július 21 2011

Csatornapeca kánikulában

Ismét leugrottunk egy hétvégére egy kicsit amurozni a kedvenc csatinkra. Ebben nagymértékben közrejátszott a múltkori kudarc. Ki akartam próbálni néhány tanácsot, amit egy fórumon kaptam, és szerettem volna venni egy új botot is, de az sajnos nem érkezett meg a kedvenc horgászboltomba. Mivel a meteorológusok rettentő kánikulát jósoltak és a favorit helyem közelében nincs egy bokor sem, ezért bekészültem mindenféle napernyővel, pavilonnal, sapkával, naptejjel, na meg jó sok hideg sörrel! 🙂 Ez utóbbi a legfontosabb védőeszköz!

 

Szép ez a víz

Sütkérező amur

A nap első hala

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor megérkeztünk, kicsit félve indultam felderíteni a terepet, mert ebben a meleg időben hamar bedöglik ez a kis víz. Könnyen oxigénhiány alakulhat ki, és ekkor értelemszerűen nem lehet semmit fogni. Ilyen helyzetben inkább továbbállok egy másik vízre, mintsem egy teljes hétvégén hiába aszalódjak a napon.

Először nem láttam a vízben még kishalat sem, ami nem volt túl biztató. Aztán kiszúrtam néhány amurt, de csak lebegtek közvetlenül a felszín alatt. Egyáltalán nem táplálkoztak, pedig elég sok békalencse úszkált körülöttük, ami ezen a vízen az egyik fő táplálékuk. Nehéz eldönteni, hogy csak napozgatnak, vagy a kezdődő oxigénhiány miatt tartózkodnak ennyire fönt. Tovább nézelődve megláttam a küszcsapatokat is a csati közepén. Nem pipáltak, ez nagyon jó jel volt, mert tapasztalataim szerint a snecik kezdik el először. Szörnyű látvány, amikor a sok ezer apró száj levegő után kapkod… Megláttam néhány naphalat is a part szélében, vígan kergették egymást. Végül egy zajos balinrablás végkép eldöntötte: maradunk. Gyors táborállítás, és már repülnek is be a felcsalizott szerkók. A csali szokás szerint ugyanaz a kefirrel savanyított főtt takarmánykukorica, amivel etetek.

Fél óra sem telik el, kapás a feederboton. Hamar a szákba terelem az egy szem fűzött kukoricára megéhezett 60-70 deka körüli dévért. Ismét egy félóra, most a pickerre ugrott rá egy hasonló méretű kárász. Hja, lesz itt hal, kérem! Sötétedés környékén húzós kapás a kishalas botomon, ám akasztás után hamar kiderül, ismét egy teknősbe akadtam. Mikor kiemelem, akkor látom, régi ismerőssel van dolgom, ő a négyeske, a leggonoszabb. Alatta tört ropivá szeretett boló-botom és ő mindig mindenhonnan visszajön. Gyorsan bicajra pattanok és jó messzire elviszem. Szerencsére ezen a hétvégén már nem látom többet.

Egy szép “karcsi”

Ő a gonosz négyes

A hétvége egyetlen pontya

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajnali 2 óra tájban fütyülős kapás a feederen, majd rövid huzavona után szákba terelem a gyönyörű 2,5-es pikkelyest. Még néhány kárász tiszteletét teszi és már itt is a pirkadat.

Csodás reggelre virradt. Kellemesen hűs még a levegő, itt-ott hallatszik egy-egy csobbanás, mindenhol buborékok emelkednek a felszínre és gyöngyfüzérszerűen csillognak a kelő nap fényében, mintegy jelezvén, valakik dolgoznak a mélyben. Aztán hogy ki munkálkodik odalent, sosem tudhatod. Ez benne az izgalmas. Nem egy szép halat (na meg teknőst) fogtam már úgy, hogy az úszót túldobva, szép lassan ráhúztam a buborékforrásra. Most nincs összeszerelve úszós bot, ezért csak ücsörgök a horgászládámon, kortyolgatom a kávémat és élvezem a természet egyszerű szépségét.

Reggel 8 tájban erőteljes kapás a dióverőn, na, végre valami! Végre egy amur! Csak egy volt a bökkenő, tán még a kilót sem ütötte! Gyors fotózás és gyerünk vissza. Remélem, pár év múlva ismét találkozunk egy fotó erejéig.

A továbbiakban nem sok eredményről tudok beszámolni. A 30 fok feletti hőség nem kedvezett a halak étvágyának, de azért pár méretes kárászt sikerült még horoghegyre csalni.

És az egyetlen amur

Peca helyett egy kis gasztro…

Svédasztal amuroknak

 

 

 

 

 

 

 

 

Az is igaz, hogy meglátogatott minket egy barátom és élete párja, ezért az időnk nagy részét horgászat helyett inkább a társalgás, a gasztronómia, a hideg sör és a zamatos házi pálinka élvezetével töltöttük.

Mikor vasárnap a barátaink magunkra hagytak, kicsit szétnéztem a parton és ismét meg kellett állapítanom, hogy az amurok nem szeretik a zajongást. Az addig a horgászhelyünk mellett 20-50 méterre legelésző csapatokra most több száz méterre bukkantam rá.

Hát, ennyit az amurozásról. Na nem baj, egyszer majd csak belenyúlok. A végeredmény 1 potyka, 1 dévér és kb. 15 db kárász. Néhány sütnivaló kárász kivételével a többit visszahelyeztük a vízbe, így talán lesz mit fogni legközelebb is.

Törpéből nem lesz hiány

Két szem fűzöttre

Pár kárásztól eltekintve visszakerültek a helyükre

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair