október 30 2019

A halkísérő

Halkísérő? Az meg miféle új módi? Ki és minek kísérgetné a halat? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem, amikor először olvastam ezt a kifejezést az RDHSZ weboldalán. Valamikor az év közepén szemembe ötlött egy cikk, miszerint a szövetség halkísérő munkatársakat keres évi 6-7 alkalomra, társadalmi munkában.

https://rdhsz.hu/index.php/hirek/318-halkisero-munkatarsakat-keresunk

Ez engem rendkívül kíváncsivá tett, így felhívtam a megadott telefonszámot, ahol a halkísérést végző Munkacsoport vezetőjével beszéltem. Elmondta, hogy vagy másfél évtizede felütötte a fejét egy szóbeszéd a horgászok közt, miszerint a telepítésre “ítélt” halak egy része nem a Dunába, hanem csarnokba, piacra, vendéglőkbe kerül. Az akkori Felügyelő Bizottság vállalta, hogy megszervez egy munkacsoportot feddhetetlen horgászokból, akik a lehalászástól a Dunába kerülésig kísérik a halszállítmányt. Ebbe a csoportba jelentkeztem, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szemmel kell tartani, kísérni kell a telepítendő halakat a lehalászástól egészen a Dunába engedésig.

A Makádi halastavak

Hat tóból áll a rendszer

Komoly madárvilággal

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát, nekem megtetszett ez a meló, úgy sem láttam még élőben lehalászást, az az évi néhány nap pedig nem okoz problémát. Majd ha kell, elvonom a horgászattól az erre fordított időmet. Úgyis annyi halat fogok látni a munka során, amennyit előtte sohasem és legalább lesz még egy dolog, amit lehúzhatok a bakancslistámról. Na jó, nincs is bakancslistám és ha lenne, sem lehetne rajta, mivel ezelőtt még csak nem is hallottam ilyen munkakörről. 🙂

Szóval jelentkeztem halkísérőnek. Némi megbeszélés, egyeztetés után elfogadták a jelentkezésemet és immár a munkacsoport teljes jogú tagja lettem.

Ezek után szólíthattok „A halkísérő”-nek. 🙂

Az első munkanapom október közepére, a szövetség őszi nagytelepítésének idejére esett. A továbbiakban megpróbálok egy teljes körű képet alkotni a lehalászás és telepítés menetéről.

A munkára reggel nyolckor kellett jelentkeznem a Makádi halastavak halőrházánál. A tógazdaságról itt bővebben is olvashattok:

https://www.rdhsz.hu/index.php/tevekenysegeink/haltermeles/makadi-togazdasag

Itt már egy kisebb csapat gyülekezett, mire odaértem. Ők voltak a halászok és az egyik halkísérő kollégám. Rövid bemutatkozás és beszélgetés után elindultunk a munka helyszínére. A halászok egy részét már ismertem, mert többen a szövetség halőrei voltak. A helyszínen megismerkedtem a halászati ágazatvezetővel és még néhány emberrel.

Ezt hívják halágynak

Ez a zsilip..

és itt folyik a Dunába

 

 

 

 

 

 

Valójában a munka már napokkal előbb, a halastavak leengedésével kezdődik. Ilyenkor a víz a halakkal együtt egy kibetonozott csatornába, úgynevezett külső halágyba folyik, majd innen egy ráccsal ellátott zsilipen keresztül megy a Dunába. A telepítés és a mi munkánk azzal kezdődik, hogy a halászok egy húzóhálóval végighúzzák ezt a betonteknőt, majd az egyik sarkában rögzítik a hálót, amiben ilyenkor már nyüzsögnek a halak.

Kezdődik a lehalászás

Több tonna hal van a hálóban

Kikötik a hálót

 

 

 

 

 

 

 

 

A megfelelő mennyiségű oxigén biztosítására egy úszó levegőztető készüléket tolnak a háló mellé és bekapcsolják. Ha szükséges, kisegítésként még egy benzinmotoros szivattyút is üzembe helyeznek. A teknő sarkában áll egy traktor, amihez egy markoló szerkezet van kapcsolva, csak kanál helyett jókora merítőháló van a végén. Ezzel a merítővel szedik ki a halakat és egy válogatóasztalra teszik őket. A merítőháló alja egy kötél meghúzásával nyitható és nagyjából 100-150 kiló halat emelnek ki vele egy merítéssel. A válogatóasztal egy vályúszerű csúszda, amit a halászok körbeállnak és kezdődik a móka. Minden oda nem illő halat kiszednek a pontyok közül és a válogatóasztal körüli tartályokba, konténerekbe kerülnek fajtától, mérettől függően.

A levegőztető

Egy merítés 100-150 kiló hal

és beindul a válogatás

 

 

 

 

 

 

 

 

Az immár válogatott halakat az asztal végén lévő ajtón keresztül egy műanyag kosárba eresztik. A kosárba kb. 30-40 kg hal fér. Ezt két ember felhelyezi egy mérlegre, a halászati ágazatvezető feljegyzi a súlyt, majd egy hordozható lépcsőn felviszik a teherautó platójára. Ott másik két ember átveszi tőlük és beleborítja a szállítótartályokba. A munka így folytatódik, amíg a teherautóra fel nem kerül a megfelelő mennyiség. Ez a nagyobbik, négytartályos teherautó esetén 30 mázsa körül volt.

Halfőzelék 🙂

Csúszik a ponty

A kiválogatottak egy része visszakerül a tóba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én ennek a járműnek, illetve a rajta lévő halaknak lettem a kísérője. A gépkocsivezető ellenőrizte az oxigénellátást, én megkaptam az ágazatvezetőtől a dokumentumokat (szállítólevél, víziállat-egészségőri igazolás, helyszíni haltelepítési jegyzőkönyv), elmondták a telepítés helyét és indulhattunk. Egyébként a gépkocsivezető egyben halászmester is, így sok új dolgot tanultam/hallottam tőle. A cél az M0 hídja alatti szakasz volt Dunaharasztinál. Itt már várt minket egy helyi halőr, aki biztosította a helyszínt és segített a leengedésben, majd a jegyzőkönyv aláírásával igazolta a telepítés megtörténtét. Ezt egyébként az ott lévő horgászok közül is aláírták páran.

Maga a telepítés nem túl látványos és elég gyorsan zajlik. Egy alumínium lemezből készült csőcsonkot illesztünk a tartályra, erre a csonkra egy 10-15 m hosszú, hajlékony PVC ponyvából készült cső van rögzítve, aminek a végét belelógatjuk a vízbe. Itt csak arra kell ügyelni, hogy csavarodásmentesen vezessük végig a csövet és mindig beleérjen a vízbe. Kövekre, partra tilos engedni a halat! Ilyen esetben, pl. alacsony vízállásnál, másik telepítési helyet kell választanunk.

A telepítés. M0 híd

A telepítés. Csepel.

A dokumentumok

 

 

 

 

 

 

Amikor minden kész, a halászmester kinyitja a tartály alsó ajtaját és a kizúduló vízzel együtt a halak is végigcsúsznak a csövön, egyenesen az új helyükre. Ezt megismételjük még háromszor a többi tartállyal, aláíratom a papírt és mehetünk vissza. Állítólag panaszkodtak néhányan, hogy a zárt cső miatt nem látják a telepített halakat. Ez valóban így van, de a biztonságos és könnyebb telepítés miatt belátható, hogy ez a módszer jobb, mint egy nyitott csúszda. Egyébként a megzavarodott pontyok egy része simán kiúszik a partra, nem győztük visszaterelgetni őket és ekkor azért láthatók, fotózhatók.

A halak leengedése után visszatértünk Makádra. Itt a halőrháznál lévő tóból benzinmotoros szivattyúval megtöltöttük a tartályokat vízzel, majd továbbmentünk a lehalászás helyszínére és a halászok ismét megrakták a járgányt. Mivel közben dél lett, ebédszünet következett. Ezután csak egy rövid kanyart tettünk, a halastóval szemközt lévő ezüstpartra. Ennek az oka filmforgatás volt. Egy drónnal lefilmezték az egész telepítés menetét, a lehalászástól a telepítésig és a dokumentumok aláírásáig. Szóval, benne leszünk a TV-ben! 🙂

A következő kanyart az immár szokásos rutin szerint ismét az M0 hídja alá tettük és ezzel vége is lett a napnak. Valójában a hal is kifogyott a hálóból, mert azért rajtunk kívül még két másik teherautóval is hordták belőle, bár ezek kisebb, két tartályos járművek voltak.

A halak szépek, egészségesek voltak, sérülésnek, fertőzésnek nyoma sem volt rajtuk. A felső tavakból szinte teljes mennyiségben fogható méretű pontyok kerültek telepítésre, sok volt közöttük a 1,5-2 kilós példány. Az alsókban már azért több volt a méreten aluli, de azok is szépek voltak. A halászati ágazatvezető szerint 80/20% volt az arány a fogható méretűek javára.

Feltankolunk vízzel

és indul elölről a móka

Szépek, egészségesek

 

 

 

 

 

 

 

 

Tehát így zajlik a halkísérő egy napja. Nincs itt semmi varázslat, amit a tónál felraktak, az a Duna-ágba bele is kerül. Mostantól fogva ameddig igényt tartanak rám és részt vehetek a telepítéseken, addig ezekről tájékoztatni fogom a nagyérdeműt! 🙂

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair