április 11 2018

Újrakezdés

Sajnos a tavalyi év (2017) utolsó három hónapját különböző okok miatt ki kellett hagynom a horgászat szempontjából, így kimaradtak az őszi pontyozások, csukázások és minden egyéb, ami pecával kapcsolatos. Ez már nekem olyan, mintha újrakezdeném a hobbimat. 🙂

Végül január első hétvégéjén már nem bírtam magammal, elhárult minden akadály a horgászat elől és még az idő is csodásnak ígérkezett, tehát leugrottunk szétnézni a csatornákon. Mivel a lakókocsizáshoz még nem igazán voltak ideálisak a viszonyok és a többhónapos kihagyás miatt nem tudtam, mire számíthatok a parton, úgy terveztük, hogy szombaton bejárjuk a vizeket, több helyen rápróbálunk, a legjobbnak ítélt részre pedig vasárnap reggel visszamegyünk. Hát ebből semmi nem lett! 🙂

Már a megközelítéskor, az egyik kiscsatorna mellett felfigyeltem az apróhalak intenzív mozgására. Egy alkalmas helyen félreálltam, előkotortam a csalihalhálót és két merítéssel fogtam vagy 200 kishalat. Igazi csalihal kavalkád került a hálóba, sneci, bodorka és apró dévérek tömkelege. Jól indul a napunk – gondoltam.

Kishalak tanyája

Napsütés, tükör víz

Sehol senki

 

 

 

 

 

 

Amikor ráfordultunk a kiszemelt csatornára, még nagyobb volt a meglepetés! Az egész vízfelszín tele volt halgyűrűkkel. Mintha nyár lenne, mindenfelé fröccsentek a kishalak, néhány nagyobb csobbanás pedig az utánuk vetődő rablókat jelezte. Horgászszív-dobogtató látvány volt január elején. 🙂

Nem is mentünk tovább, az első alkalmas helyen leálltunk és kezdődhetett a lógatás. Öt perc alatt három sügért fogtam, egy meg lemaradt. Szóltam is a páromnak, hogy előveheti a kempingasztalt és a cuccokat, mert innen már nem megyünk sehova. 🙂 Mozgalmas peca kerekedett belőle. Nagy halak ugyan nem jöttek, de a mindent evő tenyeres bodorkák és a kishalakra rávágó sügérek folyamatos figyelést igényeltek. A hab a tortán pedig az a néhány kisebb csuka volt, amit a damilos felszerelés ellenére sikerült megszákolnom. Mindezek mellett még a part is üres volt teljesen. Ameddig a szem ellátott, sehol senki a nagy pusztaságban és egész nap csak 2-3 autó ment el mögöttünk. Tökéletes peca volt három hónap szünet után, nagyon élveztem minden percét.

Bodorkák..

termetes sügérek..

és néhány bugyli

 

 

 

 

 

 

Vasárnap egy kicsit korábban mentünk, hogy még több időt áldozhassunk a szenvedélyünknek, de meglepetésünkre már páran megelőztek minket. Elszórtan 4-5 autó állt a parton, viszont az előző napi helyünk szabad volt, így folytathattuk ott, ahol tegnap este abbahagytuk. Ez a nap már nem volt annyira sikeres, de azért nem panaszkodhatok. Az idő jobb volt, mint szombaton és ha ritkábban is, de azért fogdostam a halacskákat. Nem számoltuk pontosan, de kb 30-40 sügért, 50-60 bodorkát és 5-6 kisebb csukát fogtunk a hétvége alatt.

A januári tavaszban még két alkalommal próbáltunk szerencsét, de már nem tudtuk megismételni az első hétvége varázsát.

Műhalat is fogtam 🙂

Márciusi dagonya..

és teljes betli

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő pecánk március elején esett meg, de ez a gyönyörű tavaszi idő ellenére teljes betlivel zárult. Semmi halmozgást nem láttunk és egy pöccintésünk sem volt. Talán ebben az is közrejátszhatott, hogy a csatornák belvízelvezetés módban voltak és némelyik visszafelé folyt. Legalább a januárban fogott csalihalakat sikerült visszaengednem.

szeptember 5 2017

Nagy halak éjszakái

Elnézést kérek a nagyérdeműtől az oldalam hanyagolásáért, de sem időm, sem kedvem nem volt horgászni menni a rekkenő hőségben, így írnom sem volt miről. Azért a Kunin megejtettük a szokásos családi háromnapos pecát, olyan gyenge eredménnyel, hogy azt szinte említeni sem érdemes. Egy másfeles ponty és néhány nagyobb dévér, kárász volt a végeredmény. Jól néz ki a Kuni, de tele van hínárral és alig van olyan hely, ahol be lehet dobni hínárvágás nélkül.

A Kuni

Egyetlen ponty..

és pár dévér

 

 

 

 

 

 

 

 

Másfél hónapja nem voltunk a kedvenc csatornánkon, így ideje volt már egy jó hosszú hétvégi pecának. Ráadásul remek híreket kaptam ismerősöktől, fogják szépen az amurt és a 3 kilós pontyok sem ritkák. A másik jó hír, hogy végigkotorták a 30-ast és az Ürbői-zsilip környékét. Elég sokan horgásszák a friss kotrást és mint írtam, nem is eredménytelenül.

Végigkotorták

A hídon túl is

és az ürbőinél is

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszú hétvégét már szerda délután kezdtük. 🙂 Szerencsére a kiszemelt hely üres volt, így a gyors táborverés után indulhatott a lógatás. A víz eléggé lent van, normálisan folyik, 22-23°C hőmérsékletű és a már szokásos sáros, zavaros színű. A kishalak fröccsentek, robajló balinok vetődtek utánuk, a távolból mintha pontyugrást is hallottam volna, a nád pedig mindenhol le volt zabálva. Szóval jól nézett ki, komoly reményekkel kecsegtetett. Sajnos a horgászhelyen meglátszott a másfél hónapos kihagyásunk. Löwenbrau-s dobozok bedobálva a nádasba, Uncle Bens üvegek a magas fűben, etetős zacskók szétszórva. Lejött a horgász kikapcsolódni, evett-ivott, jól érezte magát, közben szétszórta a szemetét, mint disznó a trágyát. Így megy ez a mi kis falunkban. Mit tehetne az egyszerű horgász? Semmit, összeszedtük, amit tudtunk és elhoztuk.

Két etetést csináltam, az egyiket áztatott, enyhén büdös kukoricával szórtam meg, a másikat a szokásos kefiressel. Ismerősök tanácsára vettem egy kiló főzött tigrismogyorót és abból is szórtam néhány szemet mindkét etetésre. Állítólag erre a mogyoróra nem jön a törpe, de az amur és ponty szereti. Úgy tűnik, ez az állítás megállja a helyét, mert tényleg nem fogtam vele törpét, míg a kefires és a büdös kukoricára is ráakadt néhány nagyobb. Egy botot beraktam snecivel csalizva rablóra, a negyedik pedig a rakós lett, különböző csalikkal, módszerekkel. A rablózás idén nem sok eredményt hoz, hiába próbálkozom mindenfélével. Most sem volt másként. Három kölyökharcsa, egy apró süllő és egy bugyli csuka volt az erőlködésem eredménye. Egyik sem érte el a harminc centit sem. Egyedül a csuka volt kicsit érdekesebb, mert éjfél körül kapta le a felszínen verető kishalat. Ez azért ritkán szokott előfordulni, inkább nappali ragadozó.

Előbb a kárászok jöttek

Majd egy jaszkó

Aztán kezdődött a móka

 

 

 

 

 

 

 

 

A békés halak közül először a kárászok tették tiszteletüket, aztán előkeveredett egy jász keszeg valahonnan, majd sötétedés után megjött az első ponty is. Másfeles körüli pikkelyes. Éjjel jött egy kicsivel nagyobb, majd délelőtt még egy. Ezután megszűntek a kapások, illetve a rakóssal fogdostam a törpét-dévért-kárászt nem túl nagy intenzitással. Kipróbáltam a tigrismogyorót és valóban működött. Az első potyka az orrom előtt akadt le, két másik pedig sikeresen berongyolt a nádba és úgy maradtak le. Szóval ették a pontyok, de az apró horgok miatt rendre leakadtak. Sajnos nem figyeltem oda és elfogytak a közepes méretű horgaim. A nagyokra nem volt kapás, a kicsik meg sokszor nem akadtak rendesen. Így jártam, fel kell töltenem a készleteimet.

Az éjszakai hasonló

Ez meg a délelőtti

Egy szép vöri

 

 

 

 

 

 

 

 

Sötétedés után jött egy kettőfeles pikkelyes, majd 23 óra körül egy húzós kapásba belenyúlva jobb halat sejtek. Lustán jön kifelé, mintha egy ágat is húznék vele együtt. Nem erőltetem. A 23-as főzsinór és a 10-es fonott előke nem éppen nagyhalakra méretezett szerelék, de mint tudjuk, semmi sem lehetetlen. Végre beér a fejlámpám fénykörébe. Nincs itt ág, ez egy szépséges amur, ami hagyja magát vontatni. Gyorsan lazítok a féken és megpróbálom egyenesen a merítőbe irányítani, de meglátja és elfordul, keresztbe meg nem fér bele. A hozzáérő merítőtől megugrik, leránt jó pár méter zsinórt, aztán megint vonatozunk. Fárad már, meg egyébként is elég lusta jószág, ennek ellenére a következő merítés sem sikerül, a hal meg beugrik balra a partról belógó susnyás közé, aztán ott is marad. Hiába húzom, nem jön, ő meg elfáradt és nem tud kiúszni. Nincs mese, ledobálom a gönceimet és ádámkosztümben irány a víz. A párom már lefeküdt, szóval egyedül kell megoldanom ezt a helyzetet. Jobb kézben a bot, bal hónom alatt a merítő, a víz hőmérséklete meg most fél hatnak tűnik, de a halért mindent megtesz a bolond horgász! 🙂 Óvatosan szedegetem a dzsuvát a zsinórról, amikor kiugrik alóla a hal, már tiszta minden, folytatódhat a küzdelem. Most én vagyok hátrányosabb helyzetben, derékig vízben, térdig iszapban, ő meg kipihente magát. El is tart még úgy negyed órát, mire végül fejjel előre beterelem a merítőbe. Nem ugrik, nem csapkod már, teljesen elkészült az erejével. Nekem bezzeg még ki kell jutnom valahogy az alacsony vízszinttől meredek és magas, csúszós partra, ráadásul mezítláb. Végül balesetmentesen ez is sikerül, megússza az amur, a botom, a merítőm, de még a zsinórom is szakadás nélkül! Gyorsan matracra teszem a halat és lemérem. 9 kilót mutat a mérleg. Nem rossz, bár ennyi küzdelem után nagyobbnak gondoltam. Persze ennyivel még nem úszom meg a kalandot! A teljesen elfáradt halat matraccal együtt visszaviszem a vízbe és még vagy 10 percig abajgatom a csatorna közepén, mire önerejéből elúszik. Éppen ideje, már kezdtek kiázni a lábujjaim! 🙂 Jó harc volt, többek között az ilyenekért szeretek horgászni.

Kettőfeles

Most én győztem 🙂

Ezt már nem is mértem

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel eléggé szétrúgtuk a vizet, a következő halra reggelig várni kellett. Ismét beindultak a pontyok és egy kicsivel nagyobb méretűek (2-2,5 kg) jöttek. A kapástalan időszakokban a rakóssal szedegettem néhány kárászt és szebb keszeget vagy éppen elmentem almát szedni. A közelben lévő almafa a tavaszi metszésemet bőséges terméssel honorálta. 🙂

A késői kánikulát egy kis fürdőzéssel próbáltuk enyhíteni, amikor felfigyeltem egy úszó, elkorhadt nádszálra, aminek az egyik végére egy gusztustalan, gömb alakú valami volt tapadva. Már többször is láttunk ilyet úszni, de akkor betudtuk bivalyürüléknek vagy hasonlónak, ez most viszont itt volt közvetlen közel, ezért a merítőmmel kiemeltem. Hát ez egy baromi ronda dolog és még sosem láttunk ilyet! El is neveztük szörnysz@rnak. 🙂 Egy darabig csak bökdöstem egy fával, végül kettévágtam a bozótvágó handzsárommal (ez jó hosszú, így messziről is elértem vele 🙂 ). Most jött a meglepi! A kívülről undorító ürüléknek kinéző valami belülről egy átlátszó zselészerű anyagból volt, különös mintákkal, ami engem leginkább az ősrobbanás pillanatára emlékeztetett. Na jó, ez egy kicsit túlzás, de akkor is érdekes volt. 🙂 Most már azért óvatosan meg mertem szagolni, de nem volt büdös, inkább csak mocsárszagú. Végül az internetről sikerült beazonosítanom, hogy ez egy élőlény, illetve élőlények tömkelege és édesvízi mohaállatnak hívják. Teljesen ártalmatlan, sőt, a vizet szűrvén, tisztítván inkább hasznos.

Almaszüret is volt

Szörnysz@r..

meg az ősrobbanás 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt bővebben is olvashattok róla:

http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2942.html

Az este ismét meghozott egy szép pontyot, nekem pedig egy újabb fürdőzést. Valamibe beakadt a túloldali nádasnál és se ki, se be. Most azért könnyebb volt a helyzetem, mert volt segítségem. Kiderült, hogy a nádasra tekeredett bálamadzagba gabalyodott a szerelék, de olyan erősen, hogy vissza kellett úsznom egy bicskáért. Végül sikerült kiszabadítani és megszákolni a gyönyörű 3,5 kilós pikkelyest.

Hajnali négy tájban elemi erejű kapásra ébredek. Hosszas huzavona után sikerül csak megpillantanom az ellenfelem. Ponty a nagyjából, olyan 4-5 kilósra saccolom, de még nagyon virgonc. Próbál ő is betörni balra a susnyás alá, csak éppen nincs már hova, mert előző nap kivágtam. 🙂 Kemény küzdelem után végül sikerül szákba terelnem és akkor döbbenek rá, hogy ez majdnem akkora, mint az amur volt. 8,20-nál áll meg a mérleg, gyönyörű hal. Ekkora pontyot még sosem fogtam itt a csatornán, de ha jól belegondolok, máshol sem. Néhány fotó után óvatosan visszacsúsztatom a vízbe. Villámgyorsan eliramlik, ennek ez a kis csatározás meg sem kottyant.

Ez megfürdetett

A 8,20-as

Ő volt az utolsó.

 

 

 

 

 

 

Szombaton vége a kánikulának, már érezni a hidegfront jeleit. Érezhetik ezt a halak is, mert egész nap nem fogunk semmit. Délután öt körül megjön az eső, ami aztán változó intenzitással esett egészen hajnali egyig. Az éjszakai esőzés tetszett a halaknak, legalábbis a kárászoknak, mert a tigrismogyoróval csalizott horgokat állandóan felvették. Egy idő után eluntam a szakadó esőben való kiugrálást és inkább kivettem a botokat aztán elvonultam aludni. Hajnalban, amikor már elállt az eső, visszadobáltam őket és sikerült fognom egy másfeles potykát. Ez volt az utolsó halunk ezen a hétvégén. Reggeltől ismét megszűnt minden kapás, a súlyos felhők pedig arra ösztönöztek, hogy ideje pakolni és elvonulni, mielőtt kapunk a nyakunkba egy újabb adag esőt.

Az új lámpám tetszik a békáknak 🙂

 

 

Másfél hónap kihagyás után ez egy jó peca volt, a 8.20-as ponty pedig egy újabb csodálatos élménnyel gazdagította a horgászmúltamat. Két másfeles potykát feláldoztunk a gasztronómia oltárán, meg elhoztunk kb. 20 törpét, a többi hal a fogás és fotózás után visszakerült a csatiba.

 

 

 

 

július 25 2017

Pontydömping

Közel egy hónapja nem jutottam le horgászvízhez és ez tűrhetetlen! 🙂 Ráadásul komolyabb lehűlést ígértek a hétvégére, így hát eldobtam a kalapácsot, bedobáltuk a cuccainkat a lakóba és csináltunk egy hosszúhétvégét magunknak.

A szerda este már a csatornaparton talált minket. Viszonylag magas vízállás (500 cm feletti), zavaros, sáros víz és erős sodrás fogadott minket. Ez utóbbi rengeteg dzsuvát hordott a vízközt, ezért szinte óránként ki kellett venni a cájgokat, letisztogatni a zsinórt. A zavarosságtól eltekintve jól nézett ki a csati. Mindenhol mozogtak az apróhalak, fröccsentek utánuk a kisebb balinok. Friss tépések voltak a belógó nádleveleken, éhes amurokat jelezve, és ez volt a lényeg! A legutóbbi amur egy részéből olajos halat készítettem, aminek akkora sikere lett, hogy parancsba kaptam: amurt kell fogni! Már Laci barátomék is próbálkoztak vele Túrtőn, de nekik nem sikerült. Na, majd én! 🙂

Úszott a dzsuva

A rablózásról ennyit

Az első

 

 

 

 

 

 

 

 

A célhalnak megfelelően két bot kukoricával került bevetésre, egy kishallal csalizva rablókra, negyediknek pedig a rakós került betolásra. Talán mondanom sem kell, hogy elsőnek a kishalra vágott rá a törpe és megint egyszerre kettő, mint legutóbb. Erről nincs mit írnom többet, egész hétvégén csak törpe jött a csalihalakra.

Kezdett leszállni az este, amikor megjött az első ponty. Nagyon virgonc volt a drága, szákolás előtt le is maradt. Talán másfeles lehetett. Kicsivel később egy hasonló pikkelyest már sikerült kiemelnem, ezt pedig egy két és feles követte. Éjfélig még fogtam kettőt, aztán elcsendesedtek. Az éjszaka nyugalmasan telt.

Reggel öt tájban, kávékortyolgatás közben tűnt fel, hogy a balra bevetett botom zsinórja már velem szemben van és folyamatosan megy fölfelé, a túloldali nádas szélében. A kapásjelzőm nem jelzett, mert a sok, damilra rakódott uszadék folyamatosan feszesen tartotta azt, nem tudott beejteni a hal. Nosza, fölpattantam, kicsit rátekertem a zsinórra, hogy utolérjem a halat és bevertem neki. Hoppá, egész jó, erős visszajelzéseket kaptam válaszul. Gyorsan szóltam a páromnak, hogy vegye ki a rakóst, mert már majdnem ráúszott. Ezután szabad volt a pálya, lehetett fárasztani, de csak óvatosan, mert pici a horog és vékony az előke. Először 4-5 kilós pontynak saccoltam, majd pár perc múlva kezdtem gyanítani, hogy a célhalunk egyik példányát sikerült megakasztani. Rövid, de izgalmas fárasztás következett, végül a szákolás pillanatában szakadt az előke és az amur is megpróbált kiugrani a szákból, de én sem ma kezdtem már az ipart, így az ugrása nem sikerült elég magasra. Hat kilót mutatott a mérleg, mielőtt a haltartóba került, mert mint írtam, ez a hal most a gasztronómia oltárán végzi.

Két és feles

A reggeli hatos

Beindultak

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután beindult az élet! Sorban fogdostam a pontyokat, kicsiket-nagyokat, közben néhány szebb kárász és bodorka is rajtavesztett a kukoricán. Egy ideig számoltuk őket, az asszony egy papíron húzta a strigulákat, aztán úgy 15 körül elunta, én meg a fotózást untam meg. Néhány nagyobbat lekaptam, de a legtöbb azonnal ment vissza. Elég sok lemaradásom volt a kis horgok miatt, talán egy jobb amur is volt közöttük, mert nagyon a csatorna közepén húzott, mielőtt kirázta a horgot. Szóval nem unatkoztam.

Egy szépséges spanyol

Jó kárászok..

és bodorkák is akadtak

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindez tartott péntek estig, aztán mintha elvágták volna. Megszűntek a kapások. Persze ebben valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy lejöttek hozzánk ismerősök és a hideg sör, meg a finom házipálinka által oldott hangulatban kicsit zajosabbak voltunk a kívánatosnál. Szombaton folytattuk ezt a trendet, megfejelve egy bográcsozással, szóval a horgászat és a halak kicsit háttérbe szorultak. Nem is fogtunk semmit vasárnap reggelig. Az ismerősnek jött két ponty, nekem meg a hétvége utolsó halaként egy újabb amur. Mivel a célhalat már megfogtuk és csak kb 30 centis lehetett, ezért a fotó után visszakerült további növekedésre.

Reggeli 8°C

Gőzölgő csatorna

és kakaspörkölt 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó volt ez a hétvége! Az amuron kívül legalább 15-20 pontyot fogtunk 1-3,5 kilós méretben, néhány kárász és keszeg pedig színesítette a palettát. Sok hal lemaradt, néhány egész komolynak tűnő is, de ha erősebb felszereléssel próbálkoztam, elmaradtak a kapások. Az amurt és három kisebb pontyot elhoztuk, a többit meghagytuk másoknak.

Egy kicsit sebes

Az utolsó hal

Házi zsömle amurral

 

 

 

 

 

 

 

 

július 1 2017

Kánikula pontyokkal

Tombol a nyár, nehéz a horgászélet ilyenkor a csatornaparton. Kevés az igazán hűsítő árnyékot adó fa, ami van, az pedig általában foglalt, a rovarvilág meg mintha csak vérszívókból állna. Szerencsére a lakókocsi elősátra elég nagy méretű, minden oldala felnyitható és fehér a teteje. Valójában a felállításával kapunk egy jókora napernyőt, ami nem mellesleg igen jó védelmet nyújt a viharok ellen is. A legutóbbi hétvégén szükségünk volt mindkét funkcióra. Volt részünk 30 °C feletti hőségben és sűrű villámlásokkal támogatott zivatarban.

Szikrázó napsütés..

és szakadó esők

Dupla törpe

 

 

 

 

 

 

Szerencsére a halakat nem zavarta a hőség, sem a zivatar, bár egy kicsit nehezen találtam meg a kedvükre való módszert. Alapos etetés után nehéz fenekezővel kezdtem, csalitüskére fűzött kukoricával. Közben csalihal hálóval sikerült mindenféle méretű és fajtájú halakat fognom, ezért a rablóhalazás mellett döntöttem. Nem jó döntés volt. Egy kisebb sütyi kivételével csak törpéket és teknőst fogtam kishallal. Próbálkoztam kéthorgos módszerrel, amikor az egyik horog a csalihal orrában, a másik a farkában van és egyszerre két törpét fogtam vele. Tehát egyik a farkát, a másik a fejét kapta el, így mindkettő rajtaveszett.

A nehéz fenekező sem jött be. Másfél nap kapástalanság után lecseréltem egy feederre, jóval finomabb szerelékkel, jött is rá néhány termetesebb kárász, majd szombat reggel felvette az egy szem kukoricát az első ponty. 2,5 kilós pikkelyes volt és jól küzdött. Ezután a finomszerelékre, ha nem is túl sűrűn, de azért jövögettek a frissen telepített pontykák.

Az első..

aztán jöttek sorban

Néha kárász is

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap reggel lecsapott ránk egy vihar, komoly égzengéssel, de kevés esővel és ez elvette a halak étvágyát. Az eső után még akadt egy másfeles pikkelyes és ezzel vége volt a pontyfogásoknak. A késő délutáni következő, immár komolyabb vihar előtt még éppen sikerült összepakolnunk, bár a szerelvény összeakasztását már szakadó esőben végeztem.

Ő volt az utolsó

Összegyűjti és otthagyja a balga. Ki érti ezt?

A Puskás híd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A végeredmény 10-12 potyka, 1,5-2,5 kg közöttiek, néhány kárász és számtalan törpe. A legelsőnek fogott pontyot elhoztuk (finom pontychips lett belőle), a többi fogás után ment vissza. Sajnos a törpék nagyon megnehezítik a horgászatot, szinte minden csalira rámennek, ha meg nem bírják a mérete miatt felvenni, addig forognak körülötte, míg végül beléjük akad a horog.

Mivel komoly mennyiségű törpét fogok rendszeresen és a sok hibája ellenére finom húsú hal, új módszert dolgoztam ki a megpucolásukra. A módszer végtelenül egyszerű. Kupán vágás után a végbélnyílásnál levágom a farkát és kész. Az első részt a fejjel, belekkel együtt kidobom, a farok részeket pedig vastagon besózom. Kb. egy óra múlva lemosom a sót róla és már kész is a pucolás, konyhakész a halunk. Ezzel a módszerrel egy kevés halhúst elvesztünk ugyan, de cserébe nagyon gyorsan haladunk. Nagy mennyiségű, kisméretű halaknál ez nem elhanyagolható szempont!

Levágom a farkát

Vastagon besózom

Bő vízzel lemosom és ennyi!

 

 

 

 

 

 

 

 

Törpét az asztalra! 🙂

június 10 2017

Végre itt a telepítés!

Végre lezajlottak a márciusban műszaki okok miatt elhalasztott telepítések, ezért egy jó pontyozás reményében, na meg a pünkösdi hosszúhétvégét kihasználva és megtoldva néhány nap szabadsággal, ismét csatornapecára adtuk a fejünket. Jó hír, hogy néhány nap múlva újabb telepítést ígérnek az RDHSZ weboldalán.

A lógatás szinte tökéletesen kezdődött! Kellemes nyári idő, megfelelő vízállás, fürdésre és etetésre is alkalmas, 24-25°C fokos vízhőmérséklet. Némi zivatarral, felhőszakadással fenyegettek ugyan az időjósok, de mint tudjuk, ez kifejezetten jót tesz a kapásnak. A halak is étvágyuknál voltak. A szokásos törpék mellett beugrott egy-egy kárász, dévér és tudtam néhány csalihalnak való snecit, bodorkát, karikát is fogni. Majd ahogy a nagykönyvben írva vagyon, megjelentek az etetéseken a pontyok. Az elsőnél a rosszul beállított fék miatt (dobás után elfelejtettem kilazítani) vitte az előkémet. A második a pickerre jött, majd rövid küzdelem után berongyolt a nádba és ismét megtépett. Na, ekkor cseréltem le a könnyű cájgokat nehéz fenekezőkre.

Tökéletes

Kárászokkal indult

Már a fűzöttre is

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő potyka annak rendje-módja szerint meg is lett. Másfeles körüli pikkelyes volt. Ezután beindult a pontyozás, jöttek szépen sorban. Hosszúkás, tömzsi, ráckevei pikkelyes, másfél-két kiló közötti, frissen telepített, „horogérett” méret mind. Némelyiken voltak pikkelyhibák, kisebb sebek, de alapjában véve egészséges állománynak tűntek.

Egy hosszúkás

Egy normál

Ez meg kerek

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a Kánaán szinte egész csütörtökön tartott, aztán éjszaka elcsendesedtek, majd péntek reggel jött még néhány és ezzel vége lett a boldogságnak. Vagy kiismerték a környéken lévők a horgot, vagy valami változott az időjárásban, vagy a bánat tudja, mi történt, de ettől fogva megszűnt a halfogás. Nem csak a ponty, gyakorlatilag a törpéken kívül nem jött semmi más. Egyetlen potykát sikerült még vasárnap reggel szákolnom, de aztán semmi. Szinte hihetetlen, hogy ilyen bőség után mennyire le tudnak állni a kapások. Persze azért nem mindenki volt ilyen sikertelen. Tőlem pár száz méterrel odébb, szombat reggel Fodzsinak sikerült egy 11 kilós amurt merítenie, de tőle ezt már megszokhattuk. 🙂 Az már viszont nála sem mindennapos, hogy pár nap múlva egy másik csatornán 9 kilós pontyot szákoljon. Hiába, ilyen a horgászszerencse. Vagy ez már a tudás? 🙂

Fodzsi amurja

És a kilences potyka

Megfáradt vándor

 

 

 

 

 

 

 

 

A kapástalanság egyre intenzívebb rablóhalazásra ösztönzött, de sajnos kevés sikerrel. Egyetlen bugyli csukát sikerült fognom, de szegény olyan sovány volt, hogy le sem fotóztam, egyből visszaengedtem. A nappali rablóhalazás kishallal egyre nehézkesebb a mohó teknősök miatt. Jó hír viszont, hogy több rákot is fogtam a csalihalas hálóval, ami azt jelenti, hogy egyelőre jó a víz minősége.

Kifogyhatatlanok

Ez a vége

Illetve egy csendélet a legvégére

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval ez most egy vegyes peca volt, az eleje sikeres, a vége katasztrofális. Csak azokat sajnálom, akik hétvégére jöttek le és csak egy törpéktől hemzsegő vizet találtak. Nekik üzenem: nem föladni, van itt hal, csak ki kell fogni! 🙂

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair