április 21 2019

Húsvéti tojás helyett törpék és poloskák

Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek az írásomnak. Sajnos a csatornák törpe állománya kezd katasztrofális lenni, akár a poloskák inváziója. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, kezdjük az elejéről.

A húsvéti ünnepeket egy kis szabadsággal megtoldva már jó korán elkezdtük, ami azt jelenti, hogy szerdán lementünk az egyik kedvenc csatornánkra. Csodálatosan nézett ki a víz és a táj. A nádégetés miatt üszkös part már a múlté, csak a szagát lehet érezni néha. Mindenhol friss, üde zöld nádhajtások és egyéb növények uralják a terepet. Sajnos a két éve telepített és pátyolgatott nyárfácska nem élte túl a tüzet, így nem fog hűs árnyékot adni sem nekünk, sem másnak. Kormos, halott törzse még egy darabig csúfoskodni fog a parton, aztán majd elfedi a nádas.

A vízállás magas és erősen folyik, összességében ígéretesnek tűnik. Gyors táborállítás után a szokásos szemétszedés következik. Látszik, hogy egy hónapja nem jártunk erre, bő fél kukazsáknyi szemét összegyűlik, mire elkezdhetjük a horgászatot.

Az idén csak két botos horgászatok lesznek, mert a páromnak nem váltottunk engedélyt. Ezzel kompenzáljuk a szövetség 25%-os áremelését. A megspórolt pénzből inkább egy másik vízre váltok éveset vagy pár háromnapos jegyet. Azt írták az RSD szövetség fórumán, hogy valami gyűlésen szó volt a csatorna horgászturizmus fellendítéséről. Nem tudom, mit értenek ezalatt, de amíg a törpeharcsa kérdést nem oldják meg, nincs értelme bármi mást fejleszteni. Szerintem.

csodás friss zöld mindenhol

A felhők csak ijesztgettek

Mostantól két bot a sláger

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, horgásszunk is egy kicsit! Elsőre egy feedert szereltem össze és csemege-csonti kombóval csalizva bevetettem. Ezt hamar leváltottam sima csemegére, majd főtt keménykukoricára. Ez utóbbinál már jutott annyi időm két törpekapás között, hogy fel tudtam szerelni a match botomat.

Délután megjött az első ponty, egy kétkilós pikkelyes a feederre. Rögtön jobb kedvre derültem, lesz itt hal, ha mindjárt az első délután egy ilyen ponttyal kezdünk! Persze nem lett… Néhány tenyeres keszeget fogtam este, éjjel pedig beugrott egy 20 centis potyka és annyi egyelőre.

Közben elgondolkodtam, hogy mi legyen a kétkilós ponttyal.  Mivel egy jó halászlét tervbe vettünk, otthoni elkészítéssel, haltartóba tettem és rendesen beírtam a fogási naplóba. Igen ám, de ez még szerdán volt és mi vasárnap terveztünk hazamenni, ami 4 nap horgászatot jelent. Az új törvény szerint viszont legfeljebb 48 órán át tárolhatom a haltartóban vagy leölve a hűtőmben. Idézem a törvényt:

(23) *  A horgászati tevékenységet folytató személy egyidejűleg legfeljebb a területi jegy szerint 2 napi darabszám- és mennyiségi korlátozásnak megfelelő mennyiségű, a (14) bekezdésben foglaltaknak megfelelően élve tartott vagy a (16) bekezdés szerint elpusztított halat kizárólag a horgászatához használt vízi járművön vagy horgászhelyén és legfeljebb 48 órán át tárolhat addig, amíg maga is a helyszínen tartózkodik.

E szerint a törvény szerint, aki két napnál tovább horgászik, az az első napon fogott halakat 48 óra múlva vagy visszadobja, vagy megeszi. Alternatív megoldás lehet a fogási naplóba való újra bejegyzés, mintha pont ugyanakkorát fogtam volna és pont 48 óra múlva. Nem tudom, ez utóbbi mennyire lenne jogszerű, de az éves kvótát nagyban lecsökkentené és a fogási naplók végeredménye teljesen mást tükrözne, mint a valóság. Ettől talán fontosabb, hogy e jogszabály alapján a háromnapos és heti jegyekben meghatározott kvóta érvényét veszti. Magyarul, kifizeti a pecás a három napos vagy heti jegyet és az abban meghatározott elvihető halmennyiséget, de valójában csak két napi mennyiséget vihet el. Nem értek a jogi dolgokhoz, de nekem ez a jogszabály abszurdnak és átgondolatlannak tűnik. Kíváncsi vagyok, a halőrök hogy állnak ehhez a kérdéshez, de mostanában nem találkoztam velük.

Ezen a horgászaton csak ezt az egy darab méretes pontyot sikerült fognom és mivel szerdai fogás volt, pénteken vissza kellett volna dobnom. Hát nem dobtam vissza, de hogy az említett megoldások közül melyiket választottam, az maradjon az én titkom.

Az egyetlen méretes

Reggeli tükör

Vadliba kicsit homályban

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég volt a jogból, folytassuk a pecát! Csütörtökön még sötéttel keltünk, de már kelet felől lehetett látni a pirkadat első jeleit. A hűvös, 5-6 C° fokos hajnali hőmérsékletet egy jófajta pálinkával kompenzáltuk, a párom pedig készített egy forró kávét mellé. Már az első kortynál éreztem egy furcsa, kellemetlen mellékízt, amit nem tudtam beazonosítani, de különösebben nem foglalkoztam vele. A második kortynál viszont valami darabos csúszott bele a számba a kávéval együtt. Még így is csak összecsomósodott kávétejporra gondoltam és megpróbáltam a nyelvemmel szétnyomkodni. Ekkor éreztem meg, hogy valami nem stimmel és gyorsan beleköptem az egészet a tenyerembe. Mi más lett volna, ha nem egy poloska! Valószínűleg a pohárba került, a párom pedig a kevés fényben nem vette észre és ráöntötte a forró kávét. Ettől persze a gyenge lelke kiszállt belőle, az íze viszont a kávémba került. Meg szerencse, hogy ott volt mellettem a pálinkás butykos, így gyorsan két stampedlivel próbáltam elűzni a kellemetlen ízt, több-kevesebb sikerrel. Azért  tudat alatt bennem maradt és egy darabig minden kávét poloska ízűnek éreztem. 🙂

Ez a nem túl jól indult nap a törpék jegyében telt. Mivel nem találtam a halakat, végül beültem a frissen sarjadó nád közé és megpróbáltam egy kis öbölszerűséget meghorgászni a match bottal. Először fogtam is pár darab tenyeres bodorkát, de aztán a beszórt csemegére ráálltak a törpék és nem jött más. Mérgemben én meg ráálltam a törpékre és elkezdtem aprítani őket. Szerencsére inkább a közepes méretűek ettek, néha pedig beugrott közéjük pár szebb, kupás példány.

Az éjszakák nyugodalmasan teltek, gondolom, ebben a komoly fénnyel világító hatalmas telihold nagyban közrejátszott. Kapás híján a lábam körül sertepertélő, apró, csíkos hátú rágcsáló (talán pirókegér) etetésével foglalkoztam. Egy idő után már a kezemből is elfogadta a kaját. Aztán amikor egyszer nem engedtem el a falatkát, némi huzavona után finoman beleharapott az ujjamba és sértődötten elvonult. Egyébként nagyon élt a természet körülöttünk. Reggelente hatalmas madárzsivajra ébredtünk, nyulak, fácánok kóricáltak mellettünk, a párom még egy apró teknőst is talált az úton sétálás közben. Valószínűleg a tavalyi tojásból most kelhetett ki, annyira pici volt.

Teki

Péklapát ponty

A nyerő nádöböl

 

 

 

 

 

 

Péntek délelőtt fogtam egy talán méretes, péklapát kinézetű potykát, de meg sem mértem, a fotó után ment vissza.

Miközben a törpéket folyamatosan szedtem, kicsit finomítottam a szerelésemen. Elővettem egy 8 méteres spiccbotot, mert azzal pont be tudtam nyúlni a nád elé egy könnyű úszóval. A módszer bejött és egy szem csemegével csalizva sikerült néhány bodorkát, dévért, karikát, meg egy compót fognom. Egy ekkora spiccbottal már nem egyszerű a horgászat. A halak kivételéhez és a csalizáshoz mindig össze kellett tolnom a két utolsó tagot. Ehhez viszont állandóan fel kellett állnom a kisszékemről. Olyan volt mintha guggolásból felállás gyakorlatokat végeztem volna. Lett is izomláz másnapra. És még azt mondják a horgászat nem sport! 🙂

Vasárnap pirkadattal még egy kicsit megmozdultak a halak. Az említett nádöbölben egy úszótologatós kapásba belenyúlva valami nagyobbat akasztottam meg. Szépen hajlott a match bot, megnyikkant a fék, de aztán sajnos kipattant az apró horog. Gyorsan visszadobtam ugyanoda és ismét megindult az úszó. Egy 20 centis ponty volt a tettes. Egy perc múlva fogtam még egyet, de utána már továbbúszott vagy szétugrott a csapat. Ezzel zárult a húsvéti horgászatunk.

A végeredmény elég siralmas lett, pontyból egy 2 kilós és 5-6 kicsi, 15-20 keszeg, 1 compó. A címadó törpékből viszont jött 80-90 db, mintegy 7 kiló összsúlyban, ami eléggé elszomorító.

Számtalanul

 

 

Azért legalább csodás tavaszi időnk volt végig és több poloska nem került a poharamba.  🙂

 

 

 

 

 

március 15 2019

Március 15

Március 15. volt az idei év első hosszúhétvégés ünnepe, ideje volt elkezdeni a lakókocsis horgászatot valamelyik csatorna partján. Persze azért lógatunk mi februárban is. Bár halat nem fogtunk, de legalább néhány zsák szemetet összeszedtünk és elhoztuk.

Februári peca

Két zsák szemetet elhoztunk

Tiszta partot hagytunk

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem ígértek túl jó időt a jósok és most viszonylag jól sikerült az előrejelzésük. Viharos szelek, kisebb záporok, 10 °C körüli hőmérséklet – mind igaznak bizonyult. A vasárnapi igazán kellemes, tavaszias idő már csak részben érintett minket, mert jönni kellett haza.

Felvérteztük tehát magunkat meleg ruhával, tartalék gázpalackkal és némi pálinkával, aztán irány a part! 🙂

Gyújtogató barátunk nem tétlenkedett, a mostani szeles idő pedig kedvezett a piromániájának, mert mindkét oldalon sikerült majdnem teljesen leégetnie a nádat, meg az aljnövényzetet. Nincs ezzel gond, amíg nem akkor csinálja, amikor éppen ott vagyunk a lakóval. Szebb lesz az idei nád és talán kevesebb lesz a kullancs. Sajnos az aljnövényzet leégetése felszínre hozta a horgászok szégyenét, szóval ismét szemétszedéssel kellett kezdenünk a horgászatunkat.

Felhőkből jól álltunk

Vörös az ég alja, alighanem szél lesz..

A vasárnapi jó idő és felperzselt part

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még hogy a horgászok természetkedvelő emberek! Képes a suttyó parasztja 30-40 méterre elvinni a szemetét és behajigálni a sűrű nádasba, mintsem elvinné és kidobná a szemetesbe otthon. Persze vannak ettől durvább fajták is, akik a horgászattal egybekötve a szemetüket idehordják a vízpartra. Most például egy zsák elrohadt hagyma volt behajítva a mögöttünk lévő nádasba. Ezt mondhatnánk bioszemétnek, ha nem hagyta volna ott a zsákot is. A hagymák az esők hatására szépen hajtásnak indultak. Némi vakondtúrásból szedett földet rászórva pár hét múlva szedhetné róla az újhagymát a szalonnához, de erre már nem gondolt az okoska.

Valójában a horgászatról nem sokat tudok írni. A csatornák elég alacsony vízállásban vannak, ami a halak ívására nézve jónak mondható, mert így talán már nem tudják leengedni a vizet az ikrákról. A víz hőmérséklete 8-9 °C körül van. Ez még elég alacsony a halak étvágyát tekintve, ennek ellenére éjjel a törpe eszik már. Nappal viszont még nem aktívak, ezért van lehetőség az élő csalik használatára. Megtörtént a tavaszi telepítés is.

Persze én hiába próbálkoztam csontival, pinkivel, gilisztával, csemegével stb. Nem találtam a halakat. Gyakorlatilag csütörtök délutántól szombat délutánig csak néhány apró bodorkát sikerült fognom. Azokat is csak végletekig lefinomított szerelékkel (10-es előke, 20-as horog), teljesen véletlenszerűen.

Végül szombat késő délután csendesedett a szél és a változó idő meghozta a halak étvágyát. Pár bodorka, dévér és karika kezdte a sort, majd éjjel egy 1,40-es tőponty követte őket. Éjfél után egy 2,20-as potyka került a szákba, majd kicsivel később egy másiknak sikerült eltépnie a vékony zsinóromat. Hajnali három körül jött az utolsó, de ez a huszonöt centit sem ütötte meg, így gyorsan visszakerült a vízbe.

Két ponty és némi apró

 

Vasárnap csodás, de hűvös reggelre ébredtünk. Végre eltűntek a felhők és elállt a szél. Igazi horgászidő volt. Kár, hogy a halak ezt nem így gondolták, mert sajnos ezen a délelőttön már nem találkoztam egyel sem. Lett viszont pecás bőven. A szép idő és a friss telepítés kicsalta őket a partra, mi meg inkább elhúztunk haza, a tömegsport nem a mi világunk.

 

 

 

 

január 13 2019

Haltalan utakon

Leugrottam egy kicsit szétnézni a csatornákra. A legtöbb még be van fagyva, ahol meg nincs, ott nem fogtam semmit, szóval most csak néhány télies tájképpel tudom megörvendeztetni a nagyérdeműt! 🙂

Befagyott

Piroska a hóban 🙂

A hídról balra.. 

 

 

 

 

 

 

és jobbra

Végre nyílt víz

Rápróbáltam

 

 

 

 

 

 

A zsilip előtt jobbról

és balról

Húzósan folyik

 

 

 

 

 

 

és elég magas

Igazi téli táj

A zsilip előtt..

 

 

 

 

 

 

és után is befagyott

Ettől följebb már horgászható

A bivalyok nem fáznak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így nézett ki a környék 2019 január 12-én.

 

december 25 2018

Záróra

Tavaly az őszi horgászat teljesen kimaradt az életemből, ezért most igyekeztem bepótolni az elmaradást. Felkészültem a csukákra, nagy pontyokra és mindenféle csatornahalra, de valójában a csatorna szemetéből, a törpeharcsákból fogtam a legtöbbet.

Csodás volt az ősz

csodás halakkal

meg némi szeméttel

 

 

 

 

 

Sajnos az igazi őszi horgászatnak november elsejétől véget vet az idióta horgászszabályzatunk, mert mint tudjuk, ettől fogva csak 6-17 óráig engedélyezett a horgászat az RSD és mellékvizein. Az új, 2019-es horgászrend még rábiflázik erre 1 hónapot, szóval mostantól három hónapig (11.01-01.31) csak napi 6-17 óráig horgászhatunk a nem is kicsit megemelkedett engedélyárak mellett. Azt mondják, hogy az RSD vezetősége a horgászok érdekeit képviseli. Vajon csak én nem érzem ezt sehol? Emelünk az árakon és mellette növeljük a tiltásokat is? Vajon meddig működhet ez, mire besokallnak a pecások?  A horgászok többsége elfogadja és megérti, hogy kevesebb halat vihet haza és vissza kell engednie egy adott méreten alul-felül a zsákmányt, de azt már nehezebben emészti meg, hogy miért korlátozzák ezek mellett a horgászattal eltöltött idejét. Bevallom, ez engem végtelenül bosszant, az új horgászrend szerinti kettő helyett három hónapos éjszakai eltiltást meg egyenesen felháborítónak tartom.

Ha valakinek van valami észrevétele ezzel vagy bármi mással, nyugodtan jelezheti az újraindult RDHSZ fórumon, regisztráció után:

https://www.rdhsz.hu/index.php/horgaszoknak/forum

Na, vége a durrogásnak, horgásszunk is egy kicsit.

A nyár vége kifejezetten jó volt. Rengeteg pontyot fogtam és valamikor július végén beugrott egy hatos amur. Aztán augusztusban a kánikulát inkább otthon töltöttük a hűvös szobában, majd szeptemberben folytattuk a lógatást.

Pontyból jól álltunk

egy torpedó is beugrott

ez meg eltévedt

 

 

 

 

 

 

Apróság

Hármas

Beletört a bolóm..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hónap végén belenyúltunk a rablóhalak beindulásába. Csuka, harcsa, süllő, balin, sügér, jöttek sorban. A süllő, harcsa kicsi volt mind, de azért csukából sikerült 1,5-3 kilóig fogdosni. Balinból is jöttek 1,5-2 kilósak, ahhoz képest, hogy nem horgászom rájuk. Persze azért a pontyok sem hagytak el, a szokásos 1,5-2 kilós példányok időnként felugrasztottak a söröm mellől. 🙂

Végül október közepén megejtettük az utolsó lakókocsis horgászatunkat ebben az évben. Nagy eredmények nem voltak, de azért egy kettes körüli balinnal addig bénáztam, amíg eltörtem a hetes bolóm második tagját. Ezen kívül csak pár sügér, keszeg és kárász jött. Illetve elképesztő mennyiségű törpét fogtunk és inkább a nagyjából. Volt köztük 25-30 dekás példány, nem is egy.

Egy ronda nagy féreg

Néha dipeltem a csontit 🙂

Egy igazi ráckevei

 

 

 

 

 

 

Valójában ezzel befejeztük az idei pecáinkat. Talán még a két ünnep között leugrunk egy kicsit csukázni, sügérezni, vagy csak szétnézni a parton. Nem volt rossz ez az év. Kevés olyan nap volt, amikor nem nyálkáztam össze a kezemet. 🙂 Rengeteg pontyot fogtunk, a 14-es amur kifogása pedig jó harc volt.

Nagy remények

és szerényebb eredmények

és egy gyönyörű haldoktor a végére

 

 

 

 

 

 

Mindenkinek kellemes ünnepeket és halban gazdag boldog új évet kívánok!

 

 

 

 

június 24 2018

40 nap eső

 

Komoly hidegfrontot jósoltak a meteorológusok erre a június vége felé eső hétvégére, persze, hogy a csatornán kell ezt átvészelnünk. 🙂

Érdekes dolog ez a meteorológia. Mindenféle műholdakkal, meg speciális berendezésekkel ellenőrzik a légkört, de mégsem tudnak többet előre megjósolni, mint az őseink műszerek nélkül. 🙂

Mert ugye azt mondja a népi jóslat, ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog! Márpedig Medárd napkor esett, ezt első kézből tudom, mert akkor pont ugyanitt próbáltuk meg átvészelni a hatalmas viharokat. Aztán azóta is esik szinte minden nap és ha jól számolom akkor a jóslat szerint július 18-ig esni is fog. Persze ez jó nekünk, szeretjük az esőt, különösen a viharokat, mert jót tesz a halak étvágyának. Általában. Most sem úsztuk meg vihar nélkül, de a komolyabb esők elkerültek.

A szokásos ború

de most pár cseppel megúsztuk

A vízállás kitűnő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csütörtök még 30 °C fölötti hőmérsékletekkel izzasztotta a horgászt, a víz hőmérséklete is 25-26 °C körül lehetett, ezért végeztem némi alapozó etetést és betörtem pár szál zsenge nádhajtást, hogy az amurokat idecsaljam. Ez sikerült is, de amint lelegelték a zöldet, továbbálltak, a kukoricám nem érdekelte őket.

Egyre több mohaállat van a nádszálakon. Rendkívül kellemetlen érzés, amikor az ember véletlenül megfogja vagy rálép a víz alatt. Lehet, hogy sok horrorfilmet néztem fiatal koromban, de nekem az érintése olyannak tűnik, mintha egy több napos vízi hulla karját fognám meg. A hideg kiráz tőle. Egy haverom szerint viszont olyan a tapintása, mintha női mellimplantátumot fogdosna. Nem tudom, olyat még nem fogtam, de rossz belegondolni, hogy attól is kirázna a hideg. 🙂

Amurok helyett jöttek a pontyok! Már kora délután jött egy apróság, azt követte egy szinte ugyanakkora dévér, aztán már sötétben még kettő retúr. Éjjel lecsapott a vihar, minden irányból dörgött-villámlott, de valahogy holttérbe kerültünk és csak pár csepp esett. Reggelre elvonult az égiháború, cserébe jött egy kisebb eső. Ez viszont már meghozta a halakat. Az első mindjárt egy 3,5-es pikkelyes, röviddel utána egy másfeles körüli, majd jöttek szépen sorban. Zömében 2-3 kiló körüliek voltak és jó küzdelem volt feeder meg matchbottal fárasztgatni őket.

A telepítés

Ez majdnem nagyobb

Erre már nincs panasz 🙂

 

 

 

 

 

 

Érdekes módon most éjjel nem ettek, szinte mindet napközben fogtam. Néha beugrott közéjük egy- egy nagyobb bodorka és egy compó is tiszteletét tette, de most ez alapvetően pontyos hétvége volt.

Sajnos sikeres volt a törpék ívása. Tele van a csatorna ivadékfelhőkkel. Hármat sikerült kimerítenem a sűrű szövésű kisebbik merítőmmel, de ennek az volt az ára, hogy elgörbítettem a frissen vásárolt három méteres Nevis alumínium merítőnyelem. Nem volt nagy összeg (3.700 Ft), de azért többet vártam tőle. Túl lágy aluötvözetből készítették, ezért nincs semmi tartása. Nem ajánlom senkinek. Azért legalább pár száz törpeivadékkal kevesebb maradt a csatiban.

A doki

A bodri

és a férgek

 

 

 

 

 

 

Szombat reggelre 10 °C körüli hőmérsékletre ébredtünk, de a front már elvonulóban volt. A halaknak viszont tetszett a hűvös tavaszi reggel a nyárban, mert már öt óra környékén megjött az első ponty. Ezután nem túl nagy rendszerességgel, de késő délutánig fogdostam őket. Kettő szebbet haltartóba tettünk, egyet pedig megpucoltam egy laza esti halsütögetéshez. Bár ne tettem volna!

Reggeli 10°C

A víz is visszahűlt

de a halaknak tetszett a hideg

 

 

 

 

 

 

 

 

A tökéletesen előkészített, lebőrözött, filézett, irdalt, kukoricalisztben megforgatott, ropogósra sütött pontyszeleteknek olyan pocsék íze volt, hogy nem is bírtuk megenni. Iszap, mocsár és valami meghatározhatatlan vegyszer íze keveredett ebben a szerencsétlen sült pontyban. Gyerekkoromban a nagybátyám fenolos ízűnek nevezte az ilyen halat. Úgy gondolom, hogy a legutolsó nyári telepítéssel kerültek bele ezek, mert a két héttel ezelőtt fogottakkal nem volt semmi probléma. Az is lehet, hogy ez csak egy egyedi eset volt és a többi jóízű, de mi inkább nem próbálkoztunk, visszaengedtük a többit. Remélhetőleg néhány hét alatt eltűnik majd belőlük ez a pocsék íz és akkor ismét ehetünk finomságos pontychipset vagy valami hasonlót. Feltéve, hogy marad még belőlük néhány kifognivaló.

Csatiparti alkony

 

 

Így történt, hogy telefogtuk magunkat hallal, mégis éhen maradtunk. 🙁

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair