július 7 2019

Balatoni projekt

Két éve voltunk utoljára a Balatonon horgászni, mert sajnos megszűnt a szokásos nyaraló bérlésének a lehetősége, mást meg nem sikerült találnunk helyette. Most viszont úgy tűnik, hogy ismét alkalmunk lesz a nagy tó meghorgászására, sőt, Laci barátommal egyenesen belevágtunk egy komoly balatoni projektbe.

Valójában ő indította a projektet, én csak besegítek neki némi horgászati lehetőség fejében. Ugyanis sikerült vennie egy üres telket a déli parton, ami nagyjából 200 méterre van a víztől. Ez nem túl nagy távolság, ráadásul a kapun kilépve nyílegyenesen le lehet sétálni egy szabadstrandra. Itt csak egyetlen probléma van, hogy a gyalogút egy aluljáróval átvezet a sínek alatt, ahol a csónakot nem tudjuk átvinni. Emiatt az apró malőr miatt nagyjából 500 métert kell kerülnünk a legközelebbi vasúti átjáróig. Maga a telek akkora, hogy több lakókocsival is könnyedén elférünk és kényelmesen lehet forgolódni a szerelvényekkel. Közmű még semmi, de a szomszédtól ideiglenesen kapunk áramot, vizet és szennyvízürítési lehetőséget. Mindezek mellett a lakókocsik úgy vannak tervezve, hogy akár több hetet is eltölthetünk benne közművek nélkül.

Szóval a telek már adott, de valamilyen komoly horgászati lehetőség is kellene mellé. Itt indult be a balatoni horgász projekt. Mégpedig egy saját stég engedélyeztetése, gyártása és behelyezése a vízbe.

Balaton, te csodás!

A kiszemelt hely

Ez meg a telek

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt elolvashatók az erre vonatkozó szabályok:

Víziállás létesítésének szabályai a Balatonon

Hát kérem, ez nem egyszerű eset! Már januárban beadtuk a kérelmet pontos tervrajzzal, műszaki adatokkal, telepítési koordinátákkal. Ezután nagy csend úgy márciusig. Ekkor Laci nem bírta tovább és felhívta őket. Kiderült, hogy elfogadták a kérelmet, indulhat a stég gyártása, a dokumentumokat és a csekket meg majd küldik.

Újabb két hónap csend. A stég kész, vinnénk betenni a helyére, de nem lehet, mert még nincs kifizetve a díj és azonosító sincs. Többszöri telefonálásra végül megérkezik a csekk, de jóval több, mint a megbeszéltek. Újabb telefonok, sajnálják, de április elsejétől évi 5.000 Ft valamilyen plusz díjat is számolnak fel. Mivel Laci öt évre kérte a fennmaradási engedélyt, ez 25.000 Ft többletköltséget jelent. Hiába lett beadva a kérelem, a szerződés csak a díj kifizetése után lép érvénybe. Nem véletlenül húzták-halasztották a szerződés és a csekk elküldését. Pontosan tudták, hogy április 1-től közel a dupláját kell majd fizetni, csak valahogy elfelejtették megemlíteni. Nem nagy összeg, mert egy évre lebontva alig valamivel több, mint 10.000 Ft a stég fenntartási költsége, de ez a mentalitás, ez a bürokratikus ügyintézés rendkívül bosszantó.

Végül június közepén levittük és a helyére tettük. Az azonosító táblát ugyan még nem sikerült legyártatniuk és elküldeniük, de azt mondták a bürokraták, ha feltüntetjük valahol az adatokat, azt is elfogadják ellenőrzéskor. Csináltam egy adattáblát rozsdamentes acéllemezből, rágravíroztam a szükséges adatokat és felhegesztettem a stég egyik sarkára. Na, ezt lopja le valaki, ha tudja. Július végén megérkezett a rendes adattábla is, így ezzel teljesen hivatalos lett a stég.

A több mint két mázsás szerkezetet négyen is csak szétszerelve tudtuk bevinni. Egy gumicsónakra először a fedőlapokat tettük rá, majd erre a vázszerkezetet és így betoltuk. A parttól való 150 méteres távolságot egy tekercs damillal mértük le és egy etetőbójával pozicionáltuk. Végül beállítottuk a helyére, rácsavaroztuk a fedőlapokat és kész. Azt azért be kellett látnunk, hogy nyár végén, amikor még meleg a víz, kijjebb kell vinnünk, mert ilyen magas vízállásnál a mellcsizmába simán befolyik a víz és novemberben az már nem szokott kellemes lenni.

A vázszerkezet

Száraz próba

és a beszállítás

 

 

 

 

 

 

 

 

Mire a jól végzett munka örömével kiértünk a partra, az első strandoló már birtokba is vette a horgászállásunkat, de hát így van ez, tudtuk, hogy ők többet fogják használni, mint mi. 🙂

Július elején elérkezett az első teszthorgászat ideje. Háromnapos jegy vásárlása és csütörtök délelőtt irány a Balaton. Laciék majd csak este jönnek, mert ők még húzzák az igát, mi addig beállítjuk a lakót és berendezkedünk. Laci lakókocsija már lent van, ezért azt is üzembe helyezem. Ablakok nyitása, áram alá helyezés, hűtő bekapcsolása stb. Ráérünk, mert a fürdőzőktől úgy sem tudnánk napközben horgászni. Illetve lehetne, csónakból, messzire bemenve, de ebben a kánikulai napsütésben erre nincs semmi kedv. Majd a holtszezonban horgászunk eleget napközben is.

Végre a helyén

150 méterre a parttól

50 méterre etetünk

 

 

 

 

 

 

Laciék este hét után érkeznek meg, az egész napos munkától nem túl frissen. A welcome drink és a vacsora elfogyasztása után elszáll minden horgászkedv, ezért ezt az éjszakát kihagyjuk. Nesze neked háromnapos jegy!

Másnap utólagos László napot tartottunk, bográcsos birkapörkölt főzéssel és minden egyébbel, ami ilyenkor szokásos. Lejött a fiunk egy barátjával és egy másik baráti társaság, szóval nem unatkoztunk. Időnként leugrottunk megmártózni a nagy lavórban. A stég szinte állandóan használatban volt. Gyerekek ugráltak jókora seggeseket róla, vagy éppen idősebbek kerestek hűs árnyékot alatta. A szomszédunk elmondása alapján egyszer még fel is borították az erejüket fitogtató egyetemisták, de végül tanári behatásra vagy csak egy rövid józan pillanatukban visszaállították.

Késő délután a vendégsereg elpályázott, mi pedig az ünnepléstől, bográcsozástól kicsit megfáradtan nekiálltunk bepakolni a csónakba. Ekkor jött a feketeleves egy jókora zivatar képében. Bő fél óráig szakadt az eső, mi meg egy ponyvával próbáltuk védeni a csónakba pakolt cuccot az elázástól. Mivel a viharos szél állandóan letépte róla, egy idő után már fürdőgatyában igazgattam és mentettem, ami menthető.

Végül elállt az eső és nekiindulhattunk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az aluljárón áttolni a szekerünket, nem kerülünk a vasúti átjáróig. Nem volt egyszerű eset, de végül sikerült. Közben kiderült, hogy a csónakszállító kerekei egy kicsit alultervezettek, mert a nagy súly hatására bal oldalt a tömörgumi minduntalan leugrott a felniről. Nagyjából öt méterenként kellett visszatenni rá, ezért egy idő után bedobtuk a csónakba és felnin toltuk tovább.

Ennyi tortúra után lassan beértünk a stéghez és elkezdődhetett a horgászat. A viharnak köszönhetően már senki sem fürdőzött, viszont megállapítottuk, hogy kevesebb cuccot kell behoznunk, mert alig férünk el. A stégtől nagyjából 50 méterre kialakítottunk egy etetést, amit dőlő bójával jelöltünk meg és kezdődött a peca.

Az első halat Laci fogta gilisztával, mégpedig egy 2,20-as harcsát. A második már nekem jött és egy 3,50-es, csodás balatoni nyurga volt. Még hajnalban fogtam egy kétkilós tükröst, Laci pedig néhány termetesebb keszeget és ezzel vége volt az első éjszakának. Persze azért nem volt ilyen egyszerű az éjszakánk. A dőlő bójánk végét egy műanyag boros dugóval zártam le. Ez pont passzolt bele, de volt egy kis pereme, mint a pezsgősdugóknak. Még szép, hogy a nyurga beleakasztotta a zsinórt és be kellett mennem a vízbe kiszabadítani. Nem mintha ellenemre lett volna ezen a forró nyári éjszakán a 27 °C fokos Balatonban egy kellemes éjszakai fürdőzés, de azért ezt a hibát orvosolnunk kell majd.

Kicsit zsúfoltan vagyunk

Az első reggel a stégen

Megfáradt horgász 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Nagyjából reggel nyolcig nyomtuk a pecát. Eddigre már elég meleg lett és elkezdtek szállingózni az első fürdőzők, így a visszavonulás mellett döntöttünk. Igen ám, de a csónakszállító kereke miatt igen nehéz lett volna a visszaút és este megint jönni akartunk, ezért Laci megbeszélte a helyi sütödéssel, hogy az épülete mögé betolva otthagyjuk az egész pakkot, ők meg figyelnek rá. Ezúton is köszönjük a segítséget.

Este nyolc körül ismét célba vettük a stéget. A csónakkal minden rendben volt, fürdőzők is kevesen voltak, gond nélkül becuccoltunk. A stégnél ugyan volt néhány fiatal, akik kicsit nehézkesen adták fel a pozíciójukat, de vitára azért nem került sor. Ez az éjszaka nyugodtabban telt, mi fáradtak voltunk és talán a halak is. Bóbiskolásunkat hajnali kettő körül Laci orsójának felvisító fékje szakítja meg. Rövid fárasztás, már meríteném a potykát, amikor rádöbbenünk, hogy ez nem is olyan kicsi! Kitör néhányszor, egyszer a stég alá is beugrik, de most szerencsénk van és végül sikerül szákolnom.

11 kilót mutat a mérleg, szép hosszú hal, bőven az engedélyezett 70 centi fölött, ezért a fotók után óvatosan visszacsúsztatjuk a vízbe. Sajnos a fotók nem sikerültek túl jól, mert vízálló tokok hiányában csak egy ócska mobiltelefont mertünk bevinni magunkkal. Az előző éjszakai halakról nem is tudtunk értékelhető fotót készíteni.

Kettes tükrös

A bandanagy szákolása

11 kilós

 

 

 

 

 

 

Alighogy ismét bóbiskolós állapotba kerülünk, erős szél kezdi borzolni a kedélyeinket. Laci jobban ismeri itt a dörgést és szól, hogy pakoljunk, mert mindjárt vihar lesz! Szavait igazolván a még jobban felerősödő szél lekapja a sapkát a fejemről. Szerencsére Lacinak egy jó dobással sikerül visszaszereznie és most már gyorsabban kapkodjuk össze a cuccokat. A végére már a horgászszéket is majdnem lefújja a stégről, de aztán sikerül mindenünket átmenekíteni a csónakba és az erős hullámzásban, vízben gázolva, kihúzni a partra.

Persze ezzel még nem ért véget a hányattatásunk! Amint elindultunk visszafelé a nyaralóhoz, a csónakszállító másik kerekéről is leesett a gumi. Nem volt mit tenni, az üres felnin kellett visszatolnunk a szekeret. Pont olyan lett a hangja is, mint egy szekérkeréknek kavicsos, murvás úton. Csikorgott, nyikorgott, a két horgász meg erősen fújtatva halkan káromkodott. 🙂 Elképzelhető, hogy mennyire örültek nekünk hajnali négykor a nyitott ablakoknál alvó nyaralók. Mindezek tetejében még előttünk állt az aluljáró. Lefele csak-csak leszenvedtük, de fölfelé nem ment, mert a gumi nélküli apró felnik minduntalan elakadtak a lépcsőfokokban. Nem volt mit tenni, kipakoltunk a csónakból, kézzel felcipeltük a holminkat, majd az üres csónakot felhúztuk a lépcsőn és visszapakoltunk. Innen még úgy 50 méter csikorgás és végre elértük a célunk. Azért a kutyám fejét is érdemes volt figyelni, ahogy a kapuban ülve leste az utcából felbukkanó, recsegő, ropogó, szuszogó tákolmányt. Nem tudta eldönteni, hogy ugasson vagy elszaladjon, aztán meg tejesen ledöbbent, amikor felismert minket. 🙂

Stég naplementével 🙂

 

 

Ezzel véget ért az első balatoni, saját stégről való horgászat és nem is eredménytelenül. A 11 kilós ponty méltó felavatása volt a stégnek, reméljük hamarosan ettől nagyobb fogásokban is lesz részünk!

 

 

 

 

 

június 24 2019

Májusi arany

A májusi eső aranyat ér a termésnek, a májusi ponty pedig aranyat ér a pecásnak. Ha ez a kettő együtt érkezik, nos, akkor mindenki döntse el magának. 🙂 Nekünk egy májusi csatornahorgászaton mindkettőből kijutott. Kaptunk aranyat érő esőt és fogtunk igazán szép aranyhasú pontyokat.

Súlyos felhők

és furcsa kreatúrák

Kint a víz a parton

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint tudjuk, minden kezdet nehéz, természetesen nekünk is lassan indultak be a dolgok, mondhatni szokásosan. Természetesen törpékkel kezdtük, de már nem annyira intenzíven ettek, mint a legutóbb. Valószínűleg elkezdődött az ívásuk. Ilyenkor van pár hét nyugodalmasabb időszak, amíg őrzik az ikrákat és a kikelt ivadékot.

A törpék után megjöttek az első pontyok, a legutóbbi kétnyaras telepítésből (20-25 centi). Sajnos elég sok sérült, sebes volt köztük, de reméljük, hogy sikerül ezt kiheverniük. Pár éve volt már egy erősen sérült, fertőzöttnek tűnő állomány, akkor néhány hónap alatt nagyon szépen helyrejöttek a beteg halak.

Először a kisebbek

kicsit sebesek

Az első 5,5-es

 

 

 

 

 

 

 

 

A második nap először az „aranyeső” jött meg és szinte egész nap esett. Késő délutánra az eső vagy az etetés meghozta az első komolyabb aranyhasút. Egy 5,5 kilós pikkelyest, ami valószínűleg tele volt ikrával. A következő másnap reggel jött és szinte megszólalásig egyezett az előzővel.  Volt két óra pihi, majd egy 4,5 kilóssal folytatódott a sor. Ezután teljesen megálltak és másnap estig nem sikerült fognom semmit. Akkor még egy 3,5 kilós tiszteletét tette és ezzel zárult a peca.

A második 5,5-es

Igazi aranyhasú (4,5)

Az utolsó 3,5-es

 

 

 

 

 

 

 

 

Eltelt néhány hét és leesett sok-sok eső. Arany helyett már inkább átok volt ennyi víz, legalábbis a gazdáknak. Annál nagyobb öröm a gombászoknak. Régen látott bőséggel teremtek erdőn-mezőn a gombák. Ettől persze mi is elcsábultunk és halak helyett inkább szegfű- és őzlábgombát fogdostunk. De hát a jóból is megárt a sok, így amikor elteltünk a gombalevessel, meg rántott gombával, ismét a halak felé fordult a figyelmünk.

Hal helyett gomba

Másfelesek jöttek

és néhány kárász

 

 

 

 

 

 

 

 

A halak figyelme viszont nem akart a csalim felé fordulni. A három napos küzdelem csak két 1,5 kilós pontyot és néhány keszeget, kárászt eredményezett. Meg persze a szokásos törpéket. Azért apró pontyból fogdostam párat és egy kis sütyi is beugrott, de ez a hétvége nem volt túl sikeres.

Legalább az időnk csodás volt, az üde zöld part és a megduzzadt csatorna is jól nézett ki.

Üde zöld minden

Szokásos méret

Napelemes gyík 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Tombol a nyár! Egy júniusi hidegfrontot kihasználva irány a csatorna! A víz 27 °C, csúnya sáros színű, magas és változó vízállású. Hát ez nem kedvezett a halak étvágyának. Egyedül az amurok zabáltak rendesen. Bármennyi nádat törtem be nekik, pár óra múlva megtalálták és nekiálltak letépkedni. Bezzeg az alá szórt kukoricára és a horgomra rá sem hederítettek. Pontyokból leginkább az apraja érkezett, az egyetlen méretes egy kétkilós pikkelyes volt.

Törpe fűzöttre

Az amur is zabál már

Az egyetlen kettes

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő csatornahorgászatunk már egy kicsit érdekesebb volt, hamarosan olvashatjátok!

április 21 2019

Húsvéti tojás helyett törpék és poloskák

Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek az írásomnak. Sajnos a csatornák törpe állománya kezd katasztrofális lenni, akár a poloskák inváziója. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, kezdjük az elejéről.

A húsvéti ünnepeket egy kis szabadsággal megtoldva már jó korán elkezdtük, ami azt jelenti, hogy szerdán lementünk az egyik kedvenc csatornánkra. Csodálatosan nézett ki a víz és a táj. A nádégetés miatt üszkös part már a múlté, csak a szagát lehet érezni néha. Mindenhol friss, üde zöld nádhajtások és egyéb növények uralják a terepet. Sajnos a két éve telepített és pátyolgatott nyárfácska nem élte túl a tüzet, így nem fog hűs árnyékot adni sem nekünk, sem másnak. Kormos, halott törzse még egy darabig csúfoskodni fog a parton, aztán majd elfedi a nádas.

A vízállás magas és erősen folyik, összességében ígéretesnek tűnik. Gyors táborállítás után a szokásos szemétszedés következik. Látszik, hogy egy hónapja nem jártunk erre, bő fél kukazsáknyi szemét összegyűlik, mire elkezdhetjük a horgászatot.

Az idén csak két botos horgászatok lesznek, mert a páromnak nem váltottunk engedélyt. Ezzel kompenzáljuk a szövetség 25%-os áremelését. A megspórolt pénzből inkább egy másik vízre váltok éveset vagy pár háromnapos jegyet. Azt írták az RSD szövetség fórumán, hogy valami gyűlésen szó volt a csatorna horgászturizmus fellendítéséről. Nem tudom, mit értenek ezalatt, de amíg a törpeharcsa kérdést nem oldják meg, nincs értelme bármi mást fejleszteni. Szerintem.

csodás friss zöld mindenhol

A felhők csak ijesztgettek

Mostantól két bot a sláger

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, horgásszunk is egy kicsit! Elsőre egy feedert szereltem össze és csemege-csonti kombóval csalizva bevetettem. Ezt hamar leváltottam sima csemegére, majd főtt keménykukoricára. Ez utóbbinál már jutott annyi időm két törpekapás között, hogy fel tudtam szerelni a match botomat.

Délután megjött az első ponty, egy kétkilós pikkelyes a feederre. Rögtön jobb kedvre derültem, lesz itt hal, ha mindjárt az első délután egy ilyen ponttyal kezdünk! Persze nem lett… Néhány tenyeres keszeget fogtam este, éjjel pedig beugrott egy 20 centis potyka és annyi egyelőre.

Közben elgondolkodtam, hogy mi legyen a kétkilós ponttyal.  Mivel egy jó halászlét tervbe vettünk, otthoni elkészítéssel, haltartóba tettem és rendesen beírtam a fogási naplóba. Igen ám, de ez még szerdán volt és mi vasárnap terveztünk hazamenni, ami 4 nap horgászatot jelent. Az új törvény szerint viszont legfeljebb 48 órán át tárolhatom a haltartóban vagy leölve a hűtőmben. Idézem a törvényt:

(23) *  A horgászati tevékenységet folytató személy egyidejűleg legfeljebb a területi jegy szerint 2 napi darabszám- és mennyiségi korlátozásnak megfelelő mennyiségű, a (14) bekezdésben foglaltaknak megfelelően élve tartott vagy a (16) bekezdés szerint elpusztított halat kizárólag a horgászatához használt vízi járművön vagy horgászhelyén és legfeljebb 48 órán át tárolhat addig, amíg maga is a helyszínen tartózkodik.

E szerint a törvény szerint, aki két napnál tovább horgászik, az az első napon fogott halakat 48 óra múlva vagy visszadobja, vagy megeszi. Alternatív megoldás lehet a fogási naplóba való újra bejegyzés, mintha pont ugyanakkorát fogtam volna és pont 48 óra múlva. Nem tudom, ez utóbbi mennyire lenne jogszerű, de az éves kvótát nagyban lecsökkentené és a fogási naplók végeredménye teljesen mást tükrözne, mint a valóság. Ettől talán fontosabb, hogy e jogszabály alapján a háromnapos és heti jegyekben meghatározott kvóta érvényét veszti. Magyarul, kifizeti a pecás a három napos vagy heti jegyet és az abban meghatározott elvihető halmennyiséget, de valójában csak két napi mennyiséget vihet el. Nem értek a jogi dolgokhoz, de nekem ez a jogszabály abszurdnak és átgondolatlannak tűnik. Kíváncsi vagyok, a halőrök hogy állnak ehhez a kérdéshez, de mostanában nem találkoztam velük.

Ezen a horgászaton csak ezt az egy darab méretes pontyot sikerült fognom és mivel szerdai fogás volt, pénteken vissza kellett volna dobnom. Hát nem dobtam vissza, de hogy az említett megoldások közül melyiket választottam, az maradjon az én titkom.

Az egyetlen méretes

Reggeli tükör

Vadliba kicsit homályban

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég volt a jogból, folytassuk a pecát! Csütörtökön még sötéttel keltünk, de már kelet felől lehetett látni a pirkadat első jeleit. A hűvös, 5-6 C° fokos hajnali hőmérsékletet egy jófajta pálinkával kompenzáltuk, a párom pedig készített egy forró kávét mellé. Már az első kortynál éreztem egy furcsa, kellemetlen mellékízt, amit nem tudtam beazonosítani, de különösebben nem foglalkoztam vele. A második kortynál viszont valami darabos csúszott bele a számba a kávéval együtt. Még így is csak összecsomósodott kávétejporra gondoltam és megpróbáltam a nyelvemmel szétnyomkodni. Ekkor éreztem meg, hogy valami nem stimmel és gyorsan beleköptem az egészet a tenyerembe. Mi más lett volna, ha nem egy poloska! Valószínűleg a pohárba került, a párom pedig a kevés fényben nem vette észre és ráöntötte a forró kávét. Ettől persze a gyenge lelke kiszállt belőle, az íze viszont a kávémba került. Meg szerencse, hogy ott volt mellettem a pálinkás butykos, így gyorsan két stampedlivel próbáltam elűzni a kellemetlen ízt, több-kevesebb sikerrel. Azért  tudat alatt bennem maradt és egy darabig minden kávét poloska ízűnek éreztem. 🙂

Ez a nem túl jól indult nap a törpék jegyében telt. Mivel nem találtam a halakat, végül beültem a frissen sarjadó nád közé és megpróbáltam egy kis öbölszerűséget meghorgászni a match bottal. Először fogtam is pár darab tenyeres bodorkát, de aztán a beszórt csemegére ráálltak a törpék és nem jött más. Mérgemben én meg ráálltam a törpékre és elkezdtem aprítani őket. Szerencsére inkább a közepes méretűek ettek, néha pedig beugrott közéjük pár szebb, kupás példány.

Az éjszakák nyugodalmasan teltek, gondolom, ebben a komoly fénnyel világító hatalmas telihold nagyban közrejátszott. Kapás híján a lábam körül sertepertélő, apró, csíkos hátú rágcsáló (talán pirókegér) etetésével foglalkoztam. Egy idő után már a kezemből is elfogadta a kaját. Aztán amikor egyszer nem engedtem el a falatkát, némi huzavona után finoman beleharapott az ujjamba és sértődötten elvonult. Egyébként nagyon élt a természet körülöttünk. Reggelente hatalmas madárzsivajra ébredtünk, nyulak, fácánok kóricáltak mellettünk, a párom még egy apró teknőst is talált az úton sétálás közben. Valószínűleg a tavalyi tojásból most kelhetett ki, annyira pici volt.

Teki

Péklapát ponty

A nyerő nádöböl

 

 

 

 

 

 

Péntek délelőtt fogtam egy talán méretes, péklapát kinézetű potykát, de meg sem mértem, a fotó után ment vissza.

Miközben a törpéket folyamatosan szedtem, kicsit finomítottam a szerelésemen. Elővettem egy 8 méteres spiccbotot, mert azzal pont be tudtam nyúlni a nád elé egy könnyű úszóval. A módszer bejött és egy szem csemegével csalizva sikerült néhány bodorkát, dévért, karikát, meg egy compót fognom. Egy ekkora spiccbottal már nem egyszerű a horgászat. A halak kivételéhez és a csalizáshoz mindig össze kellett tolnom a két utolsó tagot. Ehhez viszont állandóan fel kellett állnom a kisszékemről. Olyan volt mintha guggolásból felállás gyakorlatokat végeztem volna. Lett is izomláz másnapra. És még azt mondják a horgászat nem sport! 🙂

Vasárnap pirkadattal még egy kicsit megmozdultak a halak. Az említett nádöbölben egy úszótologatós kapásba belenyúlva valami nagyobbat akasztottam meg. Szépen hajlott a match bot, megnyikkant a fék, de aztán sajnos kipattant az apró horog. Gyorsan visszadobtam ugyanoda és ismét megindult az úszó. Egy 20 centis ponty volt a tettes. Egy perc múlva fogtam még egyet, de utána már továbbúszott vagy szétugrott a csapat. Ezzel zárult a húsvéti horgászatunk.

A végeredmény elég siralmas lett, pontyból egy 2 kilós és 5-6 kicsi, 15-20 keszeg, 1 compó. A címadó törpékből viszont jött 80-90 db, mintegy 7 kiló összsúlyban, ami eléggé elszomorító.

Számtalanul

 

 

Azért legalább csodás tavaszi időnk volt végig és több poloska nem került a poharamba.  🙂

 

 

 

 

 

március 15 2019

Március 15

Március 15. volt az idei év első hosszúhétvégés ünnepe, ideje volt elkezdeni a lakókocsis horgászatot valamelyik csatorna partján. Persze azért lógatunk mi februárban is. Bár halat nem fogtunk, de legalább néhány zsák szemetet összeszedtünk és elhoztuk.

Februári peca

Két zsák szemetet elhoztunk

Tiszta partot hagytunk

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem ígértek túl jó időt a jósok és most viszonylag jól sikerült az előrejelzésük. Viharos szelek, kisebb záporok, 10 °C körüli hőmérséklet – mind igaznak bizonyult. A vasárnapi igazán kellemes, tavaszias idő már csak részben érintett minket, mert jönni kellett haza.

Felvérteztük tehát magunkat meleg ruhával, tartalék gázpalackkal és némi pálinkával, aztán irány a part! 🙂

Gyújtogató barátunk nem tétlenkedett, a mostani szeles idő pedig kedvezett a piromániájának, mert mindkét oldalon sikerült majdnem teljesen leégetnie a nádat, meg az aljnövényzetet. Nincs ezzel gond, amíg nem akkor csinálja, amikor éppen ott vagyunk a lakóval. Szebb lesz az idei nád és talán kevesebb lesz a kullancs. Sajnos az aljnövényzet leégetése felszínre hozta a horgászok szégyenét, szóval ismét szemétszedéssel kellett kezdenünk a horgászatunkat.

Felhőkből jól álltunk

Vörös az ég alja, alighanem szél lesz..

A vasárnapi jó idő és felperzselt part

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még hogy a horgászok természetkedvelő emberek! Képes a suttyó parasztja 30-40 méterre elvinni a szemetét és behajigálni a sűrű nádasba, mintsem elvinné és kidobná a szemetesbe otthon. Persze vannak ettől durvább fajták is, akik a horgászattal egybekötve a szemetüket idehordják a vízpartra. Most például egy zsák elrohadt hagyma volt behajítva a mögöttünk lévő nádasba. Ezt mondhatnánk bioszemétnek, ha nem hagyta volna ott a zsákot is. A hagymák az esők hatására szépen hajtásnak indultak. Némi vakondtúrásból szedett földet rászórva pár hét múlva szedhetné róla az újhagymát a szalonnához, de erre már nem gondolt az okoska.

Valójában a horgászatról nem sokat tudok írni. A csatornák elég alacsony vízállásban vannak, ami a halak ívására nézve jónak mondható, mert így talán már nem tudják leengedni a vizet az ikrákról. A víz hőmérséklete 8-9 °C körül van. Ez még elég alacsony a halak étvágyát tekintve, ennek ellenére éjjel a törpe eszik már. Nappal viszont még nem aktívak, ezért van lehetőség az élő csalik használatára. Megtörtént a tavaszi telepítés is.

Persze én hiába próbálkoztam csontival, pinkivel, gilisztával, csemegével stb. Nem találtam a halakat. Gyakorlatilag csütörtök délutántól szombat délutánig csak néhány apró bodorkát sikerült fognom. Azokat is csak végletekig lefinomított szerelékkel (10-es előke, 20-as horog), teljesen véletlenszerűen.

Végül szombat késő délután csendesedett a szél és a változó idő meghozta a halak étvágyát. Pár bodorka, dévér és karika kezdte a sort, majd éjjel egy 1,40-es tőponty követte őket. Éjfél után egy 2,20-as potyka került a szákba, majd kicsivel később egy másiknak sikerült eltépnie a vékony zsinóromat. Hajnali három körül jött az utolsó, de ez a huszonöt centit sem ütötte meg, így gyorsan visszakerült a vízbe.

Két ponty és némi apró

 

Vasárnap csodás, de hűvös reggelre ébredtünk. Végre eltűntek a felhők és elállt a szél. Igazi horgászidő volt. Kár, hogy a halak ezt nem így gondolták, mert sajnos ezen a délelőttön már nem találkoztam egyel sem. Lett viszont pecás bőven. A szép idő és a friss telepítés kicsalta őket a partra, mi meg inkább elhúztunk haza, a tömegsport nem a mi világunk.

 

 

 

 

január 13 2019

Haltalan utakon

Leugrottam egy kicsit szétnézni a csatornákra. A legtöbb még be van fagyva, ahol meg nincs, ott nem fogtam semmit, szóval most csak néhány télies tájképpel tudom megörvendeztetni a nagyérdeműt! 🙂

Befagyott

Piroska a hóban 🙂

A hídról balra.. 

 

 

 

 

 

 

és jobbra

Végre nyílt víz

Rápróbáltam

 

 

 

 

 

 

A zsilip előtt jobbról

és balról

Húzósan folyik

 

 

 

 

 

 

és elég magas

Igazi téli táj

A zsilip előtt..

 

 

 

 

 

 

és után is befagyott

Ettől följebb már horgászható

A bivalyok nem fáznak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így nézett ki a környék 2019 január 12-én.

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair