látvány: ezrével pipálnak a snecik. De jó, hogy nem erre a szakaszra jöttünk! Nem messze onnan lógat két pecás, szólok nekik, hogy sok jóra ilyenkor ne számítsanak ezen a szakaszon. Nem is fogtak semmit napok óta és gyorsan össze is pakolnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő hal estefelé ugrott be. Ekkor megérkezet a vihar, ami elsőnek rövid lefolyásúnak tűnt, de a végén le kellett bontani a pavilont is, mert majdnem széttépte a szél. Egy darabig a párommal  tartottuk, így élvezve a hűsítő esőt, majd annyira lehűlt a levegő, hogy inkább lebontottuk és bemenekültünk a lakókocsiba. A vihar közben hatalmas kapás a babahalas botomon, akasztás után komoly ellenállás a végén! Először csukának gondolom, ám hamar kiderül, ez bizony egy süllő és nem is kicsi! Szákolás, mérlegelés: 1,80.

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos a vihar nem hozta meg a várt halbőséget, az éjszaka csendesen telt. Vasárnap délelőtt lepihenek egy kicsit, aztán jó mélyen el is alszok. Az asszony sikítozására ébredek – gyere gyorsan, mert beránt a hal! Kiugrok a lakóból és azzal a lendülettel egyből pofára is esek, felugrok, de megint pofára esek. Kicsit lassabb lendülettel feltápászkodom, így már sikerült. Hiába, ilyen melegben nem lehet csak úgy felugrálni mélyalvásból.

Szerencsére, amíg én töketlenkedek, a párom ügyesen birkózik a hallal. Lassan már minden nagyobb halat ő akaszt, pedig én bámulom éjszakákon át a kapásjelzőt…

Átveszem tőle a botot és pár perc múlva szákba vezetem a gyönyörű, tíz kilós amurt. Gyorsan lefotózom és már viszem is vissza a teljesen kimerült halat. Percekig úsztatgatom, mire észhez tér annyira, hogy elengedhetem. Szerencsére gond nélkül elúszik. Az amurnál vigyázni kell, mert képes úgy kifáradni, hogy saját erejéből nem tud lemerülni, így hiába engedjük szabadon, a 30 fokos vízfelszínen rövid idő alatt elpusztul. Végre egy szebb amur! Tavaly egész évben nem sikerült ekkorát fognom.

Úgy döntünk, hétfő délelőttig maradunk, talán a front és a folyamatos etetés behoz még néhány halat. Fodzsi is szólt, hogy jönnek hajnalban egy kicsit meghorgászni a barátai által egész hétvégén etetett helyét. A barátai egy négyes és egy ötös ponttyal zárták a pecát.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az éjjel a rablóké volt. Először egy 37 centis süllő vette fel a kishalat, majd egy komolyabb hal pár perc küzdelem után lemaradt, végül hajnali négykor a hetes bolón felkínált bodorkát kívánta meg egy 2,30-as harcsa.

Reggel meglátogattam Fodzsiékat, de még nem fogtak semmit. Technopufira jött még egy szebb kárász, aztán elpályáztunk haza.

 

 

Délután jött egy telefon Fodzsitól, megvan az eddigi legnagyobb amurja, kereken 12,5 kilót nyomott. Hiába, valamit tud ez a fiú!