június 10 2018

Amikor jól esik

 

Mi mostanában szinte csak akkor horgászunk, amikor jólesik. 🙂

Természetesen ez a nemes szenvedély mindig jólesik, még akkor is, ha közben jól esik. 🙂

Az idén belenyúltunk az esős időszakokba. A legutóbbi horgászatunk alkalmával pedig egyenesen az igazi nyári viharok közepébe csöppentünk. Persze ez a peca szempontjából akár jót is jelenthet. A felfrissülő víz, a szél által betört nádszálak meghozzák az amurok és más halak étvágyát, már csak tudnunk kell kifogni őket. Sajnos azért nem ilyen egyszerű az élet és bizony mostanában minden halért komolyan meg kell küzdenünk az elemekkel és a természettel.

Először csak néhány csepp eső jutott át a lakókocsi elősátrának a ponyváján, ezt egy kicsit odébb üléssel tudtuk orvosolni. A következő alkalommal már be kellett látnom, hogy elöregedett az anyaga, mert gyakorlatilag mindenhol átengedte a vizet és esőkabátban kellett ülni alatta. Sebaj, rádobtunk kívülről egy takaróponyvát, de a következő esőnél kiderült, hogy ez is elöregedett már, több helyen lyukas és úgy átengedi a vizet, mintha nem is lenne. A mostani alkalomra már új takaróponyvával felszerelkezve érkeztünk, a megfelelő rögzítés után ez a probléma megoldódott. Adódott más.

Súlyos felhők..

és állandó esők

Beázás megoldva

 

 

 

 

 

 

 

 

A rengeteg esőtől megemelkedett a csatorna vízszintje kb. 10 centit és elöntötte a horgászhelyünk egy részét. Baloldalt egy keskeny sávon tudtam csak elérni a vizet. Sarlóval egy kicsit kiszélesítettem ezt a sávot és így már gumicsizma nélkül tudtam szákolni vagy kényelmesen odaülve úszózgatni. Igen ám, de hamar kiderült, hogy ez a hely már foglalt és igen mérgesek a lakói. Egyenesen egy vöröshangya fészek közepébe telepedtem le. Szó szerint hangyák kerültek a gatyába! Az apró kis rovarok csípése először csak szúnyogcsípés szerű, majd hamar átvált egy rendkívül kellemetlen égető érzésbe, ami akár egy óráig is eltarthat. 8-10 marást sikerült beszereznem, mire megtanultam, hogy minden bedobás vagy szákolás után ellenőriznem kell a cipőmet és a nadrágomat, mert pillanatok alatt fölmásznak rajtam. Az odaülős úszózás felejtős lett.

Kezdeti vízszint..

aztán elöntött

A haragos őslakók

 

 

 

 

 

 

 

 

A vérszívók is rendkívül aktívak. A szúnyogok éjjel-nappal csípnek, amikor pedig az eső kiveri őket a nádból, egyenesen megvadulnak. Jó időben a bögöly-pőcsik-szuronyos légy trió borzolja az idegeinket, szerencsétlen kutyánkról meg nem győztük leszedni a kullancsokat. Szóval egész nap védekezni kellett. Mi füstölővel és Szukkuval próbálkoztunk, több-kevesebb sikerrel. Egyedül a hajnali órák hoztak némi nyugalmat, mert a párás levegő ilyenkor már lenyomta szúnyogokat.

Ennyi szörnyű megpróbáltatás után most már essen szó a horgászatról is. 🙂 Csütörtök délután kezdtük a lógatást és este mindjárt megkaptuk az első zivatart. Egy bő órán keresztül esett, majd ahogy elvonult, megújult erővel folytattam a felfrissült levegőben a pecát. A párom tíz óra tájban elvonult aludni, én meg világítós úszóval vallattam a vizet. Talán 5 perc telt el a magányomból, amikor csattan a karika a bal oldali boton és felsír a fék. Gyorsan leteszem a matchbotot és beemelek neki. Érzem a halat, a friss telepítésre tippelek, de mintha egy darab hínárt vagy nádat is húznék vele. Végül odacsörlőzöm és megemelem, hogy lássam kivel van dolgom. A következő pillanatban vadul rácsapok a fékre és nyitok rajta, mert bizony egy jókora amur fejét emeltem ki a vízből. Éppen időben sikerült lazítanom, a következő pillanatban csapott a hal, felsírt a fék és lerántott vagy 30 m zsinórt az orsóról. Első felindulásomban húsz kiló körülire saccoltam, aztán a következő fordulónál tízre, végül a sokadiknál a kettő közé lőttem be a becsült méretét. A felszerelésem egy MH feeder volt, 23-as új monofil zsinórral, 60 centis erőgumival, 10-es fonott előkével és csalitüskés 8-as horoggal. A csali két szem kefires kukorica.

Nem túl erős szerkó, de mivel itt nincs hínár, az amur meg nem megy a nádba, minden esélyem megvolt a szákolásra. Egy bökkenő volt, nem volt összerakva a nagy merítőm! Nosza, elkezdtem óbégatni a páromnak. Először csak úgy közepes hangerőn, ám a csendes éjszakában ez is nagyot szólt. Aztán egyre hangosabban, míg végül ötödszörre már ordítottam egy nagyot. Ez végül hatott és nagy nehezen előbújt a drágám. Elég nehezen viseli, ha valaki felébreszti édes álmából, de hogy hogyan lehet öt perc alatt ilyen mélyen elaludni, az rejtély. Na mindegy, amint összerakta a merítőt mondtam neki: mehetsz vissza aludni! Persze amikor meglátta a halat, amivel küzdöttem, az ő szeméből is kiröppent az álom. Mégiscsak horgászfeleség, vagy mi! Bízott bennem és előkészítette a pontymatracot, fényképezőt stb.

Közben persze fárasztgattam az amurt és ő igen jó erőben volt, nehezen adta magát. Közel fél óra huzavona után végül felfeküdt és megmeríthettem. Gyorsan megmértem: 14 kilós, jó kövér jószág volt, lefotóztam, majd gatyára vetkőzve visszavittem a vízbe. Kellett neki úgy tíz perc, mire észhez tért és rendesen elúszott. Szerencsére a csatorna 27°C fokos volt, így egész jól esett a küzdelem utáni fürdőzés. 🙂

14-es kövér amur

A jászok jöttek

Apróságok

 

 

 

 

 

 

 

 

A horgászat első halának ez kifejezetten jó volt. Szeretem az ilyet, mert ha többet nem fogunk semmit, akkor is egy komoly élménnyel gazdagabban megyünk haza.

Hát ez majdnem bejött! Az éjszaka folyamán már nem volt több kapásom, aztán pénteken egész nap egy jászon kívül semmi. Péntek éjjel három vihart is kaptunk. Este, éjfélkor és szombat reggel. Kemény viharok voltak, olyan erős széllel, hogy az elősátrat tartani kellett és többször újracövekelni. Egyszer még a jég is megvert, de szerencsére kárt nem okozott. A szünetekben újrarendeztem a vihar által összekócolt felszereléseimet és sikerült egy-egy jászt, meg kisebb pontyot fogni. Újabban egyre több jászt fogok és egyre kevesebb kárászt meg dévért.

Az utolsó, szombat reggeli vihar átment tartós esőbe és egész délelőtt esett. Ez valamiért nem tetszett a halaknak, mert egy pöccintésünk sem volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy a haltartómat ezen a hétvégén nem kell bevizeznem. Pedig van egy számomra új halétel, amit ki szeretnék próbálni, de egyelőre úgy tűnik, még sült kárászt sem fogunk enni, nemhogy mást. A jász és a kilós pontyok nem a mi asztalunkra valók, a tíz kiló fölötti amurnak meg sokszor már nincs jó íze, ezért inkább nem is próbálkozom vele.

Szombat dél körül jött az első, haltartóra érdemesnek talált ponty, egy 1,80-as pikkelyes. Ekkorra már az eső is kezdett alábbhagyni, így végre elővehettem a fotómasinámat. Kicsivel később megint egy szép jász akadt, majd estig teljes csend. Aztán este végre megpezsdült a víz. Fröcsögtek a kishalak, csattantak a rablások, tépték a nádat az amurok és persze zsongtak a szúnyogok. 🙂

Először a kishalasra volt kapás. Egymás után fogtam vele három apró szürkét (25-30 cm), majd egy hasonló méretű törpét. Közben a fűzött kukoricára beugrott egy kiló körüli kárász. Valamivel éjfél előtt szákoltam egy 2,80-as pikkelyest, rá egy fél órára pedig megjött a nagytesója 5,10 kilóval. Hajnalban akasztottam még néhány apróbbat a frissekből, majd pirkadat körül egy 1,60-as tőponty zárta a sort. Ezután még reggel hétig akasztottam pár kisebb pontyot, de ezek valahogy lemaradtak. Valószínűleg már fáradt voltam és túlságosan türelmetlenül rángattam őket. 7 órától mintha elvágták volna, megszűnt minden kapás. Végül 10 óra tájban úgy döntöttünk, hogy nincs értelme tovább áztatni a zsinórokat, ráadásul újra gyülekezni kezdtek a felhők, ezért összedobtuk a cuccot és elhúztunk haza.

1,80

2,80

5,10

 

 

 

 

 

 

Eléggé vegyes peca kerekedett ebből a hétvégéből. A csütörtök jól indult az amurral, majd nagyon ellaposodott az egész, de végül az utolsó éjjel megmutatta a csati, hogy van itt hal, csak ki kell böjtölni őket. Sajnos ez utóbbi bőségbe idén valahogy ritkán találunk bele.

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair