szeptember 28 2016

Fogyatkozó pontyok

Pénteken délután eldobtam a kalapácsot és elkezdtem pánikszerűen bedobálni a horgászcuccokat az autóba. Fülest kaptam, hogy hétvégére látogatóba jön az anyósom… 🙂 A viccet félretéve, nincs problémám az anyósommal, a hirtelen fellángolásnak csak a szokásos horgászláz volt az oka. Közben megjött az asszony is a munkából, kiderült, mégsem jön az anyós valami oknál fogva, ezért ő is jönne lógatni. Visszapakolás a lakóba, kaja, pia, egyebeket még gyorsan bedobál és már rajtolunk is. A közeli üzletnél megállunk néhány szükséges dolgot vásárolni (csonti volt otthon, de sör nem 🙂 ), a következő megálló pedig már a csatornapart. Szerencsére üres volt a szokott hely, így a lakóval gyorsan beletolattam az előkészített gödörbe, hátulra tettem egy emelőt, hogy ne billenjen föl és már vízszintben is volt az egész.

Este hat körül járhatott az óra, tudtam, hogy nem sok időnk van sötétedésig, ezért kiadtam a parancsot a páromnak: – Irány kishalat fogni! Mivel a maradék etetőanyagot mindig lefagyasztom, azzal sem kellett foglalkozni. Kicsit jeges volt még, de a célnak tökéletesen megfelelt, mert az asszony sorban kapkodta ki a sneciket.

Közben én fölszereltem a botokat, beállítottam az ágasokat, beetettem és indulhatott a lógatás.

A víz hőmérséklete kb. 18 fokos, a szintjén visszaemeltek 15-20 centit, nagyon enyhén folyt a rendes irányban és eléggé zavaros volt. Alapjában véve ígéretesnek tűnt.

A múlt héten..

A múlt héten..

és most

és most

A kis tolvaj :)

A kis tolvaj 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első potyka hajnali egykor jött. Kétszer röviden megszólalt a kapásjelző, aztán csend. Azért ránéztem és látom, hogy a földön van a karika. Éppen tekerni akartam az orsón, hogy megfeszítsem egy kicsit, amikor hangos koppanással felcsapódik és felsír a fék. Kicsit beemelek neki és érzem, hogy megvan, de a túloldalról már átjött mellém jobbra, bele a nádba. Ezért esett le a karika. Nem erőltetem, csak tartom, talán magától is kijön. Bejön a módszer, kiúszik a csatorna közepe felé. Innen már az enyém vagy – gondoltam és közben már azt is éreztem, hogy ez nagyobb, mint a szokásos másfeles frissen telepítettek. A dióverővel és a 25-ös fonottal pár perc alatt a szákba terelem a gyönyörű, 4,30-as ráckevei pikkelyest. Gyors fotózás után visszaengedem, hadd legyen másnak is öröme benne. Idáig ez volt az idei legnagyobb csatornaponty, amit sikerült kifognom. Már megérte lejönni! 🙂

4,30-as

4,30-as

A szokásos másfeles

A szokásos másfeles

Egy szebb karcsi

Egy szebb karcsi

 

 

 

 

 

 

 

 

A továbbiakban csendesen telt az éjszaka.

Szombaton fogtunk két szokásos másfeleset és néhány kárászt, meg keszeget. A törpék továbbra is étvágyuknál vannak, de a lehűlő vízben talán már nem annyira mohók, mint egy hete.

Vasárnap hajnalban szinte percre pontosan, mint előző nap, ismét megszólalt a dióverőm kapásjelzője, de sajnos most a kapásig már nem jutott el.

Délelőtt még jött egy másfeles, mellé néhány kárász, majd végre sikerült egy szebb csukát is fognom. 53 centi volt az angyalom és elég soványnak tűnt. Gyorsan vissza is engedtem, hadd hízzon még télire.

Soványka

Soványka

pedig van mit rabolni

pedig van mit rabolni

Ez még jött

Ez még jött

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután már teljesen megállt a kapás, mi meg késő délután elhúztunk haza.

Illetve nem is haza egyből, hanem először elmentünk megnézni a friss kotrást. Végül nem kotorták ki addig, ameddig lekaszálták a gazt a parton, de így is egy jó darabot megcsináltak. Horgásztak is a friss kotráson elég sokan, bár nem tudom, milyen eredménnyel. Szerintem kell még annak egy kis idő, mire visszamerészkednek a nagyobb halak. A halőr szerint is jövőre lesz az igazi. Üröm az örömben, hogy kivágták azt a fát, ami alá a lakóval be szoktam állni. Nem tudom, miért volt erre szükség, mert kb. 50 méterrel előtte is van egy fa, ami ugyanolyan távolságra van a parttól, mint ez volt, de biztos megvan az oka. Sajnos ez a partszakasz, meg egyébként az egész csatornapart olyan kopasz, hogy minden egyes, árnyat adó fát meg kellene becsülni.

 

Kész a kotrás

Kész a kotrás

Egy fa hiányzik

Egy fa hiányzik

A mederből jöttek ki

A mederből jöttek ki

 

 

 

 

 

 

 

 

A lényeg, hogy a nyári telepítés most már érezhetően kezd megfogyatkozni, de némi türelemmel és finom szerelékkel még fogható néhány ponty. Ha most az őszi telepítésből nem maradna ki szokás szerint a csatornarendszer, akkor szinte folyamatosan foghatók lennének a pontyok.

 

 

szeptember 21 2016

Addig üsd a vasat..

 

Addig üsd a vasat, amíg eszik a ponty!

Kicsit átköltöttem a kovácsok találó szólásmondását, de azt hiszem, így is mindannyian tudjuk, mi a jelentése. Mint fémipari szakember, pontosan tudom, meddig üthetem a vasat (tanultam kovácsolást is) és mint horgász, szintén tudom, hogy addig kell menni lógatni, amíg van hal és eszik. Persze ez utóbbit sosem tudhatom előre, ezért megyek mindig, amikor csak tehetem. 🙂

Látszik, hogy egyedül vagyok :)

Látszik, hogy egyedül vagyok 🙂

Kevés a tükrös

Kevés a tükrös

Ezek az átlagosak

Ezek az átlagosak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval ütöm a vasat, szórom a kukoricát, csalizom a horgot és több sikeres hétvégén is túl vagyok. Továbbmegyek: mostanában nem is volt olyan hétvégém, ami ne lett volna valamennyire sikeres. Ezt leginkább a nyári telepítésnek köszönhetjük. Ha már minden kötél szakad és kezdem föladni a reményt, egy-egy másfeles potyka a friss csapatból újra és újra visszalendít a horgászat valóságába. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen jó pontyjárás, ennyi héttel a telepítések után! A legtöbbször 2-3 hét alatt eltűnik a teljes telepítés. Még szebb a dologban, hogy mintha begyógyultak volna a sebek a halakon. Néhány pikkelyhibáson kívül mostanában nem fogtam sérült, sebes halat, sőt, a legtöbb kifejezetten egészségesnek tűnt.

Ez még elég csúnya..

Ez még elég csúnya..

ez már gyógyultnak tűnik..

ez már gyógyultnak tűnik..

és egy hibátlan

és egy hibátlan

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel egyre több potyka ismerkedik meg a horgommal, úgy tűnik, kezdenek kiokosodni. Mostanában már csak teljesen lefinomított szerelékkel tudom őket a fotómasinám elé rángatni. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy a töpörödött törp ördögök is rendszeresen felveszik a csalit. A másik hátrány, hogy a vehemensebb pontyok rendszeresen lemaradnak az apró horogról, vagy beviszik a nádba és mehetek fürödni. 🙂 Óriási türelemre és rengeteg újracsalizásra van szükség, hogy végül egy éppen méretes aranyhasút a szákba terelhessünk.

Érik a vadalma, pirosodik a csipkebogyó – csalhatatlan jelek, hogy itt a nyár vége. Az időjárás ezt nem akarja tudomásul venni és szeptember első heteiben még 30 fokos kánikula izzasztja a horgászt, csípik a böglyök, a szúnyogok és egyéb vérszívó rovarok. A halak továbbra is étvágyuknál vannak. A pontyok, kárászok, keszegek között időnként sikerül néhány kisebb csukát vagy apró harcsát, süllőt horogra csalnom, de nehéz kenyér ez. Nappal a teknősök kapják el a csalihalat, éjjel a törpék cincálják le a horogról. Még a stupeken lévő tenyérnyi bodorkát is addig piszkálják, amíg az alsó horogra fel nem akadnak. Várom már, hogy lehűljön a víz, elég volt a kánikulából.

Téli piros pogácsa (talán)

Téli piros pogácsa (talán)

Apró csuka..

Apró csuka..

még apróbb szüri

még apróbb szüri

 

 

 

 

 

 

 

 

Augusztus végén elkezdték leengedni a vizet. Először 25-30 centit csökkent, majd szeptember közepére a csökkenés meghaladta a fél métert. Ez meg is látszott a halak étvágyán. Legutóbbi horgászatunk néhány kárászon és keszegen kívül nem hozott eredményt. Persze a törpéket nem zavarja semmi, már az áztatott takarmánykukoricát is rágják. Vödörszám lehet fogni őket.

Az idei átlagos szint..

Az idei átlagos szint..

most fél méterrel kisebb

most fél méterrel kisebb

Ritka vendég idén

Ritka vendég idén

 

 

 

 

 

 

 

Viszont van egy nagyon jó hírem! Kotorják a 30-as fölső szakaszát, a Borzasi-zsiliptől lefelé. Laci barátommal elmentünk egy csatornabejárásra és láttuk, hogy egy munkagép a Bugyi-csatorna betorkolásánál tisztítja a medret. Ez nem is volt szokatlan, mert a betorkolásoknál, zsilipeknél, rendszeresen végeznek ilyen munkálatokat. Hanem amikor tovább mentünk, észrevettünk még egy munkagépet, ami jóval odébb, szintén a csatornában ügyködött. Ez már furcsa volt, ám amikor közelebb értünk, legnagyobb örömünkre láttuk, hogy bizony a medret kotorja végig. Kérdésünkre a gépkezelő elmondta, hogy egyelőre kb. egy kilométeres szakaszt tisztítanak ki. Reméljük, idővel a többire is sor kerül.

Az egyik gép..

Az egyik gép..

a betorkolást tisztogatta

a betorkolást tisztogatta

viszont a másik..

viszont a másik..

 

 

 

 

 

 

 

 

A nádas most ezen az oldalon eltűnik egy időre, cserébe kapunk egy kimélyített, iszapmentes medret, ami talán jó haltartó hely lesz. A horgászhelyeket is újra ki kell alakítani, de egy kis lépcsőásásba remélhetőleg nem fog senki belerokkanni. 🙂

csinálta a lényeget

csinálta a lényeget

Ilyen volt..

Ilyen volt..

és ilyen lett

és ilyen lett

 

 

 

 

 

 

 

 

A csatornabejárás célja eredetileg egy szürke marha tetem elszállításának az ellenőrzése volt. Sajnos a legutóbbi alkalommal ismét észrevettem egy elhullott jószágot, most a Borzasi-zsilipnél, a vízben. Annak rendje-módja szerint jeleztem és szerencsére el is szállították a dögöt.

Ismét egy jószág..

Ismét egy jószág..

most a Borzasinál

most a Borzasinál

mostanra elvitték

mostanra elvitték

 

 

 

 

 

 

 

Megkérek mindenkit, aki elhullott jószágot lát a parton vagy a csatornában, telefonon jelezze Varga László halőr úrnak. A telefonszáma megtalálható a területi vagy napijegy utolsó oldalán. Minél hamarabb elszállítják, annál kevésbé szennyezi a vizet és a környezetét!

szeptember 19 2016

Megkésett összefoglaló

Elnézést kérek minden kedves olvasómtól az oldal hanyagolása miatt! Erre nincs mentség, trehány vagyok és lusta! Na jó, azért próbálok néhány mentséget felhozni önmagam védelmében, de ezeket én sem hinném el, ha máshol olvasnám! 🙂

Első és egyben speciális kifogás:

Egy kéretlenül feltelepült program félig megbénította az oldalam működését, kevés tudásommal nem kevés időmbe került helyreállítanom. Remélem sikerült!

Második és teljesen átlagos kifogás:

Úgy tűnik az idén olyan sikertelenek a horgászataim, hogy egy valamire való cikket sem tudok összehozni belőlük, ezért ez az írás egy több hónapos összefoglaló.

Járjuk mi a párommal a csatornákat, megyek néha egyedül is, csak úgy lógatni fél napot vagy egy éjszakát, de igen szerény eredményeket produkálok. Voltunk a Dömsödin többször is, a Restáson, a XXX-ason, a Kunin, de néhány telepített pontyon, pár keszeg-kárászon és bugylin kívül nem akadt más a horogra.

Nincs több mentségem! 🙂

Végül május közepén visszatértünk az égető környékén lévő szokott helyünkre és belecsaptunk egy hosszúhétvégés pecázásba.

Erre a szakaszra a folyamatosan rosszabbodó utak miatt egyre nehezebb bejutni. Komolyabb eső után személyautóval már nem ajánlott próbálkozni. A lakókocsink alján lévő letalpalókat szinte minden horgászat után javítanom kell, annyiszor felakadok vele a mély kátyúkban. Azt hiszem, le is fogom szerelni őket és a személyautókhoz való trapézemelőkkel oldom meg a letalpalást, vízszintbe állítást.

Szóval egy csütörtökön, kora délután értünk az égető környékén lévő helyre. A mellig érő fű kaszálásával és egy kis tereprendezéssel kezdtük a pihenést. Ezután egy kötélre kötött gereblyefejet bedobálva kicsit kitisztítottam a medret előttem, majd kb. 50 méterrel följebb egy kötélre kötött kampót dobtam át a túloldali nádasba és a kötelet rögzítve elkészítettem a szokásos hínárcsapdát. Szükség is volt rá a sok úszó dzsuva miatt. A vízállás az Ürbői-zsilip  felvízi mércéjét nézve 5 m feletti, azaz elég magas volt és szépen folyt a szokott irányban. A belvízelvezetés óta folyamatosan magas vízálláson vannak a csatornák, ez valószínűleg jó hatással volt a halak ívására és a szaporulatra.

Itt egy kicsit belenyúltunk a jóba, rengeteg pontyot fogtam a tavaszi telepítésből, de sajnos a méretet csak kevés ütötte meg. A kárász-keszeg is szépen evett, néhány kisebb csuka pedig még élvezetesebbé tette ezt a lógatást.

A tavaszi telepítésből

A tavaszi telepítésből

Pár kisebb csuka akadt

Pár kisebb csuka akadt

A keszegnépség is evett

A keszegnépség is evett

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez végre egy jó peca volt, egyedül az északira forduló széllel jövő bűz zavarta a nyugalmunkat. Nem tudtam mire vélni a szagot, ezért elindultam utánanézni. Ha valaki nem tudná, azért hívják a csatornának ezt a szakaszát égetőnek, mert a víztől nagyjából északi irányban, kb. egy kilométerre, valamikor régen volt egy gyógyszerégető/megsemmisítő üzem. Mostanra az üzemből csak egy jókora betonplacc maradt. A helyi gazdák felismerték, hogy ezen a betonplaccon kiválóan lehet tárolni a trágyát és nosza, gyorsan több tonnányit oda hordtak. Nem is lenne ezzel gond, mert hát a trágya büdös, de szükség van rá, ezt be kell látni. A probléma abból adódik, hogy az égető egy enyhe dombra épült, így az ott tárolt végtermék bukéját igen messzire tudja elvinni a szél. Talán eme trágyahalom miatt van ezen a környéken annyi légy is, hogy az már komolyan zavarja a horgászatot és a pihenést.

Így jár errefelé az egyszerű horgász: északról trágyaszag, délről döglött marhák szaga, fölülről zivatar, alulról hínártömeg, a keleti-nyugati szél meg belefúj a vízbe és nehéz tőle horgászni. 🙂 Majd jövünk télen, mert a jó katona tudja, „ahol büdös van, ott meleg van”, vagy épp fordítva: hidegben nincs büdös. 🙂

Apropó marhák! Épp az egyik horgászatunkkor lehelte ki a lelkét egy szerencsétlen borjú a túloldalon. Beteg jószág lehetett, mert nagyon le volt soványodva. Beszóltam telefonon Varga úrnak (halőr) és ígéretet kaptam az azonnali intézkedésre. Másnap egy traktorral elszállították a tetemet. Úgy tűnik, fejlődünk..  Köszönet a gyors intézkedésért mindenkinek!

A trágyatároló

A trágyatároló

Hamar elvitték

Hamar elvitték

Tájkép a Borzasiról

Tájkép a Borzasiról

 

 

 

 

 

 

 

 

A viszonylag jó fogáson felpezsdülve többször is meglátogattuk ezt a szakaszt, de egyre rosszabb fogási eredmények jöttek és egyre többet kellett küzdenem a hínárral, meg a legyekkel. Végül, amikor egyik reggel a kishalak pipálására figyeltem föl, úgy döntöttem, egy ideig hanyagoljuk itt a horgászatot. Mostanra az égetőnél már a víz sem látszik, oda nem érdemes horgásztúrát szervezni.

Tavasszal még jó volt..

Tavasszal még jó volt..

aztán kezdett sűrűsödni..

aztán kezdett sűrűsödni..

augusztusban már nem látni a vizet

augusztusban már nem látni a vizet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem sokkal ezután a Kunin nyomtunk le egy három napos hétvégi pecát, de kiugró eredmények itt sem születtek. Halat azért fogtunk bőven, de csak keszeget és kárászt. Ezek legalább szép nagyok voltak, sokszor kiló fölöttiek is akadtak.

A Kuni..

A Kuni..

és a szokásos hínár

és a szokásos hínár

Dévér jött csak

Dévér jött csak

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kellemes júliusi hidegfrontot kihasználva a csatorna fölső szakaszát céloztuk meg. Már csütörtökön, amikor lementünk, délelőtt is esett az eső, de az igazi zivatarokat szombat hajnaltól ígérték. A vízállás még mindig magas volt (később legalább tíz centit emelkedett), enyhén zavaros és erősen folyt. Hínár ezen a szakaszon minimális volt csak. Néhány belógó nádlevélen friss rágást láttam, ezért amurra is készültem.

Táborállítás után rögtön a horgászláda és a rakósbot összeszerelésével kezdtem, majd a helyére tettem a botot és bementem a kellemes, 25 fokos vízbe, átnézni a mederviszonyokat. Megkerestem az etetésre érdemes helyeket, a túloldalt pedig három helyen betörtem egy kevés nádat, amurcsalogató gyanánt. A rakóst le kellett rövidítenem 9 méterre, mert ettől beljebb már térdig érő iszap fölött lógott volna a horog. Normál esetben ilyenkor ki szoktam lábbal kotorni az iszapot a spicc alatt, de most olyan mély volt a víz, hogy nem ért le a lábam, a hosszúnyelű gereblyémet meg otthon felejtettem. Maradt a rövidítés, azon a távon már viszonylag kevés volt az iszap, azt meg majd kifürdik az etetésre érkező halak.

Megcsináltam az etetéseket és indulhatott a peca. Rakóssal kezdtem, de törpe jött mindenre. Végül keménykukorica került rá és megszűnt a kapás. Összeraktam a pickert és rápróbáltam a túloldali nádas tövére. Azonnal kapás, tenyérnyi karika. Újradobom, még le sem teszem, már üti a bő tenyeres bodorka. Ez így ment egy órán keresztül, végül már inkább be sem dobtam, hogy fel tudjam szerelni a nagyobb halaknak szánt botokat és meg tudjak inni egy pofa sört. 🙂

Hopp egy dévér..

Hopp egy dévér..

Beindultak..

Beindultak..

végül a pontyok is

végül a pontyok is

 

 

 

 

 

 

 

Bekerültek a nagyobb felszerelések is az etetésekre, fűzött kefires kukoricával csalizva. Valójában ezek sem voltak nagyon ledurvítva, 10-es fonott előke, 12-es füleshorog, 10 mm-es csalitüske. Erre a tüskére egy szem nagyobb vagy két szem kisebb kukorica fér. Én inkább egy szemmel szoktam használni. Fél óra sem telt el és felsírt az egyik fék! Akasztok, rúg néhányat és lemarad. Tíz perc múlva újabb kapás, megint lemarad. A fene! Nem láttam a halakat, de biztos vagyok benne, hogy pontyok voltak. Nem nagyok, de a keszegekhez képest igáslóként húztak. Gyorsan horgot cserélek, hatos körülire és negyedóra pihi után megvan az első ponty. Másfeles pikkelyes. Lefotózom és megy vissza. Nem akarom a hétvégén bevizezni a haltartónkat, a fotómasinám lesz most a szákom. 🙂

Nagyjából félóránként jöttek ezek a méretű potykák, aztán ahogy besötétedett, eltűntek aludni. Délután hattól este tízig fogtam ötöt és 4-5 lemaradt. Soha jobb kezdést. Ja, a pickert már vissza sem dobtam, mert egyszerűen nem tudtam foglalkozni vele és a rakóst is kivettem. A két kapás közötti szünet épp elég volt arra, hogy igyak még egy pofa sört, vagy épp egy kávét és elkezdjek felkészülni az éjszakai lógatásra.

Az éjszaka csendben telt. Hiába próbálkoztam stupekkel harcsára, babahallal süllőre, csak a törpék seregét ritkítottam. Három nagyobbat szájbilincsre tettem, hogy megsütjük, erre reggelre valami kettőt lerágott. Tiszta horror. 🙂

Hanem az amurok! Egész éjjel, már amíg fent voltam, tépkedték a nádat hangos zörgéssel, bezzeg az alá szórt kukorica és a csalim nem kellett nekik.

Bár mind ekkora lenne

Bár mind ekkora lenne

Oda lett a reggelim

Oda lett a reggelim

Az amurok bezzeg bekajáltak

Az amurok bezzeg bekajáltak

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggel fél öt tájban csaliztam újra a szerkókat. Rövidesen meg is jött rá az első ponty, aztán jöttek folyamatosan, pedig már nem is etettem, csak a kosárba nyomkodtam némi kukoricát. Dél körül volt egy kis szünet, ezért bicajra pattantam megnézni a kiscsatornát. Hát, az már hínárfőzelék, horgászni nem lehet benne.

Májusban..

Májusban..

és júliusban

és júliusban

Horgász csendélet

Horgász csendélet

 

 

 

 

 

 

Délután fogtam egy meglepi halat! Először kisebb amurnak néztem, aztán szákolás után derült ki, hogy egy legalább kétkilós jászkeszeg. Ritka hal itt a csatornán, gyorsan vissza is engedtem.

A pontyokat most már ritkábban, de azért még fogdostuk. Estefelé, de még világosban megérkezett elém egy partifecske csapat. Villámgyorsan cikáztak, centikre a víz felett, mint a halálcsillagra lecsapó X-Wing vadászok. 🙂 Időnként kitörtek oldalra és mintha kötözködni akarnának velem, közvetlenül a fülem mellett húztak el, hatalmas sebességgel. Valószínűleg a fejem körül dünnyögő szúnyogfelhő keltette fel a figyelmüket. Észrevettem egyet, amelyik a többihez képest sokkal sutábban repült. Aztán egyszer csak leszállt mellém az egyik botra pihenni. Ekkor derült ki, hogy ez egy mostanában kirepült fióka, azért nem megy még neki olyan jól a vadászat, mint a nagyoknak. Úgy elfáradt, hogy még a közeli fotózást is tűrte. Végül néhány perc lazítás után csatlakozott a társaihoz.

A meglepi jász

A meglepi jász

Átlagméret

Átlagméret

Megfáradt vadász

Megfáradt vadász

 

 

 

 

 

 

 

 

Az éjszaka megint a törpéké volt, szombat hajnalban pedig megjött a hidegfront és vele az eső. Egész délelőtt esett, néha szakadt, locsogott mindenhol a víz, de még így is fogtam három pontyot. Nagyon lehűlt a levegő és ezzel együtt a víz hőmérséklete is lesüllyedt 25-ről 20 fokra. Talán ez okozta, hogy megszűnt minden kapás. Ráadásul a sok csapadéktól a vízszint is megemelkedett a már említett tíz centit.

A vasárnap, néhány keszeget leszámítva, már eseménytelenül telt. A folyamatos eső, a kapástalanság és a hideg északi szél eléggé lehangoló volt, ezért egy rövid csapadéktalan időszakban összedobáltuk a cuccunkat és elhúztunk haza.

Jó peca volt és ha a telepített pontyok idővel elfogynak, remélhetőleg a keszegekkel még el lehet majd szórakozni.

Egy szép spanyol

Egy szép spanyol

Igazi szépség

Igazi szépség

Végül elöntött a víz

Végül elöntött a víz

 

 

 

 

 

 

 

 

Még annyit, hogy az RSD-n tapasztalt sebes, fertőzött pontyok itt is jelen vannak, de korántsem olyan súlyos az állapotuk, mint a Haldorádó fórumon volt olvasható. A képeken látszódó egy-egy kisebb sérüléstől eltekintve egészségesek voltak a halak és csak minden 4-5. halon volt seb. Érdekesség, hogy néhány keszegen/kárászon is voltak ilyen sebek. Elpusztult pontyot talán négyet láttam a tavaszi telepítés óta. Bízzunk benne, hogy kiheveri az állomány ezt a csapást is.

Kevés a sebes..

Kevés a sebes..

de ez elég csúnya

de ez elég csúnya

A kárászokon is előfordult

A kárászokon is előfordult

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb most augusztus elején ismét lenyomtunk egy három napos pecát a Kunin, de keszegen, kárászon kívül továbbra sem sikerült komolyabb halat akasztani és ezekből is jóval kevesebb jött, mint egy hónappal ezelőtt.

Végül egy érdekes fotó Barnabástól, amit ő sem tudott megmagyarázni, hogyan sikerült, de szerintem nagyon jól néz ki. Annyit tudni kell, hogy Barnabás egy fáradhatatlan, tüzes pergető horgász. Azt hiszem, ezt a képet látva ez lejön mindenkinek… 🙂

Lángoló süllő

Lángoló süllő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

április 26 2016

Balaton viharral

Kicsit most elpártoltam a csatornáktól, mert sikerült a Zamárdi környékén lévő, jól ismert nyaralót megszereznünk egy hétvégére, így indulhatott egy jó balatoni peca. Csütörtök déltől vasárnap délig szólt a zsugánk, ennek megfelelően már tíz óra tájban lázasan kötöttük a horgokat, gyúrtuk az etetőanyagot a friss balatoni szélben. Apropó: szél, az időjósok viszonylag mérsékelt, változó irányú szelet jósoltak, némi záporral körítve, de úgy döntöttünk, ez még belefér a horgászatunkba. A vasárnapra ígért vihar távolinak tűnt és akkor már egyébként is pakolnunk kell.

Ez még csak szellő

Ez még csak szellő

Én balra..

Én balra..

Laci jobbra nyomta

Laci jobbra nyomta

 

 

 

 

 

 

Szóval eljött a dél, repülhetnek befelé a csalik. Először megnéztük, meddig tudunk bedobni, ott aztán megszórtunk etetőanyaggal egy sávot és indult a peca. Sajnos a „besétálok és onnan dobok egy nagyot” módszert betiltották valamiért, az új horgászrend szerint csak akkor alkalmazható, ha a víz szintje 80 cm alá esik. Kicsit igazságtalannak tartom ezt a döntést, mert a stégről horgászók ugyanannyi pénzért jóval beljebb tudnak lógatni és bizony az a tapasztalatunk, hogy onnan lényegesen sikeresebbek vagyunk a nagyobb halak tekintetében. Na, mindegy, megpróbáljuk a finom, kefires kukoricával dobástávolságba csalogatni a potykákat és a balra lévő nádas szélét is megvallatom egy kicsit. Persze az etetésre előbújt egy hattyú a nádasból és alaposan megebédelt belőle. Aztán amikor egy egész csapat éhenkórász érkezett, ez az egy meg mindet elzavarta, rájöttünk, hogy itt fészkelhet és csak előnyünk származik a néhány marék elfogyasztott kukoricából. 🙂

Az első halakat Laci fogta. Az egyik botján gilisztával és csontival próbálkozott, meg is lett az eredménye, bő tenyeres dévéreket kezdett el fogdosni. Ha egy kicsit nem figyelt, egyszerre kettőt is. Szépen belenyúlt ott egy csapatba, mert amíg én alig néhány dévért fogtam egész hétvégén, ő több mint harmincat kiszedett.

A komolyabb halra éjfél utánig kellett várni. Egy ötös pikkelyes vette föl a technopufival meglebegtetett három szem fűzött kefiresből álló csalit. Gyors fárasztás és már a szákban piheg a gyönyörű aranyhasú. Mindjárt nagyobb kedvvel folytattuk a lógatást, de ezen az éjszakán már nem jött több. Nem jött nappal sem. Ha Laci nem fogdosta volna a keszegeket, haltalan lett volna a napunk.

Kiszúrtam néhány rablást a nádszélben, ezért gyorsan felcsaliztam egy szerkót snecivel és rádobtam. Szinte azonnal megjött a válasz: amint letettem a botot, már csattant is a karika. Az erős rúgásokból először angolnára gondoltam, de hamarosan kiderült, egy másfeles csuka volt a rablások forrása. Gyors fotó után visszaengedtem, hadd hajtsa a sneciket tovább.

Az ötös

Az ötös

Balatoni csuka

Balatoni csuka

Bőrponty

Bőrponty

 

 

 

 

 

 

 

 

Az éjszaka csendben telt. Reggel ötkor jött a következő hal egy kettes körüli bőrponty személyében. A halfogás izgalmát a csodálatos balatoni napfelkelte tette teljessé, meg persze a párom által hozott friss, gőzölgő kávé egy kis házipálinkával megfejelve. 🙂

Ez az élet!

Ez az élet!

Körbevettek a viharok

Körbevettek a viharok

De reggelig megúsztuk

De reggelig megúsztuk

 

 

 

 

 

 

 

 

A nappal megint a keszegeké volt. Késő délután a körülöttünk keringő viharfelhők okoztak egy kis riadalmat, de végül elkerültek minket. A halak viszont megérezhették a változást vagy csak beérett az etetésünk, mert az utolsó éjjel jóval aktívabbak voltak. Este kilenc és reggel öt óra között öt pontyot fogtunk, ebből egy kicsi volt, a többi 2-3 kiló közötti.

Megjött az étvágyuk

Megjött az étvágyuk

Hármas nyurga

Hármas nyurga

Ez volt a legkisebb

Ez volt a legkisebb

 

 

 

 

 

 

 

 

Öt óra után viszont lecsapott a vihar! Olyan erős észak-északnyugati széllel támadt, hogy azonnal menekíteni kellett a botokat és minden egyebet, ami nem volt lerögzítve a stégen. Nem sokkal később a viszonylag erősen rögzített haltartót is kivettük, mielőtt elvitte volna a hullámzás. A kocsiba csak mellcsizmába beöltözve tudtam pakolni és még így is nyakon öntött időnként egy-egy nagyobb hullám permete. A kertben fél óra alatt bokáig érő vízben gázoltunk, ezért úgy döntöttünk, itt az ideje hazatérni. Nem voltak nagy fogásaink, de azért az ismerőseimet sikerül majd megvendégelnem egy finomságos, balatoni halból készült halászlével. A balatoni napfelkelte a horgászbotok mellett már önmagában is megérte az utat.

Elöntötte a víz a kertet

Elöntötte a víz a kertet

Na, ez már hazazavart

Na, ez már hazazavart

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha sikerül összehozni, ősszel újra megpróbáljuk!

április 6 2016

Nyögvenyelős tavaszkezdés

Nem akar beindulni az idei horgászszezon! Kedvenc csatornáink még mindig belvízelvezetési üzemmódban vannak, ezért némelyik továbbra is visszafelé folyik. A víz teljesen átlátszó, sokszor középen is lelátni az aljára, de halat nem látni bennük, csak a zsilipek vagy befolyók környékén, pedig már 10 fok körül van a hőmérséklete. Többször lementünk, próbálkoztunk mindenféle praktikával, de sajnos eredménytelenül. Egyedül a kis-harmincas adott néhány apró keszeget, kárászt.

Csak a Restás adott halat

Csak a Restás adott halat

Pedig alig volt benne víz

Pedig alig volt benne víz

Restás kárász

Restás kárász

 

 

 

 

 

 

 

 

A harmincas Kunpeszéri úttól balra lévő szakaszán, ahol kiárkolták a töltés oldalát, most a töltés tetejét boronálták végig, egészen a Borzasi-zsilipig. Rögös, rázós lett az egész, eső után csúszik mindenfelé, az átereszeknél pedig személyautóval nehezen vagy sehogy sem járható. Idővel, ha letapossák, talán jobb lesz, de kerékpározni igazi kihívás rajta ilyen állapotban, kivéve talán, ha valakinek lengéscsillapítós bicaja van.

Elboronálták az utat

Elboronálták az utat

Néhol ilyen lett

Néhol ilyen lett

 

 

 

 

 

 

 

 

A március 15-i hosszú hétvégén megejtettük az idei első lakókocsis pecánkat, elég gyenge eredménnyel. A Dömsödi csatorna volt a cél, de most az előjelzett erős-viharos északkeleti szél miatt a bal partot választottuk. Nappal nem lehetett semmit fogni, még kapásig sem jutottunk el. Estefelé mozdultak meg a kisebb halak, éjjel pedig nagy nehezen sikerült néhány kárászt fogni. A három éjszaka eredménye 10 kárász, 1 bodorka és egy karika.

Nappal csak rák

Nappal csak rák

Éjjel viszont ettek

Éjjel viszont ettek

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti hosszú hétvégét ismét a parton töltöttük, most a harmincas Borzas-pusztai része volt a helyszín, de nagyon mellényúltam a választással. Egy karikakeszeg és egy apró sügér volt a végeredmény, nem számítva azt a pár, csalihalnak való bodorkát, amit a Bugyi-csatornában fogtam. Szóval erre a szakaszra még nem érdemes menni.

Húsvéti nyuszik

Húsvéti nyuszik

Szép a víz de még üres

Szép a víz de még üres

A Bugyi csatorna melletti út

A Bugyi csatorna melletti út

 

 

 

 

 

 

 

Rendkívül bosszantott ez a sok betli, de nem adtam fel! A következő hétvége már ismét az övcsatornán talált minket. Péntek dél körül értünk a kiszemelt helyre, ami foglalt volt. Egy pár horgászott a helyen, de látván a lakókocsinkat, teljesen önzetlenül feladták az állást és odébb mentek a néhány száz méterre lévő XXXI befolyóhoz keszegezni. Ezúton is köszönjük nekik! Az erős nyugati szél belefújt a csatornába, megnehezítve a lógatást, és itt még egy kapásig sem jutottak. Na, szépen vagyunk – gondoltam, egy újabb betli elé nézünk.

Alighogy elindultak, erős füstöt vettünk észre az említett befolyó felől. Hűha, ég a nádas! Az ész megáll! Valaki péntek délben felgyújtotta a nádast, a szél pedig egyenesen felénk hajtotta a tüzet. Ijesztő volt hallani a recsegést-ropogást és látni az erős széllökések hatására süvöltve feltörő több méter magas lángokat. Gyorsan megfordultam a szerelvénnyel és félreálltam egész közel a parthoz, hogy minél távolabb legyünk a nádastól.

Füst a távolban..

Füst a távolban..

Ég a nádas!

Ég a nádas!

Percek alatt ide ért

Percek alatt ide ért

 

 

 

 

 

 

Szerencsére „csak” az út másik felén lévő nád égett és nem ugrottak át a lángok a közvetlen vízparti nádasra. Akkor azonnal menekülnünk kellett volna. Minden eshetőségre készen beültünk az autóba, a motort eleve le sem állítottam és már a nyakunkon is volt a lángtenger. A felhúzott ablakon keresztül éreztem a forróságot, a vörös kakas talán tizenöt méterre tőlünk, tombolva száguldott el. Egy pillanatra megtorpant, amikor a lakókocsi szélárnyékába ért, én meg sebességbe tettem a gépet és majdnem elhúztam, de aztán tovább nyargalt a tűz. Ha ekkor fordult volna a szél, bajban lettünk volna. Kiugrottam a kocsiból, ellenőrizni a helyzetet. A tetőbox meglágyult egy kicsit, de nem olvadt meg, a lakókocsi oldala olyan forró volt, hogy nem állta a kezem, de kibírták a plexi ablakok is. Gyorsan előkaptunk két vödröt, meg az ásót és elkezdtük eloltani az égő aljnövényzetet. A motort csak akkor mertem leállítani, amikor már tisztes távolban volt tőlünk a lángözön és a kisebb tüzeket is sikerült megfékeznünk. Hát, ez meleg volt!

Ez meleg helyzet volt

Ez meleg helyzet volt

és már száguldott is tovább

és már száguldott is tovább

Letalpalva túl közel lett volna..

Letalpalva túl közel lett volna..

 

 

 

 

 

 

 

Elsétáltam az úton a bújtatóig, közben a maradék tüzeket egy ásóval semlegesítettem. A XXXI-es csatornánál kezdődött a tűz, de az előző horgászok sem látták ki gyújthatta meg. Már ők is a lángoló nádas mellett mentek be és ott a kopaszon találtak menedéket. Legalább sikerült néhány kárászt fogniuk, így nem volt értelmetlen föladniuk a horgászhelyet.

Végül megnyugodva, de kicsit elbizonytalanodva tértem vissza a páromhoz. Vajon mi lett volna, ha már le van talpalva a lakókocsi? Lett volna elég időnk összepakolni? Nem hiszem. Vagy ha éjjel gyújtja meg valaki és már alszunk? Kérdések, amelyekre inkább nem is merünk gondolni, de ott motoszkálnak valahol tudat alatt. Biztonsági okokból még egy darabig nem mertem leakasztani a lakókocsit.

Az elvonult tűz után maradt üszök és hamu mellett napfényre kerültek az emberi gyarlóság jól látható jelei. Tele volt minden szeméttel. Egy 110 literes kukazsákot megszedtem üvegekkel, dobozokkal és egyéb hulladékkal. Elfér itthon a szelektívben és nem érzem magam szemétdombon egész hétvégén.

A szúnyogi bújtató

A szúnyogi bújtató

Innen indult a tűz

Innen indult a tűz

Szégyellni valóság..

Szégyellni valóság..

 

 

 

 

 

 

Végül letalpaltuk a lakót és nekiláttunk horgászni. Illetve a nagy ijedtségre való tekintettel előkerült a pálinkás butykos és egy jó hideg sörrel lekísértük. Így felvértezve mindjárt könnyebb szívvel kezdtem a lógatást.

A víz nagyon magas szinten volt és nem, vagy csak minimálisan folyt a szúnyogi felé. Végre be is zavarosodott egy kicsit. A kishalak mindenhol mozogtak, néhány rablást is láttunk, a kárászok pedig már verik a nádat. Nemrég telepítés történt és a csukatilalomnak is vége, ezért reménykedve néztem az elég rosszul induló hétvége elé.

Pickerrel indítottam, kéthorgos végkosaras szerkóval, rögtön fogtam egyszerre két snecit csontival. Visszadobom, ismét két sneci. Váltottam csemegére, megszűntek a kapások. Rakósra először egy apró paptetű, majd szintén sneci a közel két méteres vízben fenéken. A snecik közé azért néha beugrott egy-egy kisebb dévér vagy bodorka, de azok inkább csak a nád tövében.

Snecik párban

Snecik párban

Taknyos lezsér

Taknyos lezsér

Végre egy nagyobb

Végre egy nagyobb

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első ponty sötétedés után jött. Nagyjából 25 centis lehetett. A következő szintén. Összesen 10-15 pontyot foghattunk a két éjszaka alatt, de csak három volt méretes és abból csak egy ütötte a másfél kilót. Állítólag a másfeles még a tavalyi telepítésből származhatott. Remek volt az idei telepítés ezekkel a kétnyaras pontyokkal. Vajon mennyi fogja elérni a méretes kort?

A kétnyarasok

A kétnyarasok

Éppen méret

Éppen méret

A másfeles Spanyol

A másfeles Spanyol

 

 

 

 

 

 

 

Szombaton délelőtt stupekkel sikerült fognom egy 54 centis csukát, később volt még egy kapás rá és többször is megharapdálták a kishalat. Tehát a tilalom végével mozognak a csukák, érdemes rájuk próbálkozni. A csukán volt egy körkörös sérülés, mintha hurokba vagy hálóba akadt volna. A halőr szerint háló lehetett.

Csuka hálónyommal

Csuka hálónyommal

Szép vöri a nádszélből

Szép vöri a nádszélből

Némi dzsuva úszik

Némi dzsuva úszik

 

 

 

 

 

 

 

Összegzés:

Az RSD végre beállt az üzemi vízszintre, ennek megfelelően várható a csatornák beállása is normál üzemmódra. Remélhetőleg ez jótékony hatással lesz a halak étvágyára is. Megkezdődött a keszeg-kárászfélék ívása, ez csökkenti a fogási esélyeket egy darabig. Nappal nehézkes a halfogás, éjszaka jobban mozognak még a telepített pontyok is. A törpeharcsák szintén aktívak már, de szerencsére inkább csak éjjel. Csukára érdemes vadászni, étvágyuknál vannak. A XXX-as egyelőre haltalan, de ez napokon belül változhat, cserébe személyautóval nehézkes a behajtás. Szakadozik a fenékről a lerohadt hínár, ez némileg nehezíti a lógatást.

Végül a másfeles pontyot és némi apróhalat elhoztunk, ez pont elég lesz a halászlébe, a többi pedig továbbra is a csatorna halállományát gazdagítja.

És a végére, a legújabb automata dobozprés :)

És a végére, a legújabb automata dobozprés 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Free Blackberry Phones for Sale | Thanks to Savings Account Rates, Best CD Rates and Credit Repair