szeptember 28 2012

Dunai kalandok

Amikor nincs időnk hosszabb, illetve több napos pecára, akkor is kell horgászni, mert muszáj! 🙂 Ilyenkor egy napos túrákat iktatunk be dolgos mindennapjaink közé és általában a Dunára szoktunk lejárni. Mint korábban már írtam, a Duna tököli része szimpatikus számomra, egyrészt a vadregényes ártéri erdők, másrészt az alacsony látogatottság miatt. Mindezek ellenére a legutóbbi leruccanásunkkor minden általunk ismert hely foglalt volt, ezért kénytelen voltam új hely után nézni. Ez nem volt egyszerű dolog, mivel az erdőben vezető utat inkább csak csapásnak lehetett nevezni. Néhol alig fért el a Vitara, a tetőbox meg állandóan beakadt a faágakba. Több helyen is megálltunk, ahol akár csak egy kis csapás is levezetett a vízhez, mire végül megtaláltuk a megfelelőnek tűnő helyet. Itt félre tudtam állni az autóval és a Duna is csak pár méterre volt. Igaz, hogy volt egy öt méteres meredek lejtő, sziklákkal, gyökerekkel megszórva, ahol le kellett botladoznunk a cuccal, de egy kis mozgás sosem árt! 🙂

Horogmarasztaló

Ez jól néz ki

Pickerek bevetésen

 

 

 

 

 

 

 

 

Első alkalommal csak két pickert vetettem be csontival csalizva, fogtam is rögtön két gébet. Csalit váltottam, egyikre csemegét, másikra kefirest tettem, így le is ülhettem pihenni. Úgy nézett ki, elég jó helyet választottam, mert itt volt egy forgó, ami miatt egy 15-20 méteres sávban nemhogy sodrás nem volt, de néha visszafelé folyt a víz. A meredeken vízbetörő damil pedig jó mélységet sejtetett. A part mentén szétszóródott kövek alapján régebben egy kőgát lehetett itt, amit öreg folyónk szép lassan elbontott. Ezt igazolta az is, hogy minden harmadik dobásra beszakadtam. Egyik újradobás után éppen lerakom a botot, feszítem a zsinórt, a következő pillanatban karikába hajlik a spicc. Szinte automatikusan vágok be és komoly ellenállásba ütközök! Nyög a kis picker, felsír az Okuma fékje, a hal betör a folyásba és nem tudok mit tenni ellene. Még a vízbe is bemegyek derékig, hátha jobban tudom irányítani. Ez jól is esik, mivel igazi kánikula van, legalább 35 fokkal. Egy pillanatra meg bírom állítani, de az egész felszerelésem a törés, szakadás határán dolgozik már. Persze a halat ez nem izgatja, ismét nekiiramodik, érzem, ahogy a damil valamin elkezd súrlódni, talán egy kő vagy egy faág, és ez el is dönti a küzdelmet. Győzött a hal! Ezt a csatát elvesztettem, de még nincs veszve semmi. Eljött az ideje, hogy beruházzak egy feeder botra, a picker ide kevés.

Közben összeraktam egy 4,5 méteres match botot, hogy a mellettem lévő öbölszerűség szinte álló vizét meghorgásszam úszóval. Hát ez nem sikerült! Kiderült, több mint öt méteres mélység van előttem, én meg fixre szerelt úszóssal próbálkoztam. Addig kínlódtam a bedobással, míg a végén letörtem a bot spiccét. Na, majd legközelebb hozom a rakóst és megnézzük, mit találunk odalent! Pár darab tenyérnyi keszeggel zártuk a napot.

Az öböl ötös vízzel

Az ott Ercsi…

ez meg a templomuk

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő alkalommal, már vittem a rakóst, ládával, meg az összes cuccal együtt. Elég volt lecipelni, hát még vissza! 🙂 Beruháztam egy feeder-re is, itt az ideje felavatni. Egy Eurostar D-Max Fuegos MH feeder-re esett a választásom és ebben a célszerűség vezérelt. Na, meg az ár! 🙂  A 330-as botot jelenleg (2012. szeptember) 5.600 Ft-ért vesztegetik a boltokban. A kompozit anyagú (emiatt szinte elnyűhetetlen), matt fekete festésű, tetszetős külsejű botért szerintem ez nagyon baráti ár.

Beállítottam a ládát és már toltam is befelé a rakóst. Az úszóbeállításnál kiderült, 11 méteres hosszban 5,5 méter mélység van és ezen a távon még nem volt számottevő sodrás. Bedobtam a feederes szerkót is, először csontival csalizva. Ezt aztán a harmadik géb után módosítottam csemegére. A rakóssal is csontival kezdtem, de azzal már keszegeket fogdostam, tenyérnyieket. Főként karikát és dévért, néha gardát. Már benne jártunk a délelőttben, amikor áttértem gilisztára. Egyszer csak megáll az úszó, lassan elmerül. Megint elakadt – gondoltam. A rengeteg, vízben lévő faág miatt rendszeresen beakadok, de eddig még nem szakadtam be, csak mögöttem gyűlik az uszadék fa. 🙂 Beemelek neki, valóban beakadtam. De mi ez? – megindul az akadó, görbül a bot, nyúlik a kettes tömörgumi, ameddig tud. Gyorsan lenyomom a spiccet a víz alá, mert tisztában vagyok vele, hogy ezt nem tudom megállítani. A következő pillanatban szakadok. Megadta magát a 16-os előke. A főzsinórom 18-as, kötök egy 18-as előkét, Hayabusa horoggal. Ez nem túl okos dolog, mert ha beszakadok, nem biztos, hogy az előkénél szakad és bent maradhat az úszóm is, de most ezzel nem foglalkozom. Egy szál giliszta a horogra és már tolom is be. Amint beáll az úszó, ismét a leakadásszerű elmerülés. Most már erősebben emelek be, bár nem bízom abban, hogy kétszer egymás után bekövetkezik a csoda. Tévedtem! Bekövetkezett! Megindult az akadónak vélt hal, koppanásig kihúzta a gumit, de most megállt! A végsőkig van feszítve a szerelék, de sikerült megállítani. A bot még bírná, talán a gumi is, a 18-as damilt érzem gyenge láncszemnek. A hal bent van a sodrásban, érzem, ahogy „rugdos”. Patthelyzetbe kerülök. Nem merem erőltetni kifelé, ő meg nem tud beljebb menni. Végül a hal eldönti a küzdelmet. Újból nekiiramodik, próbálom követni a bottal, de már nem megy, lemarad. A bűnös most a horog volt, egyszerűen kihajlott.

Apróságok

A nagyobbak a rakóst is megtépték

Alkonyodik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy tűnik, még erősebb szerelékre van szükségem, talán 22-es főzsinór és 20-as előke már elég lenne, egy erős Owner horoggal a végen, de ilyen erős felszerelésnél egy leakadás kiszabadítása már komoly problémát okozhat. Ismét néhány darab tenyeres keszeggel zártunk.

A legközelebbi alkalomnál maradtam a 18/18-as szereléknél, de Owner horgot kötöttem fel. Meg is lett az eredménye! Az egyik leakadásnál az úszó fölött szakadtam és így bent maradt az egész cucc. Végül egy villantó segítségével sikerült az úszót megmenteni. Ez alkalommal elkerültek a nagyobb halak, de azért a szokásos tenyeres keszegek mellé beugrott egy másfeles körüli, igazi gyönyörű dunai dévér.

Ez már szép

Mellette a tenyeresek

Game over

 

 

 

 

 

 

 

 

Ekkora halak megakasztása a sikertelenség ellenére is minden horgászt arra ösztönöz, hogy újra és újra próbálkozzon. Nincs ez másként velem sem. Megrögzött csatorna-horgász mivoltom ellenére mindig fogok találni alkalmat, hogy megpróbáljam kifogni ezeket a dunai szörnyeket! 🙂

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair