július 7 2019

Balatoni projekt

Két éve voltunk utoljára a Balatonon horgászni, mert sajnos megszűnt a szokásos nyaraló bérlésének a lehetősége, mást meg nem sikerült találnunk helyette. Most viszont úgy tűnik, hogy ismét alkalmunk lesz a nagy tó meghorgászására, sőt, Laci barátommal egyenesen belevágtunk egy komoly balatoni projektbe.

Valójában ő indította a projektet, én csak besegítek neki némi horgászati lehetőség fejében. Ugyanis sikerült vennie egy üres telket a déli parton, ami nagyjából 200 méterre van a víztől. Ez nem túl nagy távolság, ráadásul a kapun kilépve nyílegyenesen le lehet sétálni egy szabadstrandra. Itt csak egyetlen probléma van, hogy a gyalogút egy aluljáróval átvezet a sínek alatt, ahol a csónakot nem tudjuk átvinni. Emiatt az apró malőr miatt nagyjából 500 métert kell kerülnünk a legközelebbi vasúti átjáróig. Maga a telek akkora, hogy több lakókocsival is könnyedén elférünk és kényelmesen lehet forgolódni a szerelvényekkel. Közmű még semmi, de a szomszédtól ideiglenesen kapunk áramot, vizet és szennyvízürítési lehetőséget. Mindezek mellett a lakókocsik úgy vannak tervezve, hogy akár több hetet is eltölthetünk benne közművek nélkül.

Szóval a telek már adott, de valamilyen komoly horgászati lehetőség is kellene mellé. Itt indult be a balatoni horgász projekt. Mégpedig egy saját stég engedélyeztetése, gyártása és behelyezése a vízbe.

Balaton, te csodás!

A kiszemelt hely

Ez meg a telek

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt elolvashatók az erre vonatkozó szabályok:

Víziállás létesítésének szabályai a Balatonon

Hát kérem, ez nem egyszerű eset! Már januárban beadtuk a kérelmet pontos tervrajzzal, műszaki adatokkal, telepítési koordinátákkal. Ezután nagy csend úgy márciusig. Ekkor Laci nem bírta tovább és felhívta őket. Kiderült, hogy elfogadták a kérelmet, indulhat a stég gyártása, a dokumentumokat és a csekket meg majd küldik.

Újabb két hónap csend. A stég kész, vinnénk betenni a helyére, de nem lehet, mert még nincs kifizetve a díj és azonosító sincs. Többszöri telefonálásra végül megérkezik a csekk, de jóval több, mint a megbeszéltek. Újabb telefonok, sajnálják, de április elsejétől évi 5.000 Ft valamilyen plusz díjat is számolnak fel. Mivel Laci öt évre kérte a fennmaradási engedélyt, ez 25.000 Ft többletköltséget jelent. Hiába lett beadva a kérelem, a szerződés csak a díj kifizetése után lép érvénybe. Nem véletlenül húzták-halasztották a szerződés és a csekk elküldését. Pontosan tudták, hogy április 1-től közel a dupláját kell majd fizetni, csak valahogy elfelejtették megemlíteni. Nem nagy összeg, mert egy évre lebontva alig valamivel több, mint 10.000 Ft a stég fenntartási költsége, de ez a mentalitás, ez a bürokratikus ügyintézés rendkívül bosszantó.

Végül június közepén levittük és a helyére tettük. Az azonosító táblát ugyan még nem sikerült legyártatniuk és elküldeniük, de azt mondták a bürokraták, ha feltüntetjük valahol az adatokat, azt is elfogadják ellenőrzéskor. Csináltam egy adattáblát rozsdamentes acéllemezből, rágravíroztam a szükséges adatokat és felhegesztettem a stég egyik sarkára. Na, ezt lopja le valaki, ha tudja. Július végén megérkezett a rendes adattábla is, így ezzel teljesen hivatalos lett a stég.

A több mint két mázsás szerkezetet négyen is csak szétszerelve tudtuk bevinni. Egy gumicsónakra először a fedőlapokat tettük rá, majd erre a vázszerkezetet és így betoltuk. A parttól való 150 méteres távolságot egy tekercs damillal mértük le és egy etetőbójával pozicionáltuk. Végül beállítottuk a helyére, rácsavaroztuk a fedőlapokat és kész. Azt azért be kellett látnunk, hogy nyár végén, amikor még meleg a víz, kijjebb kell vinnünk, mert ilyen magas vízállásnál a mellcsizmába simán befolyik a víz és novemberben az már nem szokott kellemes lenni.

A vázszerkezet

Száraz próba

és a beszállítás

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire a jól végzett munka örömével kiértünk a partra, az első strandoló már birtokba is vette a horgászállásunkat, de hát így van ez, tudtuk, hogy ők többet fogják használni, mint mi. 🙂

Július elején elérkezett az első teszthorgászat ideje. Háromnapos jegy vásárlása és csütörtök délelőtt irány a Balaton. Laciék majd csak este jönnek, mert ők még húzzák az igát, mi addig beállítjuk a lakót és berendezkedünk. Laci lakókocsija már lent van, ezért azt is üzembe helyezem. Ablakok nyitása, áram alá helyezés, hűtő bekapcsolása stb. Ráérünk, mert a fürdőzőktől úgy sem tudnánk napközben horgászni. Illetve lehetne, csónakból, messzire bemenve, de ebben a kánikulai napsütésben erre nincs semmi kedv. Majd a holtszezonban horgászunk eleget napközben is.

Végre a helyén

150 méterre a parttól

50 méterre etetünk

 

 

 

 

 

 

Laciék este hét után érkeznek meg, az egész napos munkától nem túl frissen. A welcome drink és a vacsora elfogyasztása után elszáll minden horgászkedv, ezért ezt az éjszakát kihagyjuk. Nesze neked háromnapos jegy!

Másnap utólagos László napot tartottunk, bográcsos birkapörkölt főzéssel és minden egyébbel, ami ilyenkor szokásos. Lejött a fiunk egy barátjával és egy másik baráti társaság, szóval nem unatkoztunk. Időnként leugrottunk megmártózni a nagy lavórban. A stég szinte állandóan használatban volt. Gyerekek ugráltak jókora seggeseket róla, vagy éppen idősebbek kerestek hűs árnyékot alatta. A szomszédunk elmondása alapján egyszer még fel is borították az erejüket fitogtató egyetemisták, de végül tanári behatásra vagy csak egy rövid józan pillanatukban visszaállították.

Késő délután a vendégsereg elpályázott, mi pedig az ünnepléstől, bográcsozástól kicsit megfáradtan nekiálltunk bepakolni a csónakba. Ekkor jött a feketeleves egy jókora zivatar képében. Bő fél óráig szakadt az eső, mi meg egy ponyvával próbáltuk védeni a csónakba pakolt cuccot az elázástól. Mivel a viharos szél állandóan letépte róla, egy idő után már fürdőgatyában igazgattam és mentettem, ami menthető.

Végül elállt az eső és nekiindulhattunk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az aluljárón áttolni a szekerünket, nem kerülünk a vasúti átjáróig. Nem volt egyszerű eset, de végül sikerült. Közben kiderült, hogy a csónakszállító kerekei egy kicsit alultervezettek, mert a nagy súly hatására bal oldalt a tömörgumi minduntalan leugrott a felniről. Nagyjából öt méterenként kellett visszatenni rá, ezért egy idő után bedobtuk a csónakba és felnin toltuk tovább.

Ennyi tortúra után lassan beértünk a stéghez és elkezdődhetett a horgászat. A viharnak köszönhetően már senki sem fürdőzött, viszont megállapítottuk, hogy kevesebb cuccot kell behoznunk, mert alig férünk el. A stégtől nagyjából 50 méterre kialakítottunk egy etetést, amit dőlő bójával jelöltünk meg és kezdődött a peca.

Az első halat Laci fogta gilisztával, mégpedig egy 2,20-as harcsát. A második már nekem jött és egy 3,50-es, csodás balatoni nyurga volt. Még hajnalban fogtam egy kétkilós tükröst, Laci pedig néhány termetesebb keszeget és ezzel vége volt az első éjszakának. Persze azért nem volt ilyen egyszerű az éjszakánk. A dőlő bójánk végét egy műanyag boros dugóval zártam le. Ez pont passzolt bele, de volt egy kis pereme, mint a pezsgősdugóknak. Még szép, hogy a nyurga beleakasztotta a zsinórt és be kellett mennem a vízbe kiszabadítani. Nem mintha ellenemre lett volna ezen a forró nyári éjszakán a 27 °C fokos Balatonban egy kellemes éjszakai fürdőzés, de azért ezt a hibát orvosolnunk kell majd.

Kicsit zsúfoltan vagyunk

Az első reggel a stégen

Megfáradt horgász 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Nagyjából reggel nyolcig nyomtuk a pecát. Eddigre már elég meleg lett és elkezdtek szállingózni az első fürdőzők, így a visszavonulás mellett döntöttünk. Igen ám, de a csónakszállító kereke miatt igen nehéz lett volna a visszaút és este megint jönni akartunk, ezért Laci megbeszélte a helyi sütödéssel, hogy az épülete mögé betolva otthagyjuk az egész pakkot, ők meg figyelnek rá. Ezúton is köszönjük a segítséget.

Este nyolc körül ismét célba vettük a stéget. A csónakkal minden rendben volt, fürdőzők is kevesen voltak, gond nélkül becuccoltunk. A stégnél ugyan volt néhány fiatal, akik kicsit nehézkesen adták fel a pozíciójukat, de vitára azért nem került sor. Ez az éjszaka nyugodtabban telt, mi fáradtak voltunk és talán a halak is. Bóbiskolásunkat hajnali kettő körül Laci orsójának felvisító fékje szakítja meg. Rövid fárasztás, már meríteném a potykát, amikor rádöbbenünk, hogy ez nem is olyan kicsi! Kitör néhányszor, egyszer a stég alá is beugrik, de most szerencsénk van és végül sikerül szákolnom.

11 kilót mutat a mérleg, szép hosszú hal, bőven az engedélyezett 70 centi fölött, ezért a fotók után óvatosan visszacsúsztatjuk a vízbe. Sajnos a fotók nem sikerültek túl jól, mert vízálló tokok hiányában csak egy ócska mobiltelefont mertünk bevinni magunkkal. Az előző éjszakai halakról nem is tudtunk értékelhető fotót készíteni.

Kettes tükrös

A bandanagy szákolása

11 kilós

 

 

 

 

 

 

Alighogy ismét bóbiskolós állapotba kerülünk, erős szél kezdi borzolni a kedélyeinket. Laci jobban ismeri itt a dörgést és szól, hogy pakoljunk, mert mindjárt vihar lesz! Szavait igazolván a még jobban felerősödő szél lekapja a sapkát a fejemről. Szerencsére Lacinak egy jó dobással sikerül visszaszereznie és most már gyorsabban kapkodjuk össze a cuccokat. A végére már a horgászszéket is majdnem lefújja a stégről, de aztán sikerül mindenünket átmenekíteni a csónakba és az erős hullámzásban, vízben gázolva, kihúzni a partra.

Persze ezzel még nem ért véget a hányattatásunk! Amint elindultunk visszafelé a nyaralóhoz, a csónakszállító másik kerekéről is leesett a gumi. Nem volt mit tenni, az üres felnin kellett visszatolnunk a szekeret. Pont olyan lett a hangja is, mint egy szekérkeréknek kavicsos, murvás úton. Csikorgott, nyikorgott, a két horgász meg erősen fújtatva halkan káromkodott. 🙂 Elképzelhető, hogy mennyire örültek nekünk hajnali négykor a nyitott ablakoknál alvó nyaralók. Mindezek tetejében még előttünk állt az aluljáró. Lefele csak-csak leszenvedtük, de fölfelé nem ment, mert a gumi nélküli apró felnik minduntalan elakadtak a lépcsőfokokban. Nem volt mit tenni, kipakoltunk a csónakból, kézzel felcipeltük a holminkat, majd az üres csónakot felhúztuk a lépcsőn és visszapakoltunk. Innen még úgy 50 méter csikorgás és végre elértük a célunk. Azért a kutyám fejét is érdemes volt figyelni, ahogy a kapuban ülve leste az utcából felbukkanó, recsegő, ropogó, szuszogó tákolmányt. Nem tudta eldönteni, hogy ugasson vagy elszaladjon, aztán meg tejesen ledöbbent, amikor felismert minket. 🙂

Stég naplementével 🙂

 

 

Ezzel véget ért az első balatoni, saját stégről való horgászat és nem is eredménytelenül. A 11 kilós ponty méltó felavatása volt a stégnek, reméljük hamarosan ettől nagyobb fogásokban is lesz részünk!

 

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair