augusztus 16 2016

Megkésett összefoglaló

Elnézést kérek minden kedves olvasómtól az oldal hanyagolása miatt! Erre nincs mentség, trehány vagyok és lusta! Na jó, azért próbálok néhány mentséget felhozni önmagam védelmében, de ezeket én sem hinném el, ha máshol olvasnám! 🙂

Első és egyben speciális kifogás:

Egy kéretlenül feltelepült program félig megbénította az oldalam működését, kevés tudásommal nem kevés időmbe került helyreállítanom. Remélem sikerült!

Második és teljesen átlagos kifogás:

Úgy tűnik az idén olyan sikertelenek a horgászataim, hogy egy valamire való cikket sem tudok összehozni belőlük, ezért ez az írás egy több hónapos összefoglaló.

Járjuk mi a párommal a csatornákat, megyek néha egyedül is, csak úgy lógatni fél napot vagy egy éjszakát, de igen szerény eredményeket produkálok. Voltunk a Dömsödin többször is, a Restáson, a XXX-ason, a Kunin, de néhány telepített pontyon, pár keszeg-kárászon és bugylin kívül nem akadt más a horogra.

Nincs több mentségem! 🙂

Horgász tájkép

Horgász tájkép

A Borzasiról nézve

A Borzasiról nézve

Szerény de szép fogás

Szerény de szép fogás

 

 

 

 

 

 

 

Végül május közepén visszatértünk az égető környékén lévő szokott helyünkre és belecsaptunk egy hosszúhétvégés pecázásba.

Erre a szakaszra a folyamatosan rosszabbodó utak miatt egyre nehezebb bejutni. Komolyabb eső után személyautóval már nem ajánlott próbálkozni. A lakókocsink alján lévő letalpalókat szinte minden horgászat után javítanom kell, annyiszor felakadok vele a mély kátyúkban. Azt hiszem, le is fogom szerelni őket és a személyautókhoz való trapézemelőkkel oldom meg a letalpalást, vízszintbe állítást.

Szóval egy csütörtökön, kora délután értünk az égető környékén lévő helyre. A mellig érő fű kaszálásával és egy kis tereprendezéssel kezdtük a pihenést. Ezután egy kötélre kötött gereblyefejet bedobálva kicsit kitisztítottam a medret előttem, majd kb. 50 méterrel följebb egy kötélre kötött kampót dobtam át a túloldali nádasba és a kötelet rögzítve elkészítettem a szokásos hínárcsapdát. Szükség is volt rá a sok úszó dzsuva miatt. A vízállás az Ürbői-zsilip  felvízi mércéjét nézve 5 m feletti, azaz elég magas volt és szépen folyt a szokott irányban. A belvízelvezetés óta folyamatosan magas vízálláson vannak a csatornák, ez valószínűleg jó hatással volt a halak ívására és a szaporulatra.

Itt egy kicsit belenyúltunk a jóba, rengeteg pontyot fogtam a tavaszi telepítésből, de sajnos a méretet csak kevés ütötte meg. A kárász-keszeg is szépen evett, néhány kisebb csuka pedig még élvezetesebbé tette ezt a lógatást.

A tavaszi telepítés

A tavaszi telepítés

Bár ez lenne az apraja

Bár ez lenne az apraja

Egy hallére valót elvittünk

Egy hallére valót elvittünk

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez végre egy jó peca volt, egyedül az északira forduló széllel jövő bűz zavarta a nyugalmunkat. Nem tudtam mire vélni a szagot, ezért elindultam utánanézni. Ha valaki nem tudná, azért hívják a csatornának ezt a szakaszát égetőnek, mert a víztől nagyjából északi irányban, kb. egy kilométerre, valamikor régen volt egy gyógyszerégető/megsemmisítő üzem. Mostanra az üzemből csak egy jókora betonplacc maradt. A helyi gazdák felismerték, hogy ezen a betonplaccon kiválóan lehet tárolni a trágyát és nosza, gyorsan több tonnányit oda hordtak. Nem is lenne ezzel gond, mert hát a trágya büdös, de szükség van rá, ezt be kell látni. A probléma abból adódik, hogy az égető egy enyhe dombra épült, így az ott tárolt végtermék bukéját igen messzire tudja elvinni a szél. Talán eme trágyahalom miatt van ezen a környéken annyi légy is, hogy az már komolyan zavarja a horgászatot és a pihenést.

Így jár errefelé az egyszerű horgász: északról trágyaszag, délről döglött marhák szaga, fölülről zivatar, alulról hínártömeg, a keleti-nyugati szél meg belefúj a vízbe és nehéz tőle horgászni. 🙂 Majd jövünk télen, mert a jó katona tudja, „ahol büdös van, ott meleg van”, vagy épp fordítva: hidegben nincs büdös. 🙂

Apropó marhák! Épp az egyik horgászatunkkor lehelte ki a lelkét egy szerencsétlen borjú a túloldalon. Beteg jószág lehetett, mert nagyon le volt soványodva. Beszóltam telefonon Varga úrnak (halőr) és ígéretet kaptam az azonnali intézkedésre. Másnap egy traktorral elszállították a tetemet. Úgy tűnik, fejlődünk..  Köszönet a gyors intézkedésért mindenkinek!

Trágyahegy az égetőnél

Trágyahegy az égetőnél

Hamar elvitték

Hamar elvitték

Mostanában ritka vendég

Mostanában ritka vendég

 

 

 

 

 

 

 

 

A viszonylag jó fogáson felpezsdülve többször is meglátogattuk ezt a szakaszt, de egyre rosszabb fogási eredmények jöttek és egyre többet kellett küzdenem a hínárral, meg a legyekkel. Végül, amikor egyik reggel a kishalak pipálására figyeltem föl, úgy döntöttem, egy ideig hanyagoljuk itt a horgászatot. Mostanra az égetőnél már a víz sem látszik, oda nem érdemes horgásztúrát szervezni.

Májusban

Májusban

Júniusban

Júniusban

Augusztusban

Augusztusban

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem sokkal ezután a Kunin nyomtunk le egy három napos hétvégi pecát, de kiugró eredmények itt sem születtek. Halat azért fogtunk bőven, de csak keszeget és kárászt. Ezek legalább szép nagyok voltak, sokszor kiló fölöttiek is akadtak.

A Kuni

A Kuni

Ekkorák jöttek

Ekkorák jöttek

Meg a hínár

Meg a hínár

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kellemes júliusi hidegfrontot kihasználva a csatorna fölső szakaszát céloztuk meg. Már csütörtökön, amikor lementünk, délelőtt is esett az eső, de az igazi zivatarokat szombat hajnaltól ígérték. A vízállás még mindig magas volt (később legalább tíz centit emelkedett), enyhén zavaros és erősen folyt. Hínár ezen a szakaszon minimális volt csak. Néhány belógó nádlevélen friss rágást láttam, ezért amurra is készültem.

Táborállítás után rögtön a horgászláda és a rakósbot összeszerelésével kezdtem, majd a helyére tettem a botot és bementem a kellemes, 25 fokos vízbe, átnézni a mederviszonyokat. Megkerestem az etetésre érdemes helyeket, a túloldalt pedig három helyen betörtem egy kevés nádat, amurcsalogató gyanánt. A rakóst le kellett rövidítenem 9 méterre, mert ettől beljebb már térdig érő iszap fölött lógott volna a horog. Normál esetben ilyenkor ki szoktam lábbal kotorni az iszapot a spicc alatt, de most olyan mély volt a víz, hogy nem ért le a lábam, a hosszúnyelű gereblyémet meg otthon felejtettem. Maradt a rövidítés, azon a távon már viszonylag kevés volt az iszap, azt meg majd kifürdik az etetésre érkező halak.

Megcsináltam az etetéseket és indulhatott a peca. Rakóssal kezdtem, de törpe jött mindenre. Végül keménykukorica került rá és megszűnt a kapás. Összeraktam a pickert és rápróbáltam a túloldali nádas tövére. Azonnal kapás, tenyérnyi karika. Újradobom, még le sem teszem, már üti a bő tenyeres bodorka. Ez így ment egy órán keresztül, végül már inkább be sem dobtam, hogy fel tudjam szerelni a nagyobb halaknak szánt botokat és meg tudjak inni egy pofa sört. 🙂

Beindultak a keszegek

Beindultak a keszegek

aztán a pontyok is

aztán a pontyok is

szépen sorban

szépen sorban

 

 

 

 

 

 

 

Bekerültek a nagyobb felszerelések is az etetésekre, fűzött kefires kukoricával csalizva. Valójában ezek sem voltak nagyon ledurvítva, 10-es fonott előke, 12-es füleshorog, 10 mm-es csalitüske. Erre a tüskére egy szem nagyobb vagy két szem kisebb kukorica fér. Én inkább egy szemmel szoktam használni. Fél óra sem telt el és felsírt az egyik fék! Akasztok, rúg néhányat és lemarad. Tíz perc múlva újabb kapás, megint lemarad. A fene! Nem láttam a halakat, de biztos vagyok benne, hogy pontyok voltak. Nem nagyok, de a keszegekhez képest igáslóként húztak. Gyorsan horgot cserélek, hatos körülire és negyedóra pihi után megvan az első ponty. Másfeles pikkelyes. Lefotózom és megy vissza. Nem akarom a hétvégén bevizezni a haltartónkat, a fotómasinám lesz most a szákom. 🙂

Nagyjából félóránként jöttek ezek a méretű potykák, aztán ahogy besötétedett, eltűntek aludni. Délután hattól este tízig fogtam ötöt és 4-5 lemaradt. Soha jobb kezdést. Ja, a pickert már vissza sem dobtam, mert egyszerűen nem tudtam foglalkozni vele és a rakóst is kivettem. A két kapás közötti szünet épp elég volt arra, hogy igyak még egy pofa sört, vagy épp egy kávét és elkezdjek felkészülni az éjszakai lógatásra.

Az éjszaka csendben telt. Hiába próbálkoztam stupekkel harcsára, babahallal süllőre, csak a törpék seregét ritkítottam. Három nagyobbat szájbilincsre tettem, hogy megsütjük, erre reggelre valami kettőt lerágott. Tiszta horror. 🙂

Hanem az amurok! Egész éjjel, már amíg fent voltam, tépkedték a nádat hangos zörgéssel, bezzeg az alá szórt kukorica és a csalim nem kellett nekik.

Egy szép spanyol

Egy szép spanyol

Oda lett a reggelim :)

Oda lett a reggelim 🙂

Az amurok munkálkodtak

Az amurok munkálkodtak

 

 

 

 

 

 

 

Reggel fél öt tájban csaliztam újra a szerkókat. Rövidesen meg is jött rá az első ponty, aztán jöttek folyamatosan, pedig már nem is etettem, csak a kosárba nyomkodtam némi kukoricát. Dél körül volt egy kis szünet, ezért bicajra pattantam megnézni a kiscsatornát. Hát, az már hínárfőzelék, horgászni nem lehet benne.

Délután fogtam egy meglepi halat! Először kisebb amurnak néztem, aztán szákolás után derült ki, hogy egy legalább kétkilós jászkeszeg. Ritka hal itt a csatornán, gyorsan vissza is engedtem.

A jaszkó

A jaszkó

A kis-csatorna májusban..

A kis-csatorna májusban..

és mostanság

és mostanság

 

 

 

 

 

 

 

 

A pontyokat most már ritkábban, de azért még fogdostuk. Estefelé, de még világosban megérkezett elém egy partifecske csapat. Villámgyorsan cikáztak, centikre a víz felett, mint a halálcsillagra lecsapó X-Wing vadászok. 🙂 Időnként kitörtek oldalra és mintha kötözködni akarnának velem, közvetlenül a fülem mellett húztak el, hatalmas sebességgel. Valószínűleg a fejem körül dünnyögő szúnyogfelhő keltette fel a figyelmüket. Észrevettem egyet, amelyik a többihez képest sokkal sutábban repült. Aztán egyszer csak leszállt mellém az egyik botra pihenni. Ekkor derült ki, hogy ez egy mostanában kirepült fióka, azért nem megy még neki olyan jól a vadászat, mint a nagyoknak. Úgy elfáradt, hogy még a közeli fotózást is tűrte. Végül néhány perc lazítás után csatlakozott a társaihoz.

Az éjszaka megint a törpéké volt, szombat hajnalban pedig megjött a hidegfront és vele az eső. Egész délelőtt esett, néha szakadt, locsogott mindenhol a víz, de még így is fogtam három pontyot. Nagyon lehűlt a levegő és ezzel együtt a víz hőmérséklete is lesüllyedt 25-ről 20 fokra. Talán ez okozta, hogy megszűnt minden kapás. Ráadásul a sok csapadéktól a vízszint is megemelkedett a már említett tíz centit.

A vasárnap, néhány keszeget leszámítva, már eseménytelenül telt. A folyamatos eső, a kapástalanság és a hideg északi szél eléggé lehangoló volt, ezért egy rövid csapadéktalan időszakban összedobáltuk a cuccunkat és elhúztunk haza.

Megfáradt fecske

Megfáradt fecske

Elöntött a víz

Elöntött a víz

Egy szép bodri

Egy szép bodri

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó peca volt és ha a telepített pontyok idővel elfogynak, remélhetőleg a keszegekkel még el lehet majd szórakozni.

Még annyit, hogy az RSD-n tapasztalt sebes, fertőzött pontyok itt is jelen vannak, de korántsem olyan súlyos az állapotuk, mint a Haldorádó fórumon volt olvasható. A képeken látszódó egy-egy kisebb sérüléstől eltekintve egészségesek voltak a halak és csak minden 4-5. halon volt seb. Érdekesség, hogy néhány keszegen/kárászon is voltak ilyen sebek. Elpusztult pontyot talán négyet láttam a tavaszi telepítés óta. Bízzunk benne, hogy kiheveri az állomány ezt a csapást is.

Csak néhány sebes volt

Csak néhány sebes volt

viszont az csúnya

viszont az csúnya

kárászon is előfordult

kárászon is előfordult

 

 

 

 

 

 

Legutóbb most augusztus elején ismét lenyomtunk egy három napos pecát a Kunin, de keszegen, kárászon kívül továbbra sem sikerült komolyabb halat akasztani és ezekből is jóval kevesebb jött, mint egy hónappal ezelőtt.

Végül egy érdekes fotó Barnabástól, amit ő sem tudott megmagyarázni, hogyan sikerült, de szerintem nagyon jól néz ki. Annyit tudni kell, hogy Barnabás egy fáradhatatlan, tüzes pergető horgász. Azt hiszem, a képet látva ez lejön mindenkinek… 🙂

A lángoló süllő

A lángoló süllő

 

 

 

 

 

 

 

 

április 26 2016

Balaton viharral

Kicsit most elpártoltam a csatornáktól, mert sikerült a Zamárdi környékén lévő, jól ismert nyaralót megszereznünk egy hétvégére, így indulhatott egy jó balatoni peca. Csütörtök déltől vasárnap délig szólt a zsugánk, ennek megfelelően már tíz óra tájban lázasan kötöttük a horgokat, gyúrtuk az etetőanyagot a friss balatoni szélben. Apropó: szél, az időjósok viszonylag mérsékelt, változó irányú szelet jósoltak, némi záporral körítve, de úgy döntöttünk, ez még belefér a horgászatunkba. A vasárnapra ígért vihar távolinak tűnt és akkor már egyébként is pakolnunk kell.

Ez még csak szellő

Ez még csak szellő

Én balra..

Én balra..

Laci jobbra nyomta

Laci jobbra nyomta

 

 

 

 

 

 

Szóval eljött a dél, repülhetnek befelé a csalik. Először megnéztük, meddig tudunk bedobni, ott aztán megszórtunk etetőanyaggal egy sávot és indult a peca. Sajnos a „besétálok és onnan dobok egy nagyot” módszert betiltották valamiért, az új horgászrend szerint csak akkor alkalmazható, ha a víz szintje 80 cm alá esik. Kicsit igazságtalannak tartom ezt a döntést, mert a stégről horgászók ugyanannyi pénzért jóval beljebb tudnak lógatni és bizony az a tapasztalatunk, hogy onnan lényegesen sikeresebbek vagyunk a nagyobb halak tekintetében. Na, mindegy, megpróbáljuk a finom, kefires kukoricával dobástávolságba csalogatni a potykákat és a balra lévő nádas szélét is megvallatom egy kicsit. Persze az etetésre előbújt egy hattyú a nádasból és alaposan megebédelt belőle. Aztán amikor egy egész csapat éhenkórász érkezett, ez az egy meg mindet elzavarta, rájöttünk, hogy itt fészkelhet és csak előnyünk származik a néhány marék elfogyasztott kukoricából. 🙂

Az első halakat Laci fogta. Az egyik botján gilisztával és csontival próbálkozott, meg is lett az eredménye, bő tenyeres dévéreket kezdett el fogdosni. Ha egy kicsit nem figyelt, egyszerre kettőt is. Szépen belenyúlt ott egy csapatba, mert amíg én alig néhány dévért fogtam egész hétvégén, ő több mint harmincat kiszedett.

A komolyabb halra éjfél utánig kellett várni. Egy ötös pikkelyes vette föl a technopufival meglebegtetett három szem fűzött kefiresből álló csalit. Gyors fárasztás és már a szákban piheg a gyönyörű aranyhasú. Mindjárt nagyobb kedvvel folytattuk a lógatást, de ezen az éjszakán már nem jött több. Nem jött nappal sem. Ha Laci nem fogdosta volna a keszegeket, haltalan lett volna a napunk.

Kiszúrtam néhány rablást a nádszélben, ezért gyorsan felcsaliztam egy szerkót snecivel és rádobtam. Szinte azonnal megjött a válasz: amint letettem a botot, már csattant is a karika. Az erős rúgásokból először angolnára gondoltam, de hamarosan kiderült, egy másfeles csuka volt a rablások forrása. Gyors fotó után visszaengedtem, hadd hajtsa a sneciket tovább.

Az ötös

Az ötös

Balatoni csuka

Balatoni csuka

Bőrponty

Bőrponty

 

 

 

 

 

 

 

 

Az éjszaka csendben telt. Reggel ötkor jött a következő hal egy kettes körüli bőrponty személyében. A halfogás izgalmát a csodálatos balatoni napfelkelte tette teljessé, meg persze a párom által hozott friss, gőzölgő kávé egy kis házipálinkával megfejelve. 🙂

Ez az élet!

Ez az élet!

Körbevettek a viharok

Körbevettek a viharok

De reggelig megúsztuk

De reggelig megúsztuk

 

 

 

 

 

 

 

 

A nappal megint a keszegeké volt. Késő délután a körülöttünk keringő viharfelhők okoztak egy kis riadalmat, de végül elkerültek minket. A halak viszont megérezhették a változást vagy csak beérett az etetésünk, mert az utolsó éjjel jóval aktívabbak voltak. Este kilenc és reggel öt óra között öt pontyot fogtunk, ebből egy kicsi volt, a többi 2-3 kiló közötti.

Megjött az étvágyuk

Megjött az étvágyuk

Hármas nyurga

Hármas nyurga

Ez volt a legkisebb

Ez volt a legkisebb

 

 

 

 

 

 

 

 

Öt óra után viszont lecsapott a vihar! Olyan erős észak-északnyugati széllel támadt, hogy azonnal menekíteni kellett a botokat és minden egyebet, ami nem volt lerögzítve a stégen. Nem sokkal később a viszonylag erősen rögzített haltartót is kivettük, mielőtt elvitte volna a hullámzás. A kocsiba csak mellcsizmába beöltözve tudtam pakolni és még így is nyakon öntött időnként egy-egy nagyobb hullám permete. A kertben fél óra alatt bokáig érő vízben gázoltunk, ezért úgy döntöttünk, itt az ideje hazatérni. Nem voltak nagy fogásaink, de azért az ismerőseimet sikerül majd megvendégelnem egy finomságos, balatoni halból készült halászlével. A balatoni napfelkelte a horgászbotok mellett már önmagában is megérte az utat.

Elöntötte a víz a kertet

Elöntötte a víz a kertet

Na, ez már hazazavart

Na, ez már hazazavart

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha sikerül összehozni, ősszel újra megpróbáljuk!

április 6 2016

Nyögvenyelős tavaszkezdés

Nem akar beindulni az idei horgászszezon! Kedvenc csatornáink még mindig belvízelvezetési üzemmódban vannak, ezért némelyik továbbra is visszafelé folyik. A víz teljesen átlátszó, sokszor középen is lelátni az aljára, de halat nem látni bennük, csak a zsilipek vagy befolyók környékén, pedig már 10 fok körül van a hőmérséklete. Többször lementünk, próbálkoztunk mindenféle praktikával, de sajnos eredménytelenül. Egyedül a kis-harmincas adott néhány apró keszeget, kárászt.

Csak a Restás adott halat

Csak a Restás adott halat

Pedig alig volt benne víz

Pedig alig volt benne víz

Restás kárász

Restás kárász

 

 

 

 

 

 

 

 

A harmincas Kunpeszéri úttól balra lévő szakaszán, ahol kiárkolták a töltés oldalát, most a töltés tetejét boronálták végig, egészen a Borzasi-zsilipig. Rögös, rázós lett az egész, eső után csúszik mindenfelé, az átereszeknél pedig személyautóval nehezen vagy sehogy sem járható. Idővel, ha letapossák, talán jobb lesz, de kerékpározni igazi kihívás rajta ilyen állapotban, kivéve talán, ha valakinek lengéscsillapítós bicaja van.

Elboronálták az utat

Elboronálták az utat

Néhol ilyen lett

Néhol ilyen lett

 

 

 

 

 

 

 

 

A március 15-i hosszú hétvégén megejtettük az idei első lakókocsis pecánkat, elég gyenge eredménnyel. A Dömsödi csatorna volt a cél, de most az előjelzett erős-viharos északkeleti szél miatt a bal partot választottuk. Nappal nem lehetett semmit fogni, még kapásig sem jutottunk el. Estefelé mozdultak meg a kisebb halak, éjjel pedig nagy nehezen sikerült néhány kárászt fogni. A három éjszaka eredménye 10 kárász, 1 bodorka és egy karika.

Nappal csak rák

Nappal csak rák

Éjjel viszont ettek

Éjjel viszont ettek

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti hosszú hétvégét ismét a parton töltöttük, most a harmincas Borzas-pusztai része volt a helyszín, de nagyon mellényúltam a választással. Egy karikakeszeg és egy apró sügér volt a végeredmény, nem számítva azt a pár, csalihalnak való bodorkát, amit a Bugyi-csatornában fogtam. Szóval erre a szakaszra még nem érdemes menni.

Húsvéti nyuszik

Húsvéti nyuszik

Szép a víz de még üres

Szép a víz de még üres

A Bugyi csatorna melletti út

A Bugyi csatorna melletti út

 

 

 

 

 

 

 

Rendkívül bosszantott ez a sok betli, de nem adtam fel! A következő hétvége már ismét az övcsatornán talált minket. Péntek dél körül értünk a kiszemelt helyre, ami foglalt volt. Egy pár horgászott a helyen, de látván a lakókocsinkat, teljesen önzetlenül feladták az állást és odébb mentek a néhány száz méterre lévő XXXI befolyóhoz keszegezni. Ezúton is köszönjük nekik! Az erős nyugati szél belefújt a csatornába, megnehezítve a lógatást, és itt még egy kapásig sem jutottak. Na, szépen vagyunk – gondoltam, egy újabb betli elé nézünk.

Alighogy elindultak, erős füstöt vettünk észre az említett befolyó felől. Hűha, ég a nádas! Az ész megáll! Valaki péntek délben felgyújtotta a nádast, a szél pedig egyenesen felénk hajtotta a tüzet. Ijesztő volt hallani a recsegést-ropogást és látni az erős széllökések hatására süvöltve feltörő több méter magas lángokat. Gyorsan megfordultam a szerelvénnyel és félreálltam egész közel a parthoz, hogy minél távolabb legyünk a nádastól.

Füst a távolban..

Füst a távolban..

Ég a nádas!

Ég a nádas!

Percek alatt ide ért

Percek alatt ide ért

 

 

 

 

 

 

Szerencsére „csak” az út másik felén lévő nád égett és nem ugrottak át a lángok a közvetlen vízparti nádasra. Akkor azonnal menekülnünk kellett volna. Minden eshetőségre készen beültünk az autóba, a motort eleve le sem állítottam és már a nyakunkon is volt a lángtenger. A felhúzott ablakon keresztül éreztem a forróságot, a vörös kakas talán tizenöt méterre tőlünk, tombolva száguldott el. Egy pillanatra megtorpant, amikor a lakókocsi szélárnyékába ért, én meg sebességbe tettem a gépet és majdnem elhúztam, de aztán tovább nyargalt a tűz. Ha ekkor fordult volna a szél, bajban lettünk volna. Kiugrottam a kocsiból, ellenőrizni a helyzetet. A tetőbox meglágyult egy kicsit, de nem olvadt meg, a lakókocsi oldala olyan forró volt, hogy nem állta a kezem, de kibírták a plexi ablakok is. Gyorsan előkaptunk két vödröt, meg az ásót és elkezdtük eloltani az égő aljnövényzetet. A motort csak akkor mertem leállítani, amikor már tisztes távolban volt tőlünk a lángözön és a kisebb tüzeket is sikerült megfékeznünk. Hát, ez meleg volt!

Ez meleg helyzet volt

Ez meleg helyzet volt

és már száguldott is tovább

és már száguldott is tovább

Letalpalva túl közel lett volna..

Letalpalva túl közel lett volna..

 

 

 

 

 

 

 

Elsétáltam az úton a bújtatóig, közben a maradék tüzeket egy ásóval semlegesítettem. A XXXI-es csatornánál kezdődött a tűz, de az előző horgászok sem látták ki gyújthatta meg. Már ők is a lángoló nádas mellett mentek be és ott a kopaszon találtak menedéket. Legalább sikerült néhány kárászt fogniuk, így nem volt értelmetlen föladniuk a horgászhelyet.

Végül megnyugodva, de kicsit elbizonytalanodva tértem vissza a páromhoz. Vajon mi lett volna, ha már le van talpalva a lakókocsi? Lett volna elég időnk összepakolni? Nem hiszem. Vagy ha éjjel gyújtja meg valaki és már alszunk? Kérdések, amelyekre inkább nem is merünk gondolni, de ott motoszkálnak valahol tudat alatt. Biztonsági okokból még egy darabig nem mertem leakasztani a lakókocsit.

Az elvonult tűz után maradt üszök és hamu mellett napfényre kerültek az emberi gyarlóság jól látható jelei. Tele volt minden szeméttel. Egy 110 literes kukazsákot megszedtem üvegekkel, dobozokkal és egyéb hulladékkal. Elfér itthon a szelektívben és nem érzem magam szemétdombon egész hétvégén.

A szúnyogi bújtató

A szúnyogi bújtató

Innen indult a tűz

Innen indult a tűz

Szégyellni valóság..

Szégyellni valóság..

 

 

 

 

 

 

Végül letalpaltuk a lakót és nekiláttunk horgászni. Illetve a nagy ijedtségre való tekintettel előkerült a pálinkás butykos és egy jó hideg sörrel lekísértük. Így felvértezve mindjárt könnyebb szívvel kezdtem a lógatást.

A víz nagyon magas szinten volt és nem, vagy csak minimálisan folyt a szúnyogi felé. Végre be is zavarosodott egy kicsit. A kishalak mindenhol mozogtak, néhány rablást is láttunk, a kárászok pedig már verik a nádat. Nemrég telepítés történt és a csukatilalomnak is vége, ezért reménykedve néztem az elég rosszul induló hétvége elé.

Pickerrel indítottam, kéthorgos végkosaras szerkóval, rögtön fogtam egyszerre két snecit csontival. Visszadobom, ismét két sneci. Váltottam csemegére, megszűntek a kapások. Rakósra először egy apró paptetű, majd szintén sneci a közel két méteres vízben fenéken. A snecik közé azért néha beugrott egy-egy kisebb dévér vagy bodorka, de azok inkább csak a nád tövében.

Snecik párban

Snecik párban

Taknyos lezsér

Taknyos lezsér

Végre egy nagyobb

Végre egy nagyobb

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első ponty sötétedés után jött. Nagyjából 25 centis lehetett. A következő szintén. Összesen 10-15 pontyot foghattunk a két éjszaka alatt, de csak három volt méretes és abból csak egy ütötte a másfél kilót. Állítólag a másfeles még a tavalyi telepítésből származhatott. Remek volt az idei telepítés ezekkel a kétnyaras pontyokkal. Vajon mennyi fogja elérni a méretes kort?

A kétnyarasok

A kétnyarasok

Éppen méret

Éppen méret

A másfeles Spanyol

A másfeles Spanyol

 

 

 

 

 

 

 

Szombaton délelőtt stupekkel sikerült fognom egy 54 centis csukát, később volt még egy kapás rá és többször is megharapdálták a kishalat. Tehát a tilalom végével mozognak a csukák, érdemes rájuk próbálkozni. A csukán volt egy körkörös sérülés, mintha hurokba vagy hálóba akadt volna. A halőr szerint háló lehetett.

Csuka hálónyommal

Csuka hálónyommal

Szép vöri a nádszélből

Szép vöri a nádszélből

Némi dzsuva úszik

Némi dzsuva úszik

 

 

 

 

 

 

 

Összegzés:

Az RSD végre beállt az üzemi vízszintre, ennek megfelelően várható a csatornák beállása is normál üzemmódra. Remélhetőleg ez jótékony hatással lesz a halak étvágyára is. Megkezdődött a keszeg-kárászfélék ívása, ez csökkenti a fogási esélyeket egy darabig. Nappal nehézkes a halfogás, éjszaka jobban mozognak még a telepített pontyok is. A törpeharcsák szintén aktívak már, de szerencsére inkább csak éjjel. Csukára érdemes vadászni, étvágyuknál vannak. A XXX-as egyelőre haltalan, de ez napokon belül változhat, cserébe személyautóval nehézkes a behajtás. Szakadozik a fenékről a lerohadt hínár, ez némileg nehezíti a lógatást.

Végül a másfeles pontyot és némi apróhalat elhoztunk, ez pont elég lesz a halászlébe, a többi pedig továbbra is a csatorna halállományát gazdagítja.

És a végére, a legújabb automata dobozprés :)

És a végére, a legújabb automata dobozprés 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

február 18 2016

Télvízi tennivalók

Mit tehet a horgász télvíz idején? Természetesen rendbe rakja a felszerelését! Szétszedtem az öreg Okuma orsóimat, aprólékosan minden alkatrészt elmostam benzinnel, friss zsírt kaptak, a fékfilcek friss olajat és olyanok lettek, mint új korukban. A közel 15 évnyi használat csak kívülről látható rajtuk, belül semmi kopásnyom. Az egyiknél kellett egy ciripelő lemezt kicserélni a nyeletőféknél, más hibájuk nem volt. Szerencsére sikerült gyári lemezkét vennem hozzá (tartalékba is), így most már jöhet a következő 15 év! 🙂

Nem kell sok szerszám

Nem kell sok szerszám

Kívülről megviselt

Kívülről megviselt

de bírja a strapát

de bírja a strapát

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy 90-es évek elejéről származó nyeletőfékes Silstar GXB 40-es orsóm is, amit már évek óta nem használtam, mert eltört a felkapókar rugója (ez még ollórugós). Úgy gondoltam, idén újra munkába állítom, ezért hajlítottam egy rugót hozzá, meg egyet tartalékba és kitisztítottam, lezsíroztam. Elképesztő technika van benne! Ahhoz képest, hogy csak egyetlen golyóscsapágya van, sokkal több apró alkatrészből áll, mint a nyeletős Okumák. Komolyan figyelni kellett, hogy minden a helyére kerüljön vissza. Végül friss damilt csévéltem a dobokra és kész is voltam. Átnéztem a botokat is, kettőt elvittem gyűrűcserére, ezzel újra teljes értékű lett az egész horgásztechnika. 🙂

Egy tisztítás ráfér

Egy tisztítás ráfér

Ezt meg cseréltem

Ezt meg cseréltem

Az öreg GXB-40

Az öreg GXB-40

 

 

 

 

 

 

 

Lógatás szempontjából kicsit nyögve indul az idei év. Nem kedvezett az időjárás januárban, február elején pedig, amikor volt egy kis jó idő, nem lehetett még kiváltani az engedélyt. Persze ez nem akadályozott minket abban, hogy időnként leruccanjunk a csatipartra kirándulni és kutyát sétáltatni. Január végén, még a tavalyi engedéllyel, egyszer rápróbáltunk a pecára is, de teljes betlivel zártuk a napot.

A januári hó

A januári hó

Csak mi jártunk erre

Csak mi jártunk erre

A Szúnyoginál befagyott

A Szúnyoginál befagyott

 

 

 

 

 

 

 

 

A rengeteg csapadéktól hatalmas belvizek alakultak ki, a csatornapartokra még terepjáróval is odafigyelést igényel a kijutás! A Kunpeszéri út hídjától balra, a Borzas felé, egy traktorral végigárkolták a töltés oldalát, gondolom azért, hogy a pecások ne tudjanak lemenni a mezőre. Ez jelenleg még nem opció, mert áll a víz a réten, de majd később kénytelenek leszünk a töltésen menni, ami néhol nagyon ramaty állapotban van. Ráadásul a traktor is a töltésen ment vissza, komolyan szétcsapva a felázott utat, főleg az átereszeknél.

Megkezdődött a belvíz leengedése, ezért a csatornák visszafelé folynak. Bízzunk benne, hogy a halak kibírják és nem alakul ki a két évvel ezelőtti állapot. Elkezdődött a lerohadt növényzet felszakadozása is, kicsit megnehezítve a horgászatot.

Belvíz mindenhol

Belvíz mindenhol

A csatornák is tele vannak

A csatornák is tele vannak

A szankció ellenünk

A szankció ellenünk

 

 

 

 

 

 

 

Végül sikerült kiváltanunk az engedélyt, már csak egy esőmentes napot kellett kiböjtölni. Aztán eljött a mi időnk, február második vasárnapja végre esőmentesnek ígérkezett és még némi napsütést is kaptunk grátiszba. A kisharmincast vettük célba, a pirkadat már ott talált minket a partján. A behajtás már itt is nehézkes, de azért néhány mindenre elszánt spori később bemerészkedett személyautóval is. Mivel a belvízlecsapolás miatt az Ürbői-zsilip zárva, elég alacsony a vízszint és csak lassan folyik.

Januárban, amikor még havas volt a táj, 20-30 kormoránt láttunk ezen a szakaszon, valószínűleg rendesen megdézsmálták az itt vermelő halakat. Volt, amelyik épp akkor nyelt el egy nagyobb halat, nem tudott felrepülni a vízből, csak csapkodott riadtan, meg nyelt nagyokat, ahogy közeledtünk felé. Végül nagy nehézkesen felemelkedett, akár egy hattyú.

Az év első hala

Az év első hala

Ez már komoly

Ez már komoly

és a bandanagy

és a bandanagy

 

 

 

 

 

 

Visszahoztam a tavaly ősszel fogott csalihalakat, néhány apróval bedobtam sügérre, a többit visszatelepítettem. Remélhetőleg mire vége lesz a tilalmaknak, nem lesz probléma fogni néhányat. Bevetettem a pickert és összeraktam egy négy méteres spiccbotot, lehelet-érzékeny fémantennás úszóval. Végül ez utóbbi hozta meg az év első halát: szokásosan egy apró bodorkát. Nem voltak komolyabb fogások, főleg bodorka és pár karika színesítette a napot. Leginkább a part szélében jöttek, de néhány nagyobbacska, tenyérnyi példányt beljebb a pickerrel is fogtam. Csalinak ismét a pinki volt a nyerő, a horog 16-18-as méretű, az előke pedig 0,10-es. Erősebb szerkóra nem volt semmi kapás és a rablók is elkerültek.

Végül kora délután abbahagytuk a horgászatot és elnéztünk a szúnyogi felé. A halastavak mellett nagyon rossz az út, de Bankháza felől jól megközelíthető. A zsilip fölötti erősen áramló vízben több halmozgást is láttunk, talán érdemes lenne itt a keszegekre rápróbálni. Szóval kezdődik a szezon, de sok helyre a behajtás egyelőre csak terepjáróval javasolt!

Az Ürbői zárva

Az Ürbői zárva

Szakadozik fel a dzsuva

Szakadozik fel a dzsuva

Itt mozogtak a keszegek

Itt mozogtak a keszegek

 

 

 

 

 

 

 

Elnézést az utolsó néhány fotó minőségéért, sajnos otthon felejtettem a fényképezőm, így telefonnal készültek!

január 1 2016

Boldog Új Évet Kívánok!

 

Reméljük (és erre minden esély megvan), hogy 2016 sokkal gazdagabb év lesz, mint az elmúlt esztendő. A 2014-es őszi halpusztulásra hatalmas szaporulattal válaszolt a természet. Az ó-évben néhány elpusztult szürkemarhán kívül nem érte komolyabb károsodás a kedvenc csatornáink vizét, ezért nagyon bizakodóan tekintek a következő év elé.

Remélem megnőnek..

Remélem megnőnek..

Invazív...

Invazív…

A téli hal

A téli hal

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2015-ös fogási eredményeim azt igazolták, hogy komoly rablóhal állomány fejlődött ki a csatornákban. Erősen leívtak az ezüstkárászok és szintén elég sok volt a törpeharcsafelhő (ivadékok, százával). Jelentősen csökkent az amurállomány, de valahonnan kisebb, 1-2 kg-os példányok is láthatók voltak (nem sok fogásról hallottam). Az apróhal szaporulat szintén jelentős, egyre több ökle, bodorka, dévér és más keszegféle került a csalihálóba. Sajnos a hazai horgászok legkedveltebb haláról, a pontyról, szinte kár említést tenni! A telepítések utáni 3-4. héten már szinte semmi nem marad a vízben, ezért erre koncentráltan horgászni nem érdemes. Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő év ismét a természet embert felülmúló teljesítményétől lesz teljes és kijavítja minden hibánkat.

Köd előttem..

Köd előttem..

köd utánam..

köd utánam..

és egy falánk apróság

és egy falánk apróság

 

 

 

 

 

 

 

 

Sikeres horgászatokban gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek!

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair