május 24 2017

Nyárfaszösz idején

Ismét virágzik a nyárfa, száll a szösz mindenhol, sokszor nyári havazás érzetét keltve. A horgásznak mindig van valami baja, most ez a vízen úszó rengeteg vattaszerű pihe keseríti meg az életét. Nehéz ilyenkor az apró gyűrűs botok használata, a damilra ragadt pihék összetömörödnek a spiccgyűrűnél és akár a picker vagy feederbot vékony spiccének a törését is okozhatja.

Engem persze néhány kósza szösz nem tud elrettenteni a lógatástól, így a hétvége a csatornán talált. Húsvét óta nem voltunk lent, szóval már kezdtek komoly elvonási tüneteim lenni. 🙂 Nem voltak jó híreim a csatikról, ismerőseim szerint általános haltalanság van kialakulóban. Persze ezek a hírek sem ijesztenek el, lazulok egyet és néhány kárászt csak sikerül kifognom. Most a kárász volt a célhal, mert elfogyott az olajoshalam, ha lesz mellette más, az már ajándék.

A víz igen ronda, zavaros, sáros színű és eléggé alacsony (a vízügy szerint 474 centi), a hőmérséklete 20 °C körüli. A part viszont maga a csoda! Virágzik minden, a bódító mézillattól szinte nehéz a levegő. Az olajfák körül hangos zsongással szorgoskodik a rovarvilág, időnként pedig Stuka vadászgép hanggal érkezik egy-egy hatalmas dongó. Ez ám az élet, babám!

Csoda zöld minden

Vadalma..

Vadbarack..

 

 

 

 

 

 

 

 

Most csak kétbotos lógatásra van lehetőségem, mert a párom nem tudott jönni. Egy kicsit nehezebb lesz megtalálni a nyerő módszert és csalit, de üsse kavics. Pickerrel és feederrel kezdek. Semmi extra, csúszó kosár, rövid 18-as előke, 8-as horog. A csontiról hamar lebeszélnek a törpék, a csemegéről és a technopufiról szintén. Marad az egy szem erjesztett kukorica. Ezt már ritkábban veszik föl. Úgy az ötödik törpe után beugrik az első dévér, valamivel később egy hasonló méretű kárász. Aztán ez lett a menetrend, 5-10 törpe után egy kárász.

és vadrózsa

Ekkorák jöttek

Kárászból is

 

 

 

 

 

 

Tudjátok, mi a kihívás? Nyárfaszösz idején snecit fogni! Úgy gondoltam, fogok néhányat és rápróbálok a rablókra. Hát, nem sikerült! Se hálóval, se horoggal, se sehogy. De nem csak snecit, semmilyen apró csalihalnak valót nem tudtam fogni. Végül összeraktam a rakóst és a víz közepén sikerült pinkivel néhányat kivarázsolnom, de keserves szülés volt a nehéz pontyozó rakóssal snecizni. Összesen talán ötöt fogtam és féltve őrizgettem őket, csak azért, hogy végül törpét fogjak azokkal is. 🙁

Érdekes módon éjszaka megszűntek a kapások. Legalább jókat tudtam aludni. Hajnali négykor, a pirkadat első jelére, már úgy is mindig kint ültem a kávémat szürcsölve. A pontyok egész hétvégén elkerültek, vagy talán elfogyott a tavalyi telepítés. Az ideit az ígéretek szerint most a napokban megejtik, meglátjuk, mi lesz belőle.

Szombat reggel a szél átfordult északnyugatira és megerősödött. Ez nem tetszett a halaknak, mert nem fogtam semmit egész nap. Aztán ez a szél éjszakára meghozta a vihart is, hatalmas égzengésekkel és komoly zivatarral. A kutyámmal együtt bezárkóztunk a lakóba, kivárni a végét. Időnként akkorákat dörrent, hogy az egész bódé beleremegett, szegény jószág meg úgy félt, hogy mellettem kötött ki az ágyban. Kellett neki a gazdi közelsége az égiháború végéig. Nekem ez nem okoz problémát, aludtam már vele együtt sátorban és a kocsiban is. Megnyalja a fülem vagy megbök egy kicsit az orrával, ha túl hangosan horkolok, egyéb gond nincs vele. 🙂

A hálótársam

Egy csodás reggel

A nagyja

 

 

 

 

 

 

Valamikor éjfél után, a vihar elmúltával, újradobtam a cuccokat és lepihentem, immár kutya nélkül. Hajnali kettő tájban a kapásjelző folyamatos éles hangja veri ki az álmot a szememből. Kipattanok, beverek neki és megvan! Érzem, hogy jó hal, jókat rúg a mélyben. Először 4-5 kilós pontyra tippelek, majd kezdem átértékelni a helyzetet, mert nem akar a nádba menni. Amur lesz ez. Végül feljön a felszínre egy szippantásra és valóban amur. Persze a fejlámpám akkuja pont most kezd lemerülni, sápatag fényében ötösre saccolom. Elég lesz kivenni a kárászoknak szánt szerelékkel. Furcsán nehezen adja magát, amikor közelebb ér, akkor látom, van ez 6-7 kilós is. Végül a parthoz kiérve döbbenek rá, mekkora! Ez a merítőmbe csak orral előre fog beleférni! Ha ügyes vagyok és jól állnak a csillagok, talán sikerülhet. A féket szinte teljesen kiengedem (ismerem már, milyen kirohanásokat tudnak produkálni) és igyekszem dögre fárasztani. Végül megpróbálom a hálóba csúsztatni és igen, benne van! Csapott egyet még, de már nem tudott kiugrani a szákból, pedig a vékony damil pont elszakadt. Ez bizony egy szép tízes amur volt. Évek óta nem sikerült ekkorát szákolnom.

Amur jelek

Alig fért bele

A tízes

 

 

 

 

 

 

Végül vasárnap délelőtt volt még egy hasonló kapásom, szépen beállt középre a hal, ahogy az amur szokott, de sajnos akkor az apró horog néhány perc küzdelem után kipattant.

Mivel az amur számunkra komoly gasztronómiai értékkel bír és mint írtam, évek óta nem sikerült fognom, a kárászok kíséretében ezt most kivételesen elhoztam.

20-25 lett a vége

Füstölt amurszelet. Csúfos vég, de finom

Az olajos amur is igazi csemege

 

 

 

 

 

 

 

Szóval nem is olyan rossz nyárfaszösz idején horgászni menni!

május 14 2017

Ha május, akkor Balaton!

 

Szinte hagyomány nekünk már, hogy május elején megejtünk egy hétvégi balatoni lógatást. Most is sikerült összehoznunk, bár nem a munka ünnepén, hanem az anyák napi hétvégén, de ez már mellékes.

Persze voltunk azért a Balaton előtt is horgászni, a húsvéti ünnepeket a csatornaparton töltöttük, csak sajnos olyan szinten mellényúltunk halfogás és időjárás szempontjából, hogy nem volt mit írnom róla. Két kisebb ponty és 8-10 keszeg-kárász volt a négy napos túra eredménytelensége.

Húsvéti ponty

A Restás áprilisban

Dömsödi alkonyat

 

 

 

 

 

 

Térjünk vissza a Balcsira! Ismét csütörtök déltől szólt a zsugánk, eddigre már végeztünk is a pakolással, szereléssel stb., repülhettek befelé a felcsalizott horgok. Továbbra is tilos a parti horgásznak besétálva bedobni a szerelékét, ezért maradt nekünk az elérhető 70-80-100 méteres sáv. Sajnos ez most kevés volt a komolyabb halak megfogásához.

Beélesítve..

Támadás ellenünk..

Ezt a csatát elbuktuk

 

 

 

 

 

 

 

 

Az új horgászrendben van egy másik, számunkra eléggé érthetetlen szabály, amit idézek:

„Több napig tartó horgászat esetén a horgász egy időben legfeljebb a Hhvtv. által 2 naptári nap alatt megtartható halmennyiséget tarthat magánál (pl.: maximum 6 db süllő) a horgászhelyen vagy a horgászathoz használt vízi járműben, amennyiben azokat a napi fogható mennyiségek betartásával fogta és könyvelte el a fogási naplójában.”

Ez pedig az új szabály magyarázata:

„Sajnos gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor egyes horgászok igyekeznek bevetni minden trükköt, hogy a napi fogási kvótát kijátsszák. Volt olyan személy, aki azt állította a nála lévő 18 db süllőre, hogy hosszabb időszakon keresztül fogta őket, a szákjában élve tartotta és éppen akkor szállította haza őket, amikor a halászati őr kollégáink átvizsgálták a csomagjait. A mesét persze nem hitték sem kollégáink, sem az eljáró hatóság, de szeretnénk elejét venni az ilyen történeteknek.”

Forrás: http://balatonihal.hu/Hirek/A-Balatoni-Horgaszrend-valtozasai-2017-tol

Szóval, ha veszek egy háromnapos jegyet és olyan helyen vagyok, ahol nincs lehetőségem a fogott halat megpucolni és hűtőben tárolni, akkor a harmadik napon az első nap fogottakat vissza kell dobálnom. Így kell ezt csinálni! Néhány élhetetlen pecás miatt cumizzon a többi is! Gratulálok a vezetőségnek ehhez a korrekt szabályhoz!

Szeretem a halból készült ételeket, a balatoni hal meg különösen finom. Évente egyszer jutok le három napra, ha kifogom a napi kvótát, el is hozom és ettől nem érzem magam húshorgásznak. Ráadásul 2013 óta nem volt arra példa, hogy elértük volna ezt a mennyiséget. Sajnos a Balatonon a horgászat már nem a felhőtlen boldogságról szól, hanem a rengeteg szabály betartásáról és a horgászok lehúzásáról. Nekem legalábbis úgy tűnik, bár lehet, hogy tévedek. Ezt mindenki döntse el magának.

No, de elég a sirámokból, térjünk vissza a horgászatra. Az első potyka este hét körül érkezett, másfeles körüli volt. Kb. egy óra múlva jött a párja, majd egy kis szünet volt. Az éjjel még fogtunk két kicsi 34 centiset (35 a méret), így azok visszakerültek további növekedésre. Sikerült még két 38-40 centis süllőt megszákolni és evett a keszeg is elég jól. Szóval viszonylag mozgalmas volt az első éjjel.

Másfeles

Egy retúr

Ebből vajon mi lesz?

 

 

 

 

 

 

Aztán reggeltől elmaradtak a kapások, jött helyettük az eső. Szinte egész nap esett kisebb megszakításokkal és változó intenzitással. Emellé társult az erős északkeleti szél, szóval nem a legideálisabb időnk volt horgászni. Nem is fogtunk semmit nappal.

Mivel a halak nem zaklattak, kiépítettünk az autó hátuljánál egy hídfőállást és főztünk egy finomságos bográcsos kakaspörköltet. Ez olyan jól sikerült, hogy a kellően nagy mennyiség elfogyasztásának utóhatásaként néhányan a csapatból kénytelenek voltak vízszintesbe helyezkedni bent a nyaralóban. 🙂

Megjött az eső

A Bázis

Balatoni kakaspörkölt

 

 

 

 

 

 

 

Estére elállt az eső és a szél, tökéletes horgászidő volt, mégsem sikerült komolyabb eredményeket elérni. Egy kétkilós, két retúrponty, egy méretes süllő és néhány keszeg-kárász jött csak reggelig. Szerencsére a szombat már eső nélkül telt, a szél is mérséklődött valamelyest, de a halakat ez nem izgatta különösebben. A pár keszeg mellett sikerült még két, méretes pontyot meríteni, az egyik egy szép hosszúkás, 2 kiló körüli pikkelyes volt.

Végül vasárnap hajnalban még egy két kilós süllő jött és ezzel vége volt a halfogásnak. Az egész horgászatunk alatt csak egyetlen igazán nagy halra utaló kapásunk volt. Szombat éjjel a dióverőmön felsírt végre a fék, ahogy vártuk már régóta. Laci volt közelebb, illetve ő tért észhez előbb a bóbiskolásból, beakasztott neki és láttam, hogy úgy görbül a bot, mintha betonba akadt volna. Sajnos a következő pillanatban megszűnt a húzóerő és hal nélkül, de szakadásmentesen jött ki a horog.

Kettes sütyi

Mi siklik itt?

Ott se ment

 

 

 

 

 

 

 

 

Még egy érdekes dolog történt. Az egyik horgásztársunk lejött mellénk a sólyázóhoz és rövid nézelődés után megkérdezte, hogy nem láttunk-e a part szélében egy jókora, döglődő busát. Elmondta, hogy ők néhány házzal odébb horgásznak és amikor kiszúrták a busát, megpróbálták kivenni, de volt még benne annyi erő, hogy lemerült és elúszott. Hát, mi nem láttuk, de majd figyelünk. Néhány óra múlva Laci megszólal – itt a busa mellettünk! És valóban, 30-40 méterre jobbra a köveknél valamilyen nagytestű hal lebeg, illetve néha úszni próbál, tehát él. Beöltöztem mellesbe, fogtam a merítőt és indultam halat fogni. 🙂 Valóban egy jókora fehér busa volt, nagyjából 25 kilósra saccoltam és már eléggé az utolsókat rúgta. Valami kórság rághatta belülről, mert a végbélnyílásán egy öklömnyi csomóban kitüremkedett a bele, más sérülést nem láttam rajta. Kicsit nehezen, de azért belefért a merítőmbe, már nem tiltakozott ellene. Rövid úton megbeszéltük, hogy ez a rusnyaság nem kell nekünk, de mit csináljunk vele? Közben a tőlünk 100 méterre lévő horgászállásból érdeklődve figyelték a ténykedésünket. Odakiáltottam nekik – kell a hal? Először nem értették mit akarok, ezért többször is felajánlottam nekik, mire kitalálták, hogy kell. Amikor odavittem nekik, akkor derült ki, hogy azt hitték horoggal fogtam és el akarom adni. Tisztáztuk a helyzetet, ketten nagy nehezen kiemeltük a csúszós kövek között. Végül megbeszéltük, ha mégsem kell, nem dobják vissza, hanem elássák, hogy ne fertőzze a Balaton vizét. Remélem ezzel a tettemmel nem szegtem meg semmilyen szabályt! Sajnos fotó nem készült róla, mert a fényképezőm nem vízálló, így nem vittem magammal.

Kettes hosszúponty

Itt a vége

Vasárnapi búcsú szél

 

 

 

 

 

 

 

Ennyi történt most a nagy tavunkon. A vége 5 ponty 1,5-2 kiló között, 4 süllő 1-2 kilósak és 25-30 keszeg-kárász vegyesen, de inkább a dévér dominált. Talán majd legközelebb…

április 1 2017

Döglött hal az autóban

Március utolsó hétvégéjére végre viszonylag jó időt ígértek az időjósok, ezért újfent leruccantunk a csatornára egy laza lógatásra. Az indulás előtt ellenőrizni szoktam a Land Rover motorját, olajszintet, olajfolyást, hűtővizet stb. Nincs mostanában gond az autóval, de mint tudjuk, „az ördög nem alszik”. Most sem tettem másként, ám amikor felnyitottam a motorháztetőt, kellemetlen bűz csapta meg az orromat! Először arra gondoltam, hogy belementem valamibe, ezért alulról kezdtem keresni az okot, aztán amikor nem találtam semmit, fölülről is rápillantottam, végül a legyek mutatták meg a szag forrásának pontos helyét. Két darab döglött keszeg volt betuszkolva a jobb oldali doblemezemhez, az ablakmosó tartály és a biztosítéktábla közé. Úgy tűnik, valamilyen vízipocok vagy hasonló gyűjtögető éléskamrának nézte a Landy-t és elkezdte telehordani kajával. Mivel az előző pecánk óta két hét eltelt, elképzelhető, hogy milyen bukéja volt már a halaknak. Gyorsan eltávolítottam a dögöket, egy magasnyomású mosóval meg a maradékot és indulhattunk horgászni.

A kiszemelt hely üres volt, ezért a lakó beállítása után rögvest nekiállhattam az alapozó etetéseknek. A pontyok számára tavalyról maradt kefires kukorica került terítékre, a keszegeknek pedig elővettem először egy matchbotot, majd később a rakóst. Lerövidítettem 9 méterre, belőttem az úszót és megszórtam a környékét csontival feldúsított etetőanyaggal. A keszegnépség egyből rámozdult az etetésre, tenyérnyi karikák, bodorkák, dévérek vették föl a pinkivel csalizott horgot.

A címadó fotó

A keszeg eszik

Előkerült a rakós

 

 

 

 

 

 

 

Csodás, enyhe szellővel fűszerezett, kellemes napsütésben kezdhettük a lógatást. Sokat nem változott a helyzet, kicsit melegedett a víz (14-15 °C), kicsit lejjebb ment a szintje, itt-ott már kezdenek előbújni a friss nádhajtások, pattannak a rügyek a fákon és a korán kelő pecásoknak fantasztikus madárcsicsergésben lehet részük. Feltéve, hogy a vadlibák gágogása nem nyom el éppen minden más hangot.

Az első potyka hajnali egy körül verte ki az álmot a szememből. Két kilós, a tavalyi telepítésből. A következő még pirkadat előtt csinált ébresztőt, de ez a merítés előtt lemaradt. Az első tesója volt. Összesen hat ponty jött a hétvége alatt, 1,5-2 kiló körüliek. Érdekesség, hogy egy kivételével mind a hajnali órákban éhezett meg, nappal csak keszegeket sikerült fognom, pedig a halőr elmondása szerint a Szúnyoginál volt, aki napközben 4-5 pontyot is szákolt.

Jó hír, hogy majdnem minden nap jöttek a halőrök, pedig még telepítés sem volt. A rossz, hogy ők sem tudják, mikor lesz.

Megfogtam az idei év első amurját! Szombat pirkadatkor egy furcsa kapásba nyúltam bele és egy 25-30 centis apróság lett az eredménye. Remélem, nyáron az ük-ük szüleivel is találkozom. 🙂

Kettes körüli

Ez meg a párja

Az idei első amur

 

 

 

 

 

 

 

Valamiért most a kárászok elkerültek (egyet fogtam csak), ezért elugrottam a 31-esre úszózni egy kicsit. Előttem is voltak már bent mások, halakat láttak, de eredmények nem voltak. Gondoltam, azért rápróbálok. Hát, nem az igazi. Le van tisztulva a víz, vastagon áll a fenéken a zöldmoszat és valami nincs rendben vele, mintha oxigénhiányos lenne a vize. Több halcsapatot is láttam a felszín közelében úszni (talán kárászok lehettek), néha a hátuk is kint volt és mintha pipáltak volna. Először úgy tűnt, hogy a felszínen lévő szmötyit eszegetik, de amikor megláttak nem merültek le, csak áthúzódtak a túloldalra és lassan továbbúsztak. Akkor szoktak így viselkedni a halak, amikor gond van a vízzel. Mivel a csatorna körüli földeken áll a belvíz, könnyen előfordulhat, hogy onnan kerül az oxigénben szegény víz a csatornába. A lényeg, hogy két óra alatt kapásig sem jutottam, így egyelőre nem erőltetem ezt a szakaszt.

Kullancsveszély!

A letisztult 31-es

és a vége

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú és haltalan volt ez a tél, megkívántunk már egy jó halvacsorát, ráadásul találtam az interneten egy ígéretesnek tűnő, pontyból készült finomságot, ezért három pontyot és pár kiló keszeget most elhoztunk, a többit kifoghatja más is. Természetesen, ha sikerül az új halételt megfelelően elkészítenem, a módszert megosztom a nagyérdeművel is! 🙂

 

december 31 2016

Kezdődik

 

 

Igen! Végre! Itt van újra! Vagyis kezdődik az idei horgászszezon! 🙂

 

A mostanában megszokottnál kicsit keményebb tél után végre megejthettük az év első, hosszúhétvégés lógatását a csatornán.

Persze voltunk már többször is pecázni előtte, kerestük a halakat mindenfelé, gyakorlatilag nulla eredménnyel. A Harmincas december eleje körül befagyott és nem engedett ki február végéig. Január közepe táján már a Dömsödi meg a Restás is befagyott, csak néhány védettebb helyen maradtak nyílt területek. A halak eltűntek mindenhonnan, legalábbis én nem találtam őket.

Befagyott a 30-as

Meg a Dömsödi

A Szúnyogi fölött is

 

 

 

 

 

 

 

Találtam helyettük mást! Egyik horgásztársunk egy hatalmas kupac régi pénztárgép szalagból rakott tüzet a parton. Nem is lenne ebből nagy probléma, mert végül is csak papír, de mindezt természetvédelmi területen tette, ráadásul a szalagok nem égtek el teljesen, a szél meg szertehordta egy részét. Mivel nem égtek el a gurigák, pontosan lehet tudni emberünk nevét, a volt cége nevét, a címét és adószámát. Gratulálok, tisztelt állateledel kereskedő!

Egy későbbi horgászat alkalmával vettem észre ugyanezen a helyen, hogy valaki sittet hordott le a partra. A lekapart gyönyörű narancssárga tapétát szétszórta a parton, de nem volt rest, mert a nagyját műanyag zsákba csomagolva lecipelte és beledobta a vízbe. Nesze neked természetvédelem!

Gurigákból tábortűz

Szép színű tapéta..

Nesze neked természet

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért van jó hír is, a Harmincas partjáról elhordták a lenyesett gallyakat, némi szeméttől eltekintve szépen néz ki a part és az út is elég jól járható.

Figyelem! Csak a Peszéri út felől jó a bejárás! A Bugyi-Dabas közötti út irányából nagyon rossz az út, esőben még terepjáróval is necces.

Mivel ez a szakasz viszonylag sokáig volt befagyva, remélhetőleg a kormoránok és egyéb állatfajok kevesebb kárt tudtak okozni, talán jobb lesz a haljárás.

A Dömsödi övcsatorna halastó felőli szakaszán is feltárcsázták az utat, bár ez a hatalmas gödrökön nem sokat segít, de jól néz ki egy darabig.

Az év első hala

és az első törpe

Szép lett

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, de térjünk vissza a szezonkezdésre! Csütörtök dél körül értünk le a kiszemelt csatornára. Már odafelé elkapott minket egy tavaszi zápor és az előrejelzések sem sok jót jeleztek, de ha beindul a horgászláz, nem érdekel semmi. 🙂

Azért biztonsági okokból felszereltük a lakókocsit tartalék gázpalackkal, magunknak pedig jóféle házipálinkát csomagoltam, így a hideg ellen felvértezve indultunk.

Mire ráfordultunk a partra, elállt az eső, sőt, a nap is kezdett előbújni. Mindjárt jobb kedvvel vágtunk neki az egyre ramatyabb parti útnak! A Land Rover bírja, annak ez meg sem kottyan, de szegény lakókocsinkon már egyre jobban látszódnak a terepezés nyomai. Minden egyes horgászattal szaporodnak és mélyülnek a karcok az ablakokon és a festésen. Az olajfák (ezüstfák) hegyes tüskéi nem kegyelmeznek.

Néhányan az éppen elállt eső ellenére vagy dacára már horgásztak. Keszeg-kárász a zsákmányuk, de vannak híreik pontyfogásokról is. A kiszemelt helyen is lógat két pecás, ezért visszatolatva odébb állunk meg. Csak estig maradnak, így nem akasztom szét a szerelvényt, majd ha elmennek, átállunk és ott véglegesítjük a tábort. Van időnk vasárnapig. Előveszek két botot és rápróbálok a vízre. Nem kell sokáig várnom az első kapásra. Féltenyérnyi karikakeszeg éhezett meg a pinkire. Jól elszórakozom a keszegekkel, mire a szomszédjaink feladják, 10-12 darabot fogok belőlük. Áthúzom a lakót, megcsináljuk a tábort és közben szép lassan besötétedik. Előkerülnek a törpék. Sajnos éjjel már zabálnak, ezért élő csalival már nem lehet horgászni. Átváltok kukoricára. A csemegét még nem eszik, de úgy tűnik más sem. Egy kapásuk sem volt éjjel.

Magas a vízszint

A keszeg már eszik

Termetes bodri

 

 

 

 

 

 

 

Pénteken valamikor hajnali négy körül eső kopogására ébredünk. Megjött az ígért rossz idő. Szinte egész délelőtt esik, később ez kiegészül viharos erejű széllökésekkel, a hőmérséklet pedig egész nap nem haladja meg a 8°C-ot.

A víz hőmérséklete egyébként 8,5°C, nagyon magas vízállású (518 cm), sok helyen kint van a parton, eléggé zavaros és csak lassan folyik. A rengeteg eső és a magas vízállás teljesen feláztatta a partot, így ebben a vastag sárban tocsogva lehet csak horgászni. Kellemetlen helyzet, de tudtuk, mire számíthatunk. A rossz idő ellenére azért néhány keszeget és kárászt sikerül kifognom, pedig a nap jó részét védett helyen, egy jó adag babgulyás elkészítésével és némi fagyálló folyadék szervezetünkbe juttatásával töltjük. 🙂

Kell ilyenkor még a fűtött lakókocsi, jó dolog időnként behúzódni, átmelegedni, az éjszakák meg elképzelhetetlenek nélküle.

Deres bot és sár

Hajnali egy körül jött az első ponty. Szép, egészséges tükrös vette föl a kukoricát. Talán megvolt a méret, de nem méricskéltem, egyből ment vissza. A hideg szél és a szitáló eső olyan gyorsan visszazavart a kuckónkba, hogy még fotót sem készítettem. Következő hajnalban szintén fogtam egy ekkorát, csak pikkelyeset, de a hasonló időjárási körülmények miatt erről sem készült kép, többet pedig már nem sikerült horogra csábítanom.

Szombaton a fagyos reggel után végre kisütött a nap és csodálatos időnk lett volna, ha nem fúj továbbra is az erős, hideg északi szél. A szélvédett elősátor alatt már rövidgatyában süttettem sápadt virgácsaimat, de a botokhoz nem lehetett ilyen lengén kiülni. Érdekes módon a halak nem díjazták a jó időt. Egész nap csak néhány apró keszeget sikerült fognom.

Végül vasárnapra sokat csitult a szél és a változóan felhős időben a halak étvágya visszatért. Kárász, bodorka, dévér és karika volt a zsákmány. A már említett két pontyon kívül még kapásom sem volt komolyabb.

Szóval éledeznek már a vizeink, de még nagyon óvatosan esznek a halak. Kell még a finom szerelék. Nappal a csonti, pinki, giliszta stb. eredményesek, estétől viszont már csak törpe jön rájuk.

Nagyobb nem jött

Kárászból sem

És a kezdet vége

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül egy színes hír a Harmincas csatornáról:

Még december elején lementem egy kicsit szétnézni a csatornák környékén. Megálltam a peszéri-hídnál, hogy csináljak néhány fotót a befagyott csatiról, amikor észrevettem a vízben egy zöld színű, vasszekrénynek tűnő jókora dobozt. Furcsállottam, hogy miért nem a MÉH-be visz valaki egy ilyen hulladékot, hiszen ott pénzt is kapna érte, még az is eszembe jutott, hogy talán süllőfészeknek dobta be az átlagosnál egy kicsit jobban megszállott horgász, de a legkézenfekvőbb dologra nem gondoltam, amíg néhány nap múlva a híradóban meg nem hallottam egy érdekes hírt, miszerint egy Pest megyei árapasztó csatornában találtak meg egy ellopott páncélszekrényt. És mit látok a rendőrségi felvételeken: hát persze, hogy a szép zöld vasszekrényt a peszéri-híd mellől, amint éppen búvárok segítségével próbálják kiemelni!

Szóval elmondhatjuk, hogy a döglött halak és döglött marhák után már döglött „mackó” is volt a kedvenc csatornánkban! 🙂

http://www.hirado.hu/2016/12/21/csatornaba-dobtak-a-pancelszekrenyt/

Fotóztam a csatornát..

Jé, egy mackó a jég alatt

 

 

 

 

 

 

 

 

november 11 2016

Az utolsó hétvége

Nem kell megijedni, az utolsó hétvége címen, nem akasztom szögre a horgászbotokat, a megjelölésen csak az idei utolsó lakókocsis több napos horgászatot értem a csatornákon. Sajnos a jelenlegi horgászrend november 12-től december 31-ig tiltja az éjszakai horgászatot az RSD teljes vízrendszerén, horgászni csak 06-17 óráig szabad. Ez a tiltás teljesen ellehetetleníti a lakókocsis vagy sátras horgászatot, mert senki nem fog úgy lemenni több napra horgászni, hogy a nap 24 órájából 13 órát tétlenségre van ítélve. Az még érthető valamennyire, hogy a Duna-ágon így is próbálják védeni a telepített állományt, de a mellékvizeken telepítés nem történt, horgászati tilalom sem volt, akkor vajon miért ez a tiltás?  Írtam az RDHSZ címére egy e-mailt, amelyben megkértem ennek a szabálynak az értelmezését, de választ a cikk megírásáig nem kaptam. Már az is előrelépés lenne szerintem, ha mondjuk éjféltől reggel hatig tartana az éjszakai tilalom, bár az értelmét így is vitatnám.

Végül megérkezett a válasz, aminek nagyjából az a mondandója, hogy a kb. 300 kilométer hosszúságú mellékvizek ellenőrizhetetlenek és az éjszakai horgászati tilalom évek óta csak nekem okozott problémát, béküljek meg a szabályozással.  Hát akkor megbékélek, bár azt továbbra sem értem, hogy januártól miként oldódnak meg az ellenőrzési gondok..

Térjünk vissza az utolsó hétvégére. Természetesen a mindenszentekre eső négy napos ünnepet választottuk és nem is volt rossz választás. Szokásos hely, szokásos időben, horgász alig a parton. A vízállás 470 körüli átlagos, kb. 11-12 C fokos, erősen zavaros és enyhén folyt a rendes irányba. Viszonylag szép idő ígérkezett, napsütéssel, kicsit megerősödő széllel, némi hajnali fagyokkal. Szóval minden adott volt egy jó őszi horgászathoz.

Vízállás rendben

Vízállás rendben

Deresek már a reggelek

Deresek már a reggelek

Letisztulnak a csatik

Letisztulnak a csatik

 

 

 

 

 

 

 

Pickerrel és spiccbotos úszózással nyitottam. A spiccel viszonylag gyorsan sikerült néhány snecit fognom, így repülhetett be a rablózó is. A snecik után próbaképpen leeresztettem a fenékre az apró horgot és egyből fogtam egy bő tenyérnyi dévért. Ezzel aztán elkezdődött egy jó kis spiccezős horgászat. A kényelmes fotelomban nekiültem és folyamatos etetgetés mellett sorban szedtem ki a dévéreket, karikákat, bodorkákat és kárászokat. Nem voltak nagyok, de azért párszor merítenem is kellett, nehogy szakadjon a vékony (12-es) előke. A nyerő csali pinki volt. Az este beálltával megszűntek a kapások, de addig jól elvoltam.

A keszeg még eszik

A keszeg még eszik

És a kárász szintén

És a kárász szintén

Az első éjjel jött

Az első éjjel jött

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első potyka éjfél körül jelentkezett a pickerre, egy szem fűzött kukoricára. A szokásos másfeles méret, bár mintha híztak volna egy kicsit. Azután a következő nap délután egymás után jött kettő. Következő éjjel megint egy és így tovább. Összesen 7 pontyot fogtam, 1,5-2 kiló közöttieket, de nem lehetett felállítani egy menetrendet. Hol éjjel, hol nappal ettek.

A pontyok közé időnként beugrott egy-egy jobb kárász, a spicc és match bottal pedig tovább aprítottam a keszegállományt. Bár ez utóbbiaknál egyértelműen az esti szürkületi időszak volt a legjobb, azért napközben sem unatkoztam.

Sajnos a rablóhalak most elkerültek, csak az utolsó nap sikerült egy apró csukát horogra csábítanom.

Aztán nappal is jöttek

Aztán nappal is jöttek

Kárász a fűzöttre

Kárász a fűzöttre

Az egyetlen bugyli

Az egyetlen bugyli

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kapásszegény időszakban ellátogattam a 30-as Borzasi részére. Történt egy kis tereprendezés. Végigtárcsázták a töltés tetején lévő utat, ami most elég jól sikerült, bár ha felázik egy nagyobb eső után, lehet, hogy marasztaló lesz. Azért én igyekeztem a 2,5 tonnás gépemmel egy kicsit szélesebbre, simábbra taposni, ha már megígértem! 🙂

Kivágtak sok bokrot és megnyesték a vízparti fákat is. A nyesedékek egyelőre a parton maradtak összegyűjtve, de bízzunk benne, hogy hamarosan ezeket is elszállítják vagy talán elégetik. Szóval egész szép lenne most a part, ha nem került volna felszínre a horgásztársadalom rákfenéje, a rengeteg szemét.

Tereprendezés

Tereprendezés

Útegyengeés

Útegyengeés

Elférne itt néhány fa

Elférne itt néhány fa

 

 

 

 

 

 

 

 

De szép is lenne, ha a sok szemét otthagyása helyett egy-egy vadon növő nyárfa, fűzfa vagy bármilyen elvadult (nem védett!) facsemete kiásásával és a parton történő elültetésével szépítgetnénk mi, pecások ezt a csodás kis csatornát. Ilyenkor lenne itt az ideje.

A fákról jut eszembe, kiderült, hogy a friss kotrásnál nem azt a fát vágták ki, ami alatt a lakóval szoktam táborozni, hanem az eggyel előtte lévőt. A távolból készített fotómon ezt nem jól azonosítottam be akkor, de most egyértelművé vált. Majd jövőre kipróbáljuk, milyen lesz alatta hűsölni. Egyébként a 30-as nagyon tiszta volt, középen is látni lehetett az alját, de halat még polár szemüveggel sem tudtam felfedezni benne. A betorkoló Bugyi-csatorna tisztább szakaszain viszont voltak bodorkák, ha valaki télire akar némi csalihalat, esetleg ott érdemes lehet próbálkozni.

Itt a lakó helye

Itt a lakó helye

A Borzasi távolból

A Borzasi távolból

Jó volt

 

 

 

 

 

 

 

Végül letelt a pecára szánt időnk. A haltartó kiemelésekor szembesültem vele, hogy legalább 20-25 kiló halat fogtunk a négy nap alatt. Három pontyot most elhoztunk, némi fehérhalat az alaplébe és kárászokat az olajoshalhoz. A többi ment vissza.

Úgy gondolom, ez egy jó befejezése volt az idei többnapos horgászatoknak.

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair